Úgy tűnik menthetetlenül rabja lettem a Jane Austen nyomoz sorozatnak. Gyakran beleszeretek egy-egy sorozatba, nincs mit tenni.
Immár a második kötet került a kezembe Stephanie Barron-tól, A titokzatos Tiszteletes, a sorozat második része, ami egy igazi gyöngyszem, ha szeretjük a romantikával, izgalommal és nyomozással átszőtt történetet. Márpedig miért is ne szeretnénk?
Igazán könnyed olvasmány attól eltekintve, hogy a könyvet a táskánkba rejtve gyilkos fegyver lenne belőle és más már be sem férne mellé, tehát elég terjedelmes. Megijedni azonban nem kell, mert gyorsan haladhatunk a történet sodrásával az 1800-as évek pedig szinte beszippantanak minket, mert csempészekből, gyilkosságból, cselszövésből, gyönyörű ruhákból és izgalmas helyszínekből most sem lesz hiány. A szereplők sokkal jobban a szívemhez nőttek vagy váltottak ki negatív érzelmeket, mint az első részben. Jól kidolgozott karakterek keltek életre.
Nem állítom, hogy utolérné Agatha Christie Miss Marple, vagy éppen Poirot sorozatát, de meg kell hagyni, hogy nagyon ébernek kell lennünk, hogy lefüleljük a gyilkost, mert először én sem a tényleges gyilkosra gyanakodtam, mert sokszor remek érzékkel elaltatta az írónő az olvasó figyelmét és igyekezett tévútra terelni a nyomozást, hogy aztán a meglepetés erejével felbukkanjon az igazi gonosztevő.
Végig annyira szurkoltam Jane-nek, hogy megtalálja a szerelmet, mert most egy hozzá méltó férfira talált, akit nagyon Jane Austen-nek teremtettek.
Ami különösen figyelemre méltó ennél a kötetnél is, hogy Barron mennyire figyel az életrajzi és történelmi háttérre.
Eddig nem is sejtettem, hogy milyen csempészet folyt akkoriban, tea, csokoládé, emberek és milyen titkos hálózatok épültek erre a "munkára", úgy is nevezték őket, hogy az éjszaka munkásai, többek közt ezeket az embereket és hátterüket is megismerhetjük kicsit jobban. Számomra tényleg nagyon érdekes információkkal is szolgált a könyv amellett, hogy szórakoztatott is.
Úgy gondolom, hogy akitől nem áll messze Jane Austen és az ő korszaka, vagy éppen egy Miss Marple történet, akkor mindenképpen érdemes elolvasni a sorozat részeit.
Olyan a könyv, mint apró hógömb, amit megrázunk és életre kell.
A borító ismét nagyon szépre sikerült, legalábbis nekem nagyon tetszenek a színek és a megjelenített teázás, mert nagyon illik a a történethez.
Pár kép Jane Austen korából:
Ilyen hajókat láthatott Jane a sziklákról Egy korabeli falu
Ilyen kertekben sétálhatott Jane
Jane Austen Múzeum
Az Austen család 1871-ből
