Könyvfalók

A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik…  Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért – elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és a szív rejtelmeit…  Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját…

Véleményem

♥ Szerettem: A sok, sok Austen utalást, főleg az angliai utazás alkalmával az emlékhelyek leírását. A Pemberley-zoknit, ezt egyenesen imádtam! Liza és Janie kettős narrációját, attól, hogy nem csak egy nézőpontból ismerjük meg a történeteket sokkal érdekesebb lett a történetvezetés is. Will és Ryan két csodapasi lehet, hatalmas türelemmel és rajongással vannak felvértezve a szeretett nő irányába, le a kalappal, ha léteznek még a mai világba ennyire szimpatikus fiatalok. Azt is szerettem, ahogy a gyász, a betegség és a kétségek megjelennek, na meg azt ahogy lopva felhívja az írónő a tinik figyelmét a netes társkeresés veszélyeire. A vége érdekesen, de számomra tetszetősen alakult. Végül, de nem utolsó sorban a borítót is szerettem, igazi fiatalos és vidám, pedig csak 1-2 színnel játszik, valóban figyelem felkeltő.

Nem ♥ : Liza naivsága és elvarázsoltsága nekem picit képmutatónak tűnt. Janie lelkivilágáról, arról, hogy hogyan élte meg a számára oly nehezen feldolgozható időszakot többet szerettem volna tudni és az ő nézőpontjából is szívesen olvastam volna részletesebben a fiúkhoz fűződő érzéseiről és arról, hogy hogyan éli meg a barátnője hirtelen jött sikereit a pasik körében. Szerintem Janieben sokkal több lett volna és a fiúk is csak tengtek-lengtek a történetben, egyáltalán nem voltak hasznos mozdonyok, hogy egy Thomas a gőzmozdony fordulattal éljek. Néhol egy kicsit elnagyolt volt a történet, itt-ott maradtak üres foltok és kérdőjelek, a vége is picit összecsapott lett, amennyire rétestészta volt az eleje azzal szemben az angliai út és a vége olyan sietősen lezárt lett, pedig lehetett volna részletezni ezeket a részeket.

A pöttyös könyveket annak idején sokkal jobban szerettem, vagy csak én öregedtem ki a témából,. Ettől függetlenül a fiatal felnőttek körében érdeklődésre tarthat számot, mert feszegeti a mai kor problémáit, valamint annak buktatóit, van benne love story, gyász és betegség, szülő-gyerek kapcsolat és ezek mind-mind olyan témák, ami az adott korosztályt foglalkoztatja. Az, hogy Jane Austen-t is beleszőtte az írónő a történetbe a felnőtt korosztályt, aki kezébe fogja a könyvet remekül el fogja szórakoztatni, mert ők már tudják, hogy mitől döglik a légy és annak is tudatában vannak, hogy mit várnak Mr. Darcytól, már értik a lényeget és picit közelebb kerülhetnek a fiatalokhoz is. 

Erin igazán szerencsés, két munkája is van, amit szeret, könyvtárosként egész nap könyvekkel lehet és emellett még író is. Olyan könyveket ír, amit ő maga is szeret olvasni. Kedvencei a YA és a NA könyvek. New Yorkban él megértő férjével és mostohafiával, valamint Maxie kutyusával. Az idejét leginkább a lakásban tölti írással és olvasással, egyedül a csokoládéért és a napfényért mozdul ki,-  elmondása szerint ebben a sorrendben.

Könyvei: Így éltünk (How we lived), Mr. Darcy nyomában-Gimis verzió (Finding Mr. Darcy-High School Edition) és a Blood Hex 

Az írónő hivatalos oldala

Úgy tűnik menthetetlenül rabja lettem a Jane Austen nyomoz sorozatnak. Gyakran beleszeretek egy-egy sorozatba, nincs mit tenni.

Immár a második kötet került a kezembe Stephanie Barron-tól, A titokzatos Tiszteletes, a sorozat második része, ami egy igazi gyöngyszem, ha szeretjük a romantikával, izgalommal és nyomozással átszőtt történetet. Márpedig miért is ne szeretnénk?

Igazán könnyed olvasmány attól eltekintve, hogy a könyvet a táskánkba rejtve gyilkos fegyver lenne belőle és más már be sem férne mellé, tehát elég terjedelmes. Megijedni azonban nem kell, mert gyorsan haladhatunk a történet sodrásával az 1800-as évek pedig szinte beszippantanak minket, mert csempészekből, gyilkosságból, cselszövésből, gyönyörű ruhákból és izgalmas helyszínekből most sem lesz hiány. A szereplők sokkal jobban a szívemhez nőttek vagy váltottak ki negatív érzelmeket, mint az első részben. Jól kidolgozott karakterek keltek életre.

Nem állítom, hogy utolérné Agatha Christie Miss Marple, vagy éppen Poirot sorozatát, de meg kell hagyni, hogy nagyon ébernek kell lennünk, hogy lefüleljük a gyilkost, mert először én sem a tényleges gyilkosra gyanakodtam, mert sokszor remek érzékkel elaltatta az írónő az olvasó figyelmét és igyekezett tévútra terelni a nyomozást, hogy aztán a meglepetés erejével felbukkanjon az igazi gonosztevő.

Végig annyira szurkoltam Jane-nek, hogy megtalálja a szerelmet, mert most egy hozzá méltó férfira talált, akit nagyon Jane Austen-nek teremtettek.

Ami különösen figyelemre méltó ennél a kötetnél is, hogy Barron mennyire figyel az életrajzi és történelmi háttérre.

Eddig nem is sejtettem, hogy milyen csempészet folyt akkoriban, tea, csokoládé, emberek és milyen titkos hálózatok épültek erre a "munkára", úgy is nevezték őket, hogy az éjszaka munkásai, többek közt ezeket az embereket és hátterüket is megismerhetjük kicsit jobban. Számomra tényleg nagyon érdekes információkkal is szolgált a könyv amellett, hogy szórakoztatott is.

Úgy gondolom, hogy akitől nem áll messze Jane Austen és az ő korszaka, vagy éppen egy Miss Marple történet, akkor mindenképpen érdemes elolvasni a sorozat részeit.

Olyan a könyv, mint apró hógömb, amit megrázunk és életre kell.

A borító ismét nagyon szépre sikerült, legalábbis nekem nagyon tetszenek a színek és a megjelenített teázás, mert nagyon illik a  a történethez.

                                                   

Pár kép Jane Austen korából:

  

Ilyen hajókat láthatott Jane a sziklákról                              Egy korabeli falu

Ilyen kertekben sétálhatott Jane

Jane Austen Múzeum

Az Austen család 1871-ből

Egy könyv, ami megközelíti Jane Austen stílusát, bár iróniában azért alul maradt, de az első kötet alapján beleszerettem egy újabb sorozatba. Stephanie Barron stílusa könnyed és újszerű, amellett ismerős, valóságos üde színfolt.

Stephanie Barron 1963-ban született New Yorkban. A Princeton-on tanult, majd mielőtt írni kezdett a CIA-nál is dolgozott. Nem tétlenkedett az biztos, de szerencsére az írást választotta hivatásául.

Már annyi nyomozós sorozatot követek, hogy néha én magam is elcsodálkozom, hogy bírok beleszeretni újabb és újabb detektív könyvekbe, de ahogy elnézem menthetetlenül szeretek együtt nyomozni a könyvben szereplő karakterekkel és bogozgatni a rejtélyek szálait, főleg, amikor a karakterek ennyire érdekesek és van történelmi vonatkozása is a könnyed szórakoztatás mellett.

 A Stephanie Barron által életre keltett Jane Austen pedig olvasásra kimondottan érdemes, mert az írónő elkapta az a vonalat, ami még pont nem túl sok, de nem is kevés. Nem esik túlzásokba, ami lassítaná és elvonná az olvasót a pergő cselekménytől.

A Jane Austen rejtélyek debütáló darabja a Az udvarház rejtélye. Nem is tudom miért nem olvastam még semmit Stephanie Barron-tól, aki megalkotta ezt a bájos sorozatot, de ezután egy részt sem fogok kihagyni, ha a többi is ilyen meggyőző lesz, mint az első rész volt. 

Jane Austen-t, mint irodalmi alakot szeretjük és régóta ismerjük, de Stephanie Barron, most egy korai Miss Marple-ként jeleníti meg. Ez egy teljesen újszerű elgondolás, de bevált, mert szerintem sokan vagyunk úgy, hogy  szeretjük a nőies vonalat a nyomozás során, hiszen a tv-ben is egyre több női nyomozó van, akik zseniálisak a maguk területén, ami nem lehet véletlen, így Austen-nek is van létjogosultsága bekerülni a kedvenc nyomozós sorozataink közé.

A Jane Austen nyomoz sorozatból már 11 rész jelent meg Amerikában, itthon pedig már 3 köteten keresztül nyomozhatunk Jane-nel. Hurrá!

Austen 1775-1817 között élt és alkotott, a történetbe pedig az életrajzi elemek is kiválóan simulnak, látszik, hogy rengeteg kutatómunkát végzett az írónő mielőtt egyáltalán  elkezdte volna szőni a szálakat. Austen családtagok is megjelennek a történetben, a nővére Cassandra, mint olyan személy, akinek a leveleit címzi, a két fiútestvére, akik, mint a nyomozás egy-egy megakadt részénél segítő kezekként szerepelnek, illetve a helyszínmegjelölések is a hiteles életrajz részei, mint pl. Bath, ahova a család, az édesapa lelkészi pályától való visszavonulása után költözött. 

Sok lábjegyzettel is találkozunk, ami néha kimondottan szükséges és hasznos volt, nem rontott az élvezeti értéken.

Harris Bigg-Witherrel, -aki a valóságban házasságot ajánlott Jannek- történő szakítása után kerül Jane a regény helyszínéül szolgáló udvarházba egy barátnője meghívásának eleget téve, ahol az újdonsült, idősödő férj halálával beindulnak az események és bonyolódnak a szálak. Az egész egy manapság már annyira elfeledett udvarias, régimódi stílust követ, amit felüdülés olvasni. 

A gyilkossági szál is teljesen rendben volt, nem azt mondom, hogy nem lehetett kiokoskodni, hogy ki a gyilkos, vagy merre keresgéljünk, de csavaros és fondorlatos volt. 

A hazai borító nekem sokkal jobban tetszik, mint az eredeti kiadásé. Olyan mint egy régi festmény, amit sokáig elnézegetne az ember. Kellemes, lágy, bájos olyan igazi korhű borító.

Ahogy ránéztem már felkeltette az érdeklődésemet és vártam, hogy megfogjam, belelapozzak.

Szerintem Jane Austen büszke lenne rá, ha látná, hogy még így a 21. században is igen népszerű, akár a saját kötetei-, akár más írók tolla által.

Az egyik legjobb, hanem a legjobb Austen stílus utánzat, az eddig megjelent és általam olvasott stílus másolatokhoz képest. Konkrétan szerettem a karaktereket, a történetet, a korhűséget. 

A második részt is érdeklődve várom, hogy elfáradt-e az első kötet után, vagy pedig még fog tudni valami pluszt is hozzátenni Barron. Megvan a következő könyvtárlátogatás célkönyve. 

Amikor Jane meglátogatja kedves barátnőjét, Isobel Payne-t, Scargrave úrnőjét, szörnyű tragédia közepébe csöppen. Isobel középkorú férje váratlanul rosszul lesz, majd néhány óra leforgása alatt meghal. Halála lesújtja az ifjú feleséget, aki azonban hamarosan kénytelen rádöbbenni, hogy ez még csak a kezdet: fenyegető levelet kap, melynek névtelen szerzője őt és az earl unokaöccsét házasságtöréssel és gyilkossággal vádolja. Isobel, a botránytól rettegve, Jane-hez fordul segítségért. Jane megoldhatatlannak tűnő rejtéllyel áll szemben. Szorítja az idő: ha meg akarja akadályozni, hogy barátnőjét a Newgate börtönből a vesztőhelyre vigyék, le kell lepleznie a valódi tettest vagy tetteseket - ám azt álmában sem gondolná, hogy eközben az ő élete is veszélybe kerül. "Jane ugyanolyan figyelemre méltó nyomozó, mint Columbo." - (USA Today)