A hónap nagyon izgalmas témáját Bea vetette fel.
Amikor megszavaztuk, hogy júliusban erről fogunk írni, egyszerre örültem neki, ugyanakkor valahol tartottam is tőle.
Sokáig fogalmam se volt arról, hogy mit is jelent az LMBTQ. Ha ti is így vagytok ezzel, akkor olvassátok el Bea bejegyzését, mert ő szépen leírta, hogy melyik betű mit is takar!
De nézzük akkor az én véleményemet.
Először úgy gondoltam, hogy gyorsan lezárom ezt a bejegyzést, nem fogok lacafacázni, mesélni, köntörfalazni, mert csak az számít, hogy szerintem JÓ, hogy vannak ilyen könyvek. Aztán elkezdtem gondolkodni és úgy éreztem elég ciki, ha három mondatban elintézem a témát, mintha Matula bácsi lennék és tömören, elintézek mindent, a többit meg magamban tartom.
Szóval jó, hogy vannak ilyen könyvek, mert úgy érzem, hogy beszélnünk, olvasnunk kell róla, mert ez segíti, hogy megismerjük egymást és elfogadjuk a másságot.
Emlékszem a gyerekkoromban megbélyegezték a melegeket (pl.), undorral néztek rájuk, "ferdehajlamúaknak" hívták őket és betegségként tekintettek az egészre. Abnormálisnak érezték az emberek, hogy valaki a saját neméhez vonzódjon. Mintha betegség lenne, amin az ördögűzés segíteni tud. Olyan, hogy transznemű, olyan a mesékben létezett akkoriban még, nem nagyon vállalták fel.
De fejlődik a világ és köszönhetően a médiának, egyre jobban elfogadjuk a másságot.
Hisz senki nem tehet róla, hogy kék szeműnek születik-e vagy épp utálni fogja-e a spenótot. Mint ahogy arról sem tehet, hogy a saját neméhez vonzódik vagy épp úgy érzi, hogy nem jó testbe született.
Summa summárum: kellenek az ilyen történetek is! Úgyhogy olvassátok!
De nézzük akkor az én véleményemet.
Először úgy gondoltam, hogy gyorsan lezárom ezt a bejegyzést, nem fogok lacafacázni, mesélni, köntörfalazni, mert csak az számít, hogy szerintem JÓ, hogy vannak ilyen könyvek. Aztán elkezdtem gondolkodni és úgy éreztem elég ciki, ha három mondatban elintézem a témát, mintha Matula bácsi lennék és tömören, elintézek mindent, a többit meg magamban tartom.
Szóval jó, hogy vannak ilyen könyvek, mert úgy érzem, hogy beszélnünk, olvasnunk kell róla, mert ez segíti, hogy megismerjük egymást és elfogadjuk a másságot.
Emlékszem a gyerekkoromban megbélyegezték a melegeket (pl.), undorral néztek rájuk, "ferdehajlamúaknak" hívták őket és betegségként tekintettek az egészre. Abnormálisnak érezték az emberek, hogy valaki a saját neméhez vonzódjon. Mintha betegség lenne, amin az ördögűzés segíteni tud. Olyan, hogy transznemű, olyan a mesékben létezett akkoriban még, nem nagyon vállalták fel.
De fejlődik a világ és köszönhetően a médiának, egyre jobban elfogadjuk a másságot.
Hisz senki nem tehet róla, hogy kék szeműnek születik-e vagy épp utálni fogja-e a spenótot. Mint ahogy arról sem tehet, hogy a saját neméhez vonzódik vagy épp úgy érzi, hogy nem jó testbe született.
Summa summárum: kellenek az ilyen történetek is! Úgyhogy olvassátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése