Diane Chamberlain: Egyetlen ​nővérem

Eredeti címe: The Silent Sister (2014.)

Kiadta: Alexandra (2017.)

Oldalszám: 414

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Különösebb izgalom nélkül kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Nem tudtam, hogy mire számítsak, egyszerűen csak olvasnom kellett valamit, de nem volt konkrét tervem, hogy mit is, így akadt kezembe. Tetszett a borítója, érdekes volt a fülszövege, nekikezdtem. Aztán magam is megdöbbentem, hogy mennyire beszippantott, mennyire olvastatta magát. Másfél nap alatt végeztem vele. Egyszerűen befaltam.

Amikor befejeztem az olvasását végigfutott bennem, hogy 4 vagy 5 csillagra értékeljem majd. Hisz nagyon olvasmányos volt, végig fent tudta tartani az írónő az érdeklődésemet. Érdekelt a sztori, hogy mi lesz a vége, olvastatta magát rettentően.

Igen ám, de amikor végigfutott bennem az értékelés, felvetődött bennem az a gondolat, hogy ér-e ez a történet 4 csillagot egyáltalán. Hisz több hibája is volt, ha nagyon bele akarok merülni. Nem volt tökéletes egyáltalán, több sebből is vérzett a történet. De nagyon jó volt olvasni és szerettem is olvasni.

A történet két idősíkon játszódik. A múltban, vagyis a 90-es években és a jelenben, a 2000-es években.

Riley 24 éves a jelenben, akinek már nincs senkije, a bátyján kívül. Épp az elhunyt édesapja hagyatékának ügyeivel foglalkozik, amikor kiesik a csontváz a szekrényből. Persze csak úgy jelképesen írom ezt. 😉

A 90-es években, amikor Riley még csak 2 éves volt, az akkor 17 éves nővére öngyilkosságot követett el, ami tönkretette a családját. Miért vetett véget a lány az életének, ha egyáltalán megtette ezt?

A fiatal nő elkezdi felgöngyölíteni a szálakat és egyre torokszorítóbb információkhoz jut hozzá.

Nem volt bonyolult a történet, már az elején összeraktam a kockákat. Annyira óvatlanul hívta fel az írónő a jelekre a figyelmet, hogy szerintem minden olvasó nagyon hamar rájön arra, mi is lesz a történet vége, mi is történt.

Nem lepődtem meg egyetlen sorában sem és emiatt hezitáltam az elején, hogy 4 vagy 5 csillag legyen. Ha lett volna csak egy ici-pici fordulat benne, ami megdöbbentett volna, gondolkodás nélkül adtam volna az 5 csillagot. Viszont így végig kiszámítható volt. Ami érdekes, hogy a kiszámíthatósága ellenére olvastatta magát és nem untam.
Azt is hozzá kell tennem, hogy nagyon gyenge karaktereket hozott létre a szerző, különösebben nem kerültek hozzám közel, inkább a cselekmény volt számomra az olvasmányos. Hogyan fog a főszereplő eljutni a végkifejletig - ami sejthető -, na de az útját előre azért nem tudhattuk.

Egy szó mint száz, a történet nagyon kiszámítható, a karakterek sem überszuperek, de mégis olvastatta magát rettentően. Teljesen rákattantam, beszippantott és különösebben ezt nem is értem. De mégis így volt, jó volt és tetszett.

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!