Cheryl Strayed: Vadon

Se ​szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára. 

"Valójában szabad szellemnek születtem, csak épp sosem volt annyi vér a pucámban, hogy merjek is szabad lenni."

Ezt a könyvet a kihívásom 6. pontjához választottam. Rendhagyó módon most a filmet láttam hamarabb, és utána kaptam kölcsön a könyvet. Nekem - mielőtt a könyvet olvastam volna - a film is tetszett annak ellenére, hogy kicsit csapongó volt. (A férjem amúgy utálta :D )

A könyv ehhez képest sokkal érthetőbb, és sokkal összeszedettebb volt. A főszereplőnk, Cheryl élete gyakorlatilag összeomlik az anyja hírtelen jött súlyos betegsége után. A drogokba és a névtelen, egy éjszakás kalandokba menekül. Fiatalon férjhez megy, és hiába szereti a férjét, nem tud hozzá hűséges maradni. Ez az életvitele a szakadék szélére sodorja nemcsak a házasságát, hanem őt magát is. Ezért nagy elhatározásra jut. Nulla tapasztalattal egyedül nekivág a Pacifikus Túraösvénynek. Azt reméli,hogy az 1100 mérföldes túrája során megtalálja önmagát, és újra kezdheti az életét.

A túrája során egymást érik a megpróbáltatások, a kudarcok, de az ösvényen mindig akad egy támasza, aki tovább "lökdösi" a következő mérföldeken. Elképesztő tájakon túrázik, szinte egymást váltják az évszakok, a hegyek és a sivatagok, a sziklák és a folyók, a szélviharok, és a felhőszakadások.

Soha nem olvastam még könyvet hasonló témában, de ezek után elgondolkodom, hogy nekiállok a keresésnek. Nagyon sok mondanivalója van, és csak az olvasón múlik, hogy ebből mit visz magával. 

Cheryl kitartása, és elszántsága a zarándoklat során számomra példaértékű volt. Amikor én már rég feladtam volna, ő akkor is tovább ment, és küzdött minden egyes lépéssel. 

Olvasás során sokszor megfordult nekem is a fejemben, hogy milyen lehet mindent hátrahagyni, telepakolni egy túrazsákot, és elindulni a nagyvilágba. Amikor csak saját magadra számíthatsz, csak a saját magad ura vagy. Nem foglalkozol senkivel, és semmivel, lebeg egy cél a szemed előtt, és minden kényelmet feladva elindulsz, hogy beteljesítsd.

A könyv tökéletesen volt felépítve. Az elején megismerjük Cheryl életét, családját, mindennapjait. Lap lap után mi is részt vehetünk az életében, és ott vagyunk vele, amikor megszületik a döntés. A könyv befejezése után határozott csalódásként éltem meg a korábban látott filmet. Ott össze-vissza ugráltunk az időben, és így utólag visszagondolva nem volt meg az az érzés bennem, hogy igen, teljesen megértem hogy miért indult el az ösvényen. 

Amit a filmben pozitívként éltem meg az a látványvilág. A tájak, ahol a főszereplőnk megfordul, egyszerűen elképesztő, és emiatt nem is bánom, hogy megnéztem.

A könyvet viszont szívből ajánlom mindenkinek. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)