Történelmi regényt írni nagy feladat. Sok mindenre figyelni kell és mellette szórakoztató jellegre is törekedni érdemes. Nagyon vékony és éles a határ a hiteles leírás, meg az irodalmi élvezhetőség között. Könnyű ugrálni, átcsúszni. Mégis fontos szereplő mindkettő a műfajban.
A történet Franciaország jelentőségét, befolyását mutatja be az amerikai függetlenségi háború lezajlásában és az ezt követő francia forradalom kaotikus vérontásán vezet végig. Illetve egy kalandvágyó fiatal nemes, Gilbert La Fayette önfeláldozását, becsvágyát írja körül, akár az árulás vádját is kockáztatva. Amihez számos segítő csatlakozott, akik szorosan mellette állva élték meg ezeket az időket. Jó esetben túlélték. Legfontosabb társa Szalma Jason lett. Egy közember, akik súlyos küldetés terhével érkezett Párizsba. Kusza utakon történő egymásra találásuk életfogytig tartó barátsággá fejlődött.A nemesi származású közel engedte magához a nincstelennek hittet. Még akkor is, ha titokban egymás legnagyobb ellenségei voltak. A nemzetek közötti ellen érzet biztosan nem engedte volna őket egymáshoz közel. És mégis. Kellett hozzá a közember különleges képessége, hogy láthatóvá váljon. Ebből fejlődött ki a kölcsönös tisztelet, mely minden élethelyzetben megmaradt.
Az események csak úgy záporoznak a sorok között. Nem hagy pihenésre lehetőséget az olvasónak. A kezdeti távolságtartó, elegánsnak szánt feszes hangnem a könyv végére meglágyul és kellemesebbé válik. Két szálon indul a cselekmény, mindkét szereplő életéből kapunk pillanatképeket. Találkozásuk pillanatában egyidősek. Majd ide-oda ugrálva a két világ között fejlődik a dráma. Nagy hangsúly fektetődik a történelmi részletek pontos ismertetésére. Ettől darabossá válik a regény. A hajóutak megszervezése sok időt vett el életükből anélkül, hogy megtudtuk volna mivel is szöszöltek annyi időt. Vándoroltak óceánon és kontinensen át. Ismerkedtek és nagyon sokat búcsúztak. Félbehagytak beszélgetéseket, melyek következménye végtelen barátságok szövődése. Hogyan? Sejtem. Nem fért bele az adott történetbe. Majd a forradalom kitörése órási változást idézett elő mind az életük folyásában, mind a leírás nyelvezetében. Mintha egy másik regénybe csöppentünk volna. Élvezhető, sőt érezhető a bonyodalom leírása. Lerakhatatlan a végéig, még akkor is, ha a főhős mellékszereplővé silányul. Jó lenne tudni a folytatást!
Lenne pár javaslatom, csak mint olvasó:
-Feloszthatná ezt a rengő eseményt legalább három kötetre. Annyit dolgozott rajta, hogy vétek lenne ennyiben hagyni. Így jutna idő, tér minden párbeszédre, sorsok követésére.
-Maradjunk az egyszerű hangvételnél. Olvasni és befogadni is könnyebb. Távoli eseményeket, más kultúrát mutat be.
-A túl sok titok zavarossá teszi az olvasási élvezetet. Érdemes kicsomagolni az olvasó számára őket, így beavatottnak érezheti magát.
Köszönöm a lehetőséget és a bizalmat az írónőnek és nagyon sok sikert kívánok a folytatáshoz! Amennyiben megszületne egy sorozat e könyv alapján, kérem jelezze! Nagyon szurkolok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése