Szeretem a verseket. Jól karban tartják az elmét tömörségükkel, árnyalt hangnemükkel. Egy-egy vers felett órákat is eltöltök, vagy napokat. Attól függ, hogy mi érintett meg belőle. Lehet a téma, a leírás mikéntje, de a szófordulatok is elvarázsolhatnak.
Kétféle megközelítésből véleményezném Annamária gyűjteményét. Mivel biztos vagyok benne, hogy nem ez az összes költeménye adott korszakából.
1. Felületesen
Nagyon szomorú. Minden alkotásban a szakítás és a búcsúzás különböző formáit vetíti képi leírásba. Gyakran jelenik meg az ősz és az éjjel, mint a fájdalom nyomatéka. Viszont a törött tárgyak is szerephez jutnak. Kedvesek a virághasonlatai, ahogy elfáradnak a szélben, napsütésben, fagyban, vagy esőben. Már-már pszichológusért kiált az a rengő bánat, amit felsorakoztat. A virágokat ábrázoló tusrajzok megpihentetik az olvasó lelkét.
2. Mélyrehatóan
Az a drága, fájdalmában is gyönyörű ifjúság. Hogy mennyi álom és kínos búcsúzás fér bele, csak az ifjan lángoló őszinte szív tudja. Ráadásul le is meri írni. Nagyon élesen látja a fiatal lélek a világ keserveit. Észreveszi a hideg őszben padon üldögélő idős, magányos embert. Ugyanakkor megcsodálja a harmatos túlnyílt rózsát. Elkíséri a napraforgót napi vágyútjára.Majd összegyűjti a törött cserepet, tükröt és tudja róla, hogy már soha nem lesz egész. Már megismerte a világ működését, de még nem döntötte el, hogy mely területén tudna a leghasznosabb lenni, hogy újra ép legyen.
Szinte megborzongtam néha az ismerős gondolatoktól, amiket már rég elfelejtettem. Az évek elmosták a pontos határvonalait, kissé megcsiszolták, tompították. Fiatal lányként hasonló kínokat éltem át a felnőtté válás túl hosszúnak tűnő folyamatában. Csak nem tudtam ilyen jól megfogalmazni. A gyermeki ártatlanságot le kell cserélni a felnőttek kötelezettségtudó viseletére. Hosszú folyamat.
Erre az útra érdemes elkísérni a szerzőt és gondolataiban újra megtalálni saját magunk. Érdekes felfedezéseket tehetünk. Próbáljátok ki!
U.i. : Azért nekem hiányzott az éjszakából kivezető hajnal hosszabb megjelenítése. Szerettem volna még egy kicsit olvasni abból az időszakból is, amikor felismerte a saját útjában rejlő fénysugarat.
Köszönöm Annamária!
Emlékeztek a Rímhányóra?
