A megbocsájtás tanmeséje is lehetne, ha nem a valóság hozta volna létre :
Edith és családja valamikor Kassán, a határvidéken élt. Szorgalmas magyar, zsidó szülők három lányt neveltek. A legidősebb a borzalmak kezdetén már Budapesten hegedült. Edith pedig a tornász válogatott tagjaként az olimpiára készült. Kizárták. 1944- ben előzetes megaláztatások után felkerült az Auschwitzba tartó tehervonatra. Az apát rögtön érkezés után elválasztották tőlük. Dr Mengele tőle kérdezte meg,hogy a mellette álló nő az anyja vagy a nővére.
"-Az anyám."
Aznap este a barakkjukba látogatott a "halál angyala" és táncot akart látni. Edie behunyt szemmel balettozta el a Kék Duna keringőt. Kapott egy egész kenyeret, amit megosztott sorstársaival.
Hosszú hónapokig tartott az idegőrlő fogság. Magdával mindvégig bátorították és támogatták egymást, Klára testvérükről nem tudtak semmit. Kibírtak mindent : kényszermunkát , éhezést , stb. Majd újra vonatra terelték őket. Mauthausen kínjai után gyalog terelték tovább a foglyokat. A 2000 -ből csak 100 -an értek el Gunskichen - i táborig. Ekkor már az agyongyötört lányok csak a megváltó halált várták az aláaknázott rabhelyen. Végül otthagyták őket az őrök. Már senkinek sem volt ereje elmenekülni. A táborlakók nagy része éhen halt. Edithet és testvérét amerikai katonák emelték ki a halmokból összetörve, 32 kg -ra fogyva.
Ezután is hosszú gyötrelmes út vezetett a felépülésig, még hosszabb a bizonytalan hazatalálásig.
Otthon Klára várta őket. Nehezen boldogultak, gyógyultak kisemmizve, kiközösítve. Edithnek tüdőszanatóriumba is be kellet vonulnia, ahol megismerkedett férjével, Bélával. Még Magyarországon megszületett első gyermekük. A három testvér együtt tervezték jövőjüket. mégis szétszóródva menekültek az újabb erőszakos rezsim elől.
Amerikába érkezve a kis család számos nehézséggel találta magát szemben. A lelki gyötrelmek mellett anyagi gondjaik is voltak. Támasz és segítség nélkül küzdöttek a megmaradásért. Még születtek gyermekeik, de a várt boldogság elmaradt. Az asszony küszködve befejezte a pszichológiát, erőn felül támogatta gyermekeit.
Pszichoterapeutaként dolgozott amerikai katonákkal, akik szenvedtek stressztől és szorongástól. Vezetett kórházi osztályt is. Képzést tartott , előadott. Majd meghívták egy kongresszusra, amit a "sasfészekben" tartottak. Elment.
Goebbels egykori szobájában szállásolták el. Az előadása után maradt Európában és visszament Auschwitzba.
Felszabadította lelkét és megbocsájtott önmagának, fogvatartóinak és a Világnak.
Ezután vált igazi emberré. Családi életét nehezen tudta rendezni.
A történetet keretbe foglalja terápiás esetek leírásával,melyek nagy hatással voltak saját fejődésére. Nagyon tetszett, hogy megismerhető ő maga, mint ember. A legtöbb menekülős történet ott fejeződik be, amikor a megmentők szerényen fogadják a hálálkodó köszöneteket.Most viszont látható a koránt sem egyszerű folytatás. A felemelkedés jelen esetben sem szerencse következménye, hanem a kitartó, önfeláldozó munka eredménye.
Mint az egyszerű emberek élete.
Könyvét négy szerkezeti egységre osztotta. Így irányíthatja a foglalkozásait is.
Eleinte úgy tűnt, hogy egy öndicsőítő esetlírások gyűjteményét kapom olvasásra. Olyan megmondós, okoskodós benyomásom volt. Óriási pozitív csalódást éreztem a végén. Saját életszemléletem is változott általa. Jobb ember lehetek. Azóta kézről kézre jár a baráti körben és öngyógyító eszközként használjuk. Sokat javulhat életünk, ha képesek leszünk elengedni és megbocsájtani nem hagyva, hogy elmerüljünk az önvád kínjaiban.
Az előszót Philip Zimbardo írta, aki szociálpszichológusként pontosan ismeri az ilyen jellegű művek fontosságát. Aki esetleg nem ismerné , híres börtönkísérletéből film is készült.
A magyar fordítás ajánlója : " Edith Eva Eger története a holtak között kezdődik és az élők között ér véget.
Egy bölcs asszony felkavaró, mégis felemelő könyve arról,
hogyan lehet szembenézni legsötétebb félelmeinkkel és legmélyebb traumáinkkal.
Cseke Eszter és S. Takács András ,
Az On The Spot alkotói "
Köszönöm Edith!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése