Olvasnak az emberek. Nagyon is sokat. A hétköznapi munkások sokkal több írott szöveget BÖNGÉSZNEK napi szinten , mint valaha. Csak az olvasmányi tartalom nem üti meg a legalacsonyabb irodalmi mércét sem.
Saját környezetem , élményeim és emlékeim alapján ...
Gyerekként kis falunkban játéknak számított az óvodai mesefeldolgozás. Ehhez az óvónő FELOLVASÁSSAL indította a témát. Imádtuk. Idilli volt , ahogy kiscsibék módjára gyűltünk köré és tudtunk hallgatni , figyelni. Ahogy hullámzott a pedagógus hangja a történetben úgy szárnyalt a képzeletünk vele együtt. Majd lerajzoltuk , visszameséltük , szerep játékoztunk. Volt rá idő. Később odahaza újra elővettük a történetet és a saját játékokkal új történetet alkottunk belőle.
Majd az iskolában megjelentek a kötelező olvasmányok. Lehetett szeretni , átkozni , de mindenki számára KÖTELEZŐ volt. Abból is tanultunk , ha mást nem , hát figyelmet , kitartást , kötelességtudatot , a munka becsületét. És bizony egyre gyakrabban bújkáltak az olvasás élményének csírái. Az általános iskola végére már kialakult , hogy kik fognak később is KÖNYVET venni a kezükbe. Ez nem azt jelentette , hogy a többi elfelejti a betűket , hanem csak kevesebb örömöt találtak bennük , mint a valós életben. A kamaszkor számunkra még vízválasztónak számított olvasás terén. Hogy mire gondolok? Információ gyűjtésre. Az internetes anyagállomány még a település határán járt , így kíváncsiságunkat újságokból , könyvekből tápláltuk. Mire a felnőtté válás kapujába érkeztünk már alig maradtunk páran , akik a kézzel tapintható , illatos , lapozgatós olvasmányok mellé tették le voksukat. Azóta a helyzet fokozódott.
A szüleink sem veszik már a rég járatott napilapokat , mivel minden ONLINE és kiválaszthatják csak az őket aktuálisan foglalkoztató cikkeket. Már nincs " bezzeg a mi időnkben ". Futnak a fiatalok után , mert tényleg kényelmesebb , leegyszerűsített.
Nekem viszont szükségem van a bonyolultabb szóhasználatok szövevényének élményére és gondolom nektek is , ha még olvassátok monológomat. Ebben a szellemben igyekszem Don Quijote harcost játszani gyermekeim szellemi fejlődéséért. Olvasok nekik hangsúlyosan , a kötelezőt akkor is el kell olvasni , ha a pedagógus maga is ódivatúnak címkézi a művet , bármilyen korosztályos könyvet megveszek , ha megígéri , hogy elolvassa.
Korosztályomról annyit tudok , hogy aktív tagjai a közösségi médiáknak , meg , hogy nagyon keveset foglalkoznak a szellemi építkezéssel. Gyakori téma sajnos a túl kevés fizetés (már akinek van ) és a hogyan költsem el azt.
Tehát , kedves úttörő társaim maradjatok velem kitartó útjelző fáklyaként és világítsunk mások számára a kegyetlenül érdektelenné és elkedvetlenedetté váló világban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése