A Világkép után, legyen az TV műsor, vagy könyv, volt egy nagyon erős élményem a szerző mondatszerkesztését, hangsúlyát és egyéb karakterisztikát illetően. Ehhez szorosan kötődve alakult ki az elvárásom is. Nagy boldogan forgattam kezemben a beszerzett kötetet, hogy majd most újra olvasok, közben pedig szinte hallgatok valami igazán Kepest. Nem így történt. Szóval azok, akik ez a különösen, nekem fülbemászó egyediség miatt esetleg elkerülték könyvét a kereskedésekben, javaslom bátran emeljék le a polcokról, mert bizony szertefoszlott. Helyette kaptam valami nagyon különös élményt, melyet napokkal később is fejtegetek. A történettel manipulál a szerző.
A szereplők:
Kiválasztott hat embert a mai korból, kiknek értékrendje egyetlen ponton kapcsolódik csak, jóléti sznobok mind.Felnőttek, életük derekán. Leginkább szenvednek saját életük megélésében, de függőség köti őket a pénzhez. A férfiak vagy uralkodnak általa, vagy vágynak az uralomra, vagy félnek a hatalom elvesztésétől és ezért ragaszkodnak hozzá. Párjaik pedig egyre dühösebb árnyékok, és egyre biztosabb szerepre vágynak uraik mellett. Kötődésük nem feltétlenül őszinte érzelmi alapú. Hogy pontosan fogalmazzak, tiszteletre méltó az ember, aki tanulással és kitartással külföldi egyetemi tanulmányai után lépésről lépésre építette fel gazdasági birodalmát. Sajnos ehhez a képhez tartozik az is, ahogy asszonyát lenézi, tiporja lelkileg, akit nem mellesleg édesapja választott neki. Aztán sok mindent elárul róla, hogy hétvégi kastélyának karbantartója valamikori gimnazista tanára, házvezetője pedig annak felesége. Ehhez az idilli társasághoz csatlakozik a felkapaszkodni kívánó ember. Aki a tanulás helyett ügyeskedéssel igyekszik egyre magasabban szárnyalni. Párja az egykor ősi mesterséget űző szépség. Gyönyörű hétvége ígérkezik így együtt.
A történet:
Rafinált módon kapcsolódik a természetben zajló dráma az egyének belső tragédiájával. Rámutat törékeny világunkra, hogy bizony a pénz és a vele járó jólét nagyon viszonylagos és a természet egy pillanat alatt tud rajta változtatni, semmissé tenni. Aztán már csak az ember valódi énje marad, ami vagy felemeli, vagy önmagába süllyeszti. Az alárendeltségi viszonyok alakulása sem okozott kisebb meglepetést. Az, hogy ki ki felett áll, csak nézőpont kérdése. Nagyon gyorsan változott az összkép és a miértek.
A cselekmény igen rövid időszakot foglal magába, csak egy hétvége történései. Viszont mindenkinek van előzménye és fontos őket megérteni, hogy a jelen cselekedetek gyökerét megértsük. A múlt pedig nagyon beszédes.
Lebilincselő dráma zajlott szemeim előtt. Valódi végjáték nélkül, nyitva hagyott mondatokkal borzolta idegrendszerem. Várom, nagyon várom, hogy valahonnan rájöjjek a folytatásra. Úgy szeretném, ha az egyetlen igaz szereplőről megtudnám, például egy következő könyvben, jól van és megtalálta a továbbélés lehetőségét.
Komoly a történet, nincs happy end.
( csak zárójelben merem megjegyezni, hogy megtaláltam a kötet egyetlen valódi humoros mozzanatát.Csak, mert kell, hogy legyen egy kis mosoly benne. Kérem szépen, van a könyvben valahol egy teljesen véletlenül alul öltözött/öltözetlen férfi a havas tájban. Te megtaláltad?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése