Carol McLogan - Enyém, tiéd

Az álnéven író szerző első könyve olyan magával ragadó, mint a szerelem, amiről szól. Szereplői valóságosak, mind erényeikben, mind hibáikban, s jó pár baklövésükben saját tévedéseinkre ismerhetünk rá. Olykor pikáns, humorral tűzdelt, közben mindvégig emberközeli és mosolyt fakasztó történetet tarthat kezében az olvasó, mely klasszikus témát, a tiltott szerelmet helyezi a középpontba, egy modern, megosztó szituáción keresztül. Merünk-e bekukkantani a titkokból szőtt függöny mögé?

Először is szeretném megköszönni az Írónőnek, hogy elküldte a könyvét, és elolvashattam. Életem első recenziós könyve, és bevallom, nagyon izgultam mikor a kezembe vettem, és leültem olvasni. :)

Régebben említettem, hogy én nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyek valamilyen érzelmet váltanak ki belőlem olvasás közben. Ebbe beletartozik az gyomrot görcsbe rántó és 'gyomorban pillangórepkedős' romantika, a hangosan röhögés, vagy hangosan sírás, a borzongás, vagy a düh. Ha egy könyv kiváltja valamelyiket, akkor arra biztos hogy évek múlva is emlékezni fogok.

Ez a rövidke könyv olyan dühöt váltott ki belőlem, hogy a történet befejeztével azt sem tudtam kinek meséljem el hírtelen, hogy mit is érzek. :) Az biztos, hogy nagyon dühös voltam a szereplőkre, a miattuk kialakult helyzetre, a viselkedésükre, a döntésekre, amiket meghoztak.

A lejátszódó események abszolút hétköznapi dolgokat mutatnak be, a szereplők akár ma is ott ülhettek az olvasó mellett a metrón, és belegondolva az a legszomorúbb, hogy amiről olvastunk, az bárkivel előfordulhat.

A főszereplőnk Edina, aki egy szerencsétlen baleset következtében találkozik John-nal. John fiatal, jóképű, nem kell a szomszédba menni egy szelet kenyérért, viszont ami miatt tiltott gyümölcs, az a felesége, és a fia. Ez az első pár oldal, ilyenkor még azt gondolja az olvasó, hogy egy cuki kis romantikus történetet fog olvasni. Hát ezúton jelzem, hogy ha a rózsaszín buborékot várja, akkor csalódni fog, mert innentől kezd bicskanyitogató lenni a történet. :) És éppen emiatt képtelenség letenni, nagyon olvastatja magát, szinte már késztetést éreztem, hogy a könyv végére lapozzak, hogy mi lesz a szereplőink sorsa. (Megjegyzés: nem lapoztam a végére :) )

Nem fogok titkot elárulni azzal, ha azt mondom, hogy Edina, és John egymásba szeretnek, és innen indul a véget nem érő hazudozás, bújkálás, éveken át tartó tiltott kapcsolat. Én személy szerint a megcsalást abszolút ellenzem, emiatt nem is tudtam megkedvelni sem Johnt, aki szerintem egy undorító pasi, sem Edinát, akire még csak jelzőt sem tudok aggatni. Ketten együtt kézen fogva tettek tönkre egy családot. Igaz, hogy nem egy minta házasság volt a John-é, de ha igazi férfi lett volna, akkor az első Edinával kapcsolatos gondolat megszületése után leül a feleségével őszintén beszélni, és békében elválnak.Ezért nem is sajnáltam egy pillanatig sem a könyv végén.

A történet legtökösebb szereplője Szilvi, aki Edina legjobb barátnője. Ő nem fél kimondani amire gondol, egyenes, őszinte, akitől nem ártott volna tanulni egy kicsit a főszereplőinknek. Ami engem zavart az ő személyiségében, hogy elképesztően rondán beszél. Viszont néha ez a stílus mosolyogtatott meg. Mindig a barátnője mellett állt, figyelmeztette a rossz döntéseire, és mindig ott volt amikor ki kellett húzni a pácból Edinát.

Andreát sem sikerült megkedvelni,az ő életstílusával sem tudtam azonosulni. A munka soha semmilyen körülmények között nem lehet fontosabb, mint a gyerek, és a család. Csak magát okolhatja, hogy oda jutott a házassága, ahova.

A könyv borítója engem megvett kilóra. A maga egyszerűségében tökéletes. Nem lett túlbonyolítva, különleges a színe is, és a stílusa is.

Ami nekem a könyvből hiányzott, azok a fejezetek. Tény, hogy amikor más időszakban, más helyszínen járunk, akkor nagyobb sorközzel követik egymást a bekezdések, de előfordult olyan, hogy hírtelen nem tudtam, hogy kinek a szemszögéből követjük éppen az eseményeket.

Amikor becsuktam a könyvet, egy kis hiányérzet maradt bennem. Szerintem a történet olyan 80-100 oldalt még "elbírt" volna. Szívesen olvastam volna még a főszereplőkben az évek során lejátszódó érzelmekről, vagy éppen az életük további alakulásáról. Mi lett pl Andreával, hogy dolgozta fel a történteket, Szilvinek és Petinek teljesült-e végül a legnagyobb álma? Erre volt utalás, de az is csak feltételezésként volt említve.

Első könyvhöz képest szerintem nagyon olvasmányos történet volt, tényleg nem tudtam letenni, kiváltotta belőlem azokat az érzelmeket amelyek miatt garantáltam eszembe fog jutni a későbbiek folyamán is ez a történet. :) Most, ahogy írom ezt a bejegyzést, magam is elgondolkodom azon, hogy oké, nem szerettem a szereplőket, dühös voltam szinte mindenkire, a történet alapjául szolgáló megcsalást ellenzem, akkor mégis mi fogott meg ebben a történetben? Hát pontosan ez. Hogy abszolút hétköznapi. Egyszerűek a szereplők, hétköznapi munkájuk van, hétköznapi problémájuk van (lásd Edina WC-s kalandját :) ), és akár még igaz történet is lehet. Soha nem tudhatja az ember, hogy melyik szereplőnek a bőrébe "sodorja" az élet. Én is pálcát törtem Edina felett, de ha az ő helyzetében lettem volna, vajon a helyes döntést hozom? Na de mi is a helyes döntés? Ami nekem helyesnek tűnik, az lehet a másik embernek helytelen, és abszolút ellenzi.

Gratulálok az Írónőnek az első könyvéhez, és még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam! :)

(kép forrása: www.moly.hu)