Könyvfalók

Se ​szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára. 

"Valójában szabad szellemnek születtem, csak épp sosem volt annyi vér a pucámban, hogy merjek is szabad lenni."

Ezt a könyvet a kihívásom 6. pontjához választottam. Rendhagyó módon most a filmet láttam hamarabb, és utána kaptam kölcsön a könyvet. Nekem - mielőtt a könyvet olvastam volna - a film is tetszett annak ellenére, hogy kicsit csapongó volt. (A férjem amúgy utálta :D )

A könyv ehhez képest sokkal érthetőbb, és sokkal összeszedettebb volt. A főszereplőnk, Cheryl élete gyakorlatilag összeomlik az anyja hírtelen jött súlyos betegsége után. A drogokba és a névtelen, egy éjszakás kalandokba menekül. Fiatalon férjhez megy, és hiába szereti a férjét, nem tud hozzá hűséges maradni. Ez az életvitele a szakadék szélére sodorja nemcsak a házasságát, hanem őt magát is. Ezért nagy elhatározásra jut. Nulla tapasztalattal egyedül nekivág a Pacifikus Túraösvénynek. Azt reméli,hogy az 1100 mérföldes túrája során megtalálja önmagát, és újra kezdheti az életét.

A túrája során egymást érik a megpróbáltatások, a kudarcok, de az ösvényen mindig akad egy támasza, aki tovább "lökdösi" a következő mérföldeken. Elképesztő tájakon túrázik, szinte egymást váltják az évszakok, a hegyek és a sivatagok, a sziklák és a folyók, a szélviharok, és a felhőszakadások.

Soha nem olvastam még könyvet hasonló témában, de ezek után elgondolkodom, hogy nekiállok a keresésnek. Nagyon sok mondanivalója van, és csak az olvasón múlik, hogy ebből mit visz magával. 

Cheryl kitartása, és elszántsága a zarándoklat során számomra példaértékű volt. Amikor én már rég feladtam volna, ő akkor is tovább ment, és küzdött minden egyes lépéssel. 

Olvasás során sokszor megfordult nekem is a fejemben, hogy milyen lehet mindent hátrahagyni, telepakolni egy túrazsákot, és elindulni a nagyvilágba. Amikor csak saját magadra számíthatsz, csak a saját magad ura vagy. Nem foglalkozol senkivel, és semmivel, lebeg egy cél a szemed előtt, és minden kényelmet feladva elindulsz, hogy beteljesítsd.

A könyv tökéletesen volt felépítve. Az elején megismerjük Cheryl életét, családját, mindennapjait. Lap lap után mi is részt vehetünk az életében, és ott vagyunk vele, amikor megszületik a döntés. A könyv befejezése után határozott csalódásként éltem meg a korábban látott filmet. Ott össze-vissza ugráltunk az időben, és így utólag visszagondolva nem volt meg az az érzés bennem, hogy igen, teljesen megértem hogy miért indult el az ösvényen. 

Amit a filmben pozitívként éltem meg az a látványvilág. A tájak, ahol a főszereplőnk megfordul, egyszerűen elképesztő, és emiatt nem is bánom, hogy megnéztem.

A könyvet viszont szívből ajánlom mindenkinek. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

     Először a filmet láttam még évekkel ezelőtt, melynek a címe A mindenség elmélete. Úgy fogtam neki, hogy nem is tudtam, kiről szól sőt, Stephen Hawking

Eredeti cím: Travelling to Infinity Első megjelenés: 2007

(ugyanis a film és a könyv is Stephen Hawking és első felesége Jane Hawking életét meséli el) nevét hallottam, de nem tudtam betegségéről sem. Mindenesetre egy zseniális filmnek tartottam és nagy hatással volt rám. Tudjátok, az a jó film, aminek megnézése után szó nélkül ültök még pár percig és elgondolkodtok az életeteken kimeredt szemekkel, miközben a fejeteket fogjátok. Na ez a film pont olyan volt. Nem hiába kapott két Golden Globe és egy Oscar-díjat is. A könyv létezéséről elég későn szereztem tudomást. Már nem is tudom, talán egy gyanútlan böngészés közben akadt a szemembe a könyv borítója, ami egyébként a filmes borító volt. ÉS ÚR ISTEN! Én imádtam ezt a filmet. Még az ismerőseimnek is ajánlottam.Gyorsan utánanéztem és kiderült, hogy az Utazás a végtelenbe szolgál alapjául a Mindenség elmélete című filmnek. Érdemes megnézni, még akkor is ha elriaszt a könyv vaskossága. 

Ami, valljuk be, engem is riasztott. Semmi kedvem nem volt az apró betűs 500 oldalas könyvhöz. De legyűrtem magamban ezt az érzést és nem bántam meg. 

   A legfontosabb tudnivaló a könyvről az, hogy ez egy memoár, vagyis emlékirat, igaz történet alapján íródott. A NAGY Stephen Hawking első felesége saját tapasztalatiról, megélt emlékeiről ír, ami nem mondhatni leányálomnak. Mindig is tiszteltem a nagy tudású embereket, de ezután a könyv után a legnagyobb tiszteletet azok a személyek váltják ki belőlem, akik egy beteg szerettüket gondozzák teljes odaadással még akkor is, ha ez azzal jár, hogy le kell mondaniuk a boldogságról és az önmegvalósítás lehetőségeiről.

Nagyon megtetszett a könyv fülszövegében írt The Times

Filmes borító

mondata:  „Lehet, hogy Stephen Hawking tizenegy dimenzióban gondolkodik, de első felesége ennél is többre képes." Az olvasás előtt nem értettem, hogy egy egyszerű nő, hogyan képes többre, mint egy elismert tudós, azt sem értettem, amikor elkezdtem olvasni, hogy egy ilyen nő, hogyan képes ilyen jól írni. Aztán a következő értetlenségem abból származott, hogy még a könyv felénél sem tartok, a történet mégis nagyon előrehaladott. Konkrétan úgy éreztem, hogy a gyerekek megszületése után, Stephen betegsége is eléggé súlyos fázisba került, annyi szenvedésen és örömön vannak túl, mégis van még 350 oldal hátra. A fennmaradt oldalak sem voltak üres rizsával tele. Minden oldalon tömény történések és emlékek kerültek leírásra és egy percig sem éreztem unalmasnak. SŐT! Nagyonis izgalmas volt. Egyik barátnőm is kölcsönkérte a könyvet, miután annyit áradoztam róla,  őszintén szólva féltem, hogy unalmasnak és túl hosszúnak fogja tartani. Nos a véleménye hasonló volt az enyémhez. A könyv alapvetően tetszett neki, bár még nem fejezte be, mikor erről beszéltünk, és azt kérdezte, hogy mi fog még ezután történni, mikor úgy érzi, már minden megtörtént, aminek meg kell történnie. Nem kell csüggedni. Az utolsó oldalon is történni fog valami (valaki számolja meg, hogy hányszor írtam le  a történni szót).

   Összességében egy zseniális könyvnek tartom, ami zseniális emberekről szól. Elolvasva rájövünk, hogy a nem Stephen Hawking a hős, aki mindenféle tanulmányozás és kutatás nélkül felismeri a hibás számítást egy elismert tudós előadásában, aki betegsége miatti írásképtelenségében fejben számol és kutatja a fekete lyukak működésének mechanizmusát, hanem a felesége, aki a huszonévével hozzáment egy férfihoz, vállalva azt, hogy korán elveszíti, közéjük áll a betegség, a kapcsolatukban az első helyen mindig Stephen igényeinek kielégítése kell legyen, aki önerőből férfiakat meghazudtoló módon házat újított fel, hogy tető legyen a fejük fölött, aki a gyerekei anyja és apja is volt egyben, aki mindezek mellett ledoktorált, kiállt a rokkantak, a környezetvédelem és még egyéb kismilló dolog mellett. 

A film feliratos előzetese itt tekinthető meg: 

   "Hihetetlen volt számomra, hogy egy nálam csupán néhány esztendővel idősebb valaki kénytelen szembenézni a halállal. A halandóság akkoriban még nem volt az életünk része. Még elég fiatalok voltunk ahhoz, hogy halhatatlanok legyünk."