2018. július 15., vasárnap

# film # filmek

Felhőkarcoló - katasztrófa akciófilm


   Azt hiszem valóban a katasztrófa akciófilm a helyes besololása ennek a jelenleg a mozikban futó Dwayne Johnson filmnek, kiszen bőven merít a klasszikus katasztrófafilmek elemeiből ötvözve azokat a mai csihi-puhis akciófilmekkkel. Röviden ez a film az 1974-es Pokoli torony és a Die Hard első részének egész jól sikerült ötvözete. Persze azért csak másolata mindkettőnek, de egyszer azért nézhető film.
   Az eredeti Pokoli torony nagy kedvencem, több tucatszor láttam, ahogy a Die Hard-ot is Bruce Willis-szel, ezért is esett a választásom erre a filmre péntek este a moziban. A film alaptörténete egyszerű: kigyúllad egy torony, ahonnan a főhősnek ki kell mentenie a családját és meg kell küzdeni a lángok mellett a gonoszokkal is. Szinte mellékes is, hogy mi a gonosz fiúk szándéka, hisz nekem ez a szál kicsit elvarratlan. A történet persze 10 évvel korábban kezdődik, amikor trauma éri hősünket - kvázi mint a Támadás a fehér ház ellen c. akciófilmben (ami igen látványos) -, ami után visszavonul és más pályára lép. 
   Aztán kigyullad a tűz az épület közepe táján, mint a Pokoli toronyban és szépen terjed felfelé. De míg az említett klasszikusban a tűz terjedése szép lassan, látványosan van megjelenítve, itt egy gyors robbantás után, szinte már csak kívülről látjuk és inkább csak nagy léptékben. 
   A film javára válik, hogy a Honkongi bevezető jelenetek után szinte egyetlen unalmas perce sincs, sokszor felszisszentem, néha szinte oda se mertem nézni a szédítő mélységet szemlélve 3D-ben. A kézitusás akciójelenetek hihetőek, kidolgozottak, a női karakter Neve Cambell jól hozza a Sikoly-ból jól ismert rettegős arcát.
   Persze el kell tekintenünk egy sor apróságtól, minthogy nem adunk teljes hozzáférést admin joggal egy idegennek, nem kapcsolható le egy többszáz emeletes épület teljes tüzoltó rendszere egyetlen gombnyomással, ahogy nem is indítható újra és persze civileket se viszünk ki a rendőrségi bevetés helyszínére és még sorolhatnám. De hát Dwayne Johnson filmjei nem is a valós tudományról, a realisztikus építkezésről híresek, az ő filmjeit a szórakoztatás miatt nézzük. Azért mert jön a főhős, aki még könnyezni is képes az emberfeletti izmai felett és megmenti a családját és közben még a rossz fiúkkal is elbánik. Őt a könnyed szórakoztatás miatt válasszuk, ha el tudjuk engedni az apróbb logikai buktatókat a látvány kedvéért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates