Nem, nem a jövő, mert minden egyes rész inkább a jelenkor egy-egy jellemvonásának szélsőségesen kisarkított változata azért, hogy felhívja a figyelmet a jelenség negatív következményeire és elgondolkoztassa a nézőt az adott mozzanat kapcsán. Ilyen a szociális médiumok túlzott használata, a politikusok hiteltelenségének passzív elfogadása, a valóságshow-k terjedése és az azon résztvevők bedarálása, stb.
A brit antológia-sorozatnak jelenleg 4. évada van, én épp a másodikat fejeztem be és tervezem a többi elfogyasztását is. Ez a sorozat azonban nem hétköznapi, nem lehet ledarálni egymás után az egyes részeket, évfolyamokat, még akkor se, ha az első két évad csak 3-3 epizódból áll. Egy adott rész megemésztése ugyanis időt igényel, sőt a legjobb valakivel kibeszélni, kinek mit is jelentett az adott történet, szerinte a társadalmi, ill egyéni viselkedés mely jellemvonását, vagy jellemvonásait akarja pellengérre állítani.
Az első részben a brit királyi család egyik tagját rabolják el és csak akkor hajlandók elengedni, ha a miniszterelnök élő egyenes adásban szexuális aktus létesít egy nőnemű sertéssel. Már az alapszituáció is olyan abszurd és nevetséges, hogy a polgárpukkasztás egyértelmű, de a történet során a média hatása, a választópolgárok hirtelen párfordulása, a politikusok siker érdekében történő beáldozhatósága mind-mind szerepet kap.
A következő, az Egyetlen kiút című részben egy nem túl távoli jövőben az átlagember nap nap után egy kerékpárt tekerve termel áramot, ezzel szerez krediteket, kvázi fizetést, amit elkölthet élelemre, a szobája, lakrésze fejlesztésére, videójátékok letöltésére. A ma megszokott emberi kapcsolatoknak nyomuk sincs. Itt él Bingham, aki egy nap felfigyel egy lányra, aztán a lány hangjára és benevezi egy tehetségkutató versenybe. Sajnos a verseny bedarálja a lányt, összegyűri, majd rongybabaként kiveti. Bingham úgy dönt bosszút áll.
Az emlékchip című részben egy olyan jövőben járunk, ahol a fül mögé épített szerkezet rögzíti az emberek mindennapjait, vagyis minden pillanatát, minden elhangzott szavát, valamint amit neki mondtak, sőt amit látott. Ez azért fontos, mert mindent visszanézhet, sőt kinagyíthat, rákereshet, kielemezhet. Gondoljatok bele, milyen jó lenne egy házastársi vagy baráti vita alkalmával visszatekerni és a másik szemébe vágni, hogy de igen, te ezt mondtad, látod... és kivetíted a képernyőre az elhangzottakat. Azt hiszem ez egyenes út egy váláshoz! Hisz, ha minden perceben a másik szemébe vágod a hibáit, sőt a képébe dörgölöd, kivetíted neki minden rosszul fogalmazott gondolatát, nem jósolok hosszú távú barátságot, kapcsolatot.
A második évad első részében tragikus a kiindulási alap: meghal az ifjú férj és ottmarad a várandós feleség egyedül. Hogyan tud a feleség továbblépni, a veszteséget feldolgozni. Illetve ha nem tudja, lehet-e pótolni az elhunytat egy számítógép által generált személlyel, aki a halott férj közösségi médiumokon tett bejegyzései, hozzászólásai, feltöltött videói alapján újrakreálja az illetőt. Valóban pótolható az emberi kapcsolat a számítógép által szimulált alakokkal?
A Fehér medve az eddigi legbrutálisabb epizód és nagyon felháborító szituációt boncolgat. Adott egy nő, aki magához tér egy házban egyedül, nem tudja ki ő, mit csinál ott, egyáltalán oda tartozik-e. Talál egy fotót magáról egy pasast ölelgetve és egy fotót egy kislányról. Amint kilép a házból mindenki követni, filmezni kezdi a mobiljával, végül néhány álarcos ered a nyomába gyilkolási szándékkal. Nem akarom elspoilerezni, így nagyjából annyit mondhatok, hogy szerintem itt a bűn és az érte járó büntetést boncolgatja, továbbá azt, hogy mikortól lesz az ember maga is bűnös, ha a bosszúvágyának enged, továbbá, hogy mennyire elembertelenedik a társadalom, hogy már bármiből szórakoztatást csinál.
A Waldó egy sokkal kézenfoghatóbb történet, a mai ember kiábrándultsága, a politikusok hiteltelensége, az árnyékszervezetek, mint pl a CIA rezsimeket megdöntő, választásokat elcsaló hatását elemzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése