Párommal épp Backnangban sétálgattunk (Németországban, ahol jelenleg élünk), amikor is olyan dolgot tapasztaltam, amilyet Magyarországon, sajnos, már nagyon régen nem. A látványtól elöntött az öröm és a büszkeség. :-)
Két kislányt láttam olvasni egymás mellett egy padon. Szépen, nyugodtan csücsültek, mindketten a saját könyvükkel voltak elfoglalva. Nem is gondoltam volna, hogy ilyet még az életben át fogok élni. Szívem szerint azonnal társultam volna hozzájuk. :)
Miért jelentett számomra ekkora élményt a két olvasó kislány látványa? Lássuk!
Először is eszembe juttaták azt az időszakot, amikor én meg 1-2 volt osztálytársammal, akikkel együtt mondhattuk el magunkról, hogy a molyok közé tartoztunk, mi is fogtuk magunkat és kiültünk az udvaron a padra kicsit olvasni szünetben. Főleg a HP korszakban! :-D Óh, azok a régi szép napok!
Másodszor, mostanság gyakran felmerül az a probléma, hogy manapság az emberek, főleg a fiatalabb generációk, a gyerekek, nem szeretnek olvasni. A 21. században már a 2 éves kisgyerek is inkább a modern technológia termékeivel van elfoglalva. Előbb van telefon vagy tablet a kezében, mint könyv. Értem én, hogy a gyereknek is haladnia kell a korral, de miért nem lehet ezt egy kicsit később bemutatni nekik? Miért nem lehet először az alapoknál kezdeni, az ,,ómódi" dolgokkal (na, nem mintha az olvasást vagy könyveket annak tartanám) majd azután folyamatosan bevezetni ebbe az ,,új" világba? Tudom, most sokan lesznek, akik nem fognak egyetérteni velem (de ez nem is baj), de ezt teljes mértékben el is fogadom. Ha a gyerekek többsége videókkal, játékokkal és filmekkel nő fel, úgy gondolom, hogy:
1. Sose fog megtanulni rendesen olvasni.
2. Olyan érzelmi dolgokról maradnak le, amelyeket fontos lenne megtapasztalniuk, hiszen elősegítené a személyes, lelki fejlődésüket.
3. Ha mindig azt látják, hogy majd a technológia megtanítja őket mindenre, mindent megold, majd gondolkodik is helyettük, előbb-utóbb elkényelmesednek. Az elkényelmesedésből, pedig már egyenesen következik az elbutulás. Hova vezet ez? Honnan fogják a mai rohanó és leginkább erőszakos világban megtanulni, mik az igazi emberi értékek? Vajon, hogy fognak teljesíteni azokban a pillanatokban, amikor majd belecsöppenek a „valós” világ nehézségeibe, amikor önállóan kell döntéseket hozniuk, két kézzel valamit megteremteniük, egy épkézláb mondatot megfogalmazniuk? Félek, nagy „koppanás” lenne a vége. :roll:
(A fentiekre egy példa: Nemrég olvastam, hogy le akarják vetetni az iskolákban az analóg órákat az Egyesült Királyságban, mert a gyerekek nem tudják leolvasni róla, hogy mennyi az idő. EZ MOST KOMOLY? Már tényleg itt tartunk? Ez elég nagy baj. Szerintem.)
Félreértés ne essék! Nem azt mondom, hogy mindenkinek szeretnie kell olvasni. Dehogyis! Mindig is voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik nem fognak jobban elmélyülni a könyvek világában. Azonban, ha megkérdeznénk többségét, biztos vagyok benne, hogy lenne köztük olyan, aki ha nem is sokat, de pár könyvet már elolvasott életében, és azt sem vonom kétségbe, hogy ezek közül legalább 1-ről ( biztos, hogy volt olyan, amire) pozitívan nyilatkozna és azt mondaná, hogy ez nem is volt rossz.
Summa summarum, úgy gondolom, hogy a mai világban nagyon-nagyon fontos feladatunk lenne megszerettetni a fiatalokkal az olvasást. Legalább annyira, hogy a kedvenc fantasy sorozatukat ne a tévében vagy tableten bámulják állandóan, hanem mondjuk egy képregény formájában olvassák el.
Őszíntén? Azt hittem, hogy a mai fiataloknál erre már nincs sok esély. Ellenben az alapján, amit ma tapasztaltam, úgy látom, hogy talán mégis van remény. Legalábbis itt kint Németországban. Remélem, hogy idővel majd Magyarországon is egyre több hasonló élményben lesz részünk és sikerül egyszer eljutnia az üzenetnek a szülők és tinik fülébe:
Olvasni nem ciki, nem gáz, hanem egy csodálatos élmény, amely érzelmileg és emberileg is gazdagabbá tesz minket! Legyen ez bármi, ami papíralapon van!
Te mit gondolsz erről?
 |
| Drajkó Beáta |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése