Katherine Arden: A ​medve és a csalogány

Eredeti címe: The Bear and 

the Nightingale (2017.)

Kiadta: Alexandra (2018.)

Oldalszám: 382

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

A medve és a csalogány egy nagyon varázslatos könyv, amiben egyszerre keverednek a valósággal az orosz népmesék és a mítoszok. Az írónő egy másik kultúrára adott rápillantást.

A történet főszereplője Vaszilisza. Egy vadóc kislány, aki egy többgyerekes orosz földesúr legkisebb gyermeke az első feleségétől. Az imádott feleség belehalt a kislány születésébe és ezt a férfi sose tudta igazán megbocsátani a lánynak. 

Ráadásul Vaszilisza teljesen más, mint a többi kislány. Szeret az erdőben csavarogni, szőrén megüli a lovat és furcsa lényeket lát, melyeket más nem. 

Aztán egy napon az apa úgy dönt, hogy ideje új asszonyt hozni a házhoz, aki szegről-végről rokona a volt feleségének is. Igen ám, de az új asszony nagyon vallásos és ő is látja azokat a lényeket, melyeket a kislány is, de az ő szemében csak démonok.

Aztán megjelenik az új pópa is a kis faluban és mint a lavina, a falu elindul a romlás felé.

Ráadásul az orosz mítoszok, népmesék nem csak kitalációk. A Medve próbál kiszabadulni, a Tél királya a kislányt akarja és mindeközben a házakat és állatokat védő "démonok" egyre inkább gyengülnek. 

Ez a könyv egy varázslatos mese, aminek az olvasásával nagyon könnyen lehet haladni.

Minden oldala meglepetés volt, sose tudtam előre, hogy vajon mi várhat a következő oldalán. 

"A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen."

Semmit se tudtam eddig az orosz hiedelmekről, népmesékről, tán emiatt is volt meglepetés minden oldala, de nagyon élveztem. Különleges volt számomra Dunja meséit hallgatni, melyek aztán megelevenedtek a valóságban is. Folyamatosan őrlődtem, hogy a mítoszokban ki az igazán jó és ki a rossz, elhiggyek-e mindent amit látok, vagy nézzek a sorok mögé és kételkedjek.

"Oda fogsz ellovagolni, ahol találkozik a föld és az ég. Háromszor születsz meg: egyszer káprázatból, egyszer húsból és vérből és egyszer lélekből. Hóvirágot szedsz a tél közepén, zokogsz a csalogányért és saját választásod szerint halsz meg."

Nagyon kedveltem Vasziliszát, ezt a vadóc kislányt. Annyi életbölcsesség volt benne fiatal kora ellenére, hogy hihetetlen. Ráadásul az ő szemén keresztül nem csak az orosz hiedelmek jelennek meg, hanem nagyon jól mutatja azt is, hogy mennyit jelentett egy lánygyermek akkoriban és a vallás milyen szinten tudott uralkodni az emberek fölött. 

Sőt, a történet egyik központi eleme a vallásosság kontra pogányság. Melyik a jobb és miért? A történet alapján a vallásosság nem épp pozitívan van feltüntetve. 

"Gonosz dolog Isten nevében ijesztgetni az embereket."

Kíváncsian várom a sorozat második részét, melyben Vaszilisza története folytatódik. Vajon kolostorba vonul vagy férjhez fog menni?

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!