2018. május 25., péntek

# film # filmek

Hogyan írjunk szerelmet?

 A film és az irodalom kapcsolata már a filmtörténet kezdete óta vitathatatlan, hiszen a nagy irodalmi alkotások filmre való adaptálása indította el a filmeket a narratív történetmesélés útján. Az elmúlt évszázad során a forgatókönyvnek valamint a forgatókönyv írójának is hatalmas szerepe lett, egy jó forgatókönyv ugyanis megalapoz egy igazán kiváló filmet. Hogy miképpen születik az ihlet, és milyen kvalitások szükségesek egy jó írónak ahhoz, hogy emlékezeteset alkosson, az a Hogyan írjunk szerelmet című 2014-es film derül ki, Hugh Grant főszereplésével.

Már megannyi alkalommal tapasztalhattuk, hogy a magyar fordítók szeretnek néha az eredetitől teljesen eltérő címeket kitalálni, így született meg például a The Manből a Ki a faszagyerek?. Nagyjából hasonló a helyzet a Hogyan írjunk szerelmet esetében is, hiszen a The Rewrite újraírást jelent, amiről egyébként a film is szól. A történet ugyanis a kezdetben sikeres, de ötvenes éveire már kiégett, új alkotást létrehozni képtelen forgatókönyvíró, Keith Michaels életének újraírását mutatja be nekünk. Hogyan teszi mindezt? A férfi egy egyetemen forgatókönyvírást kezd tanítani, ahol szépen lassan ráébred, hogy a tanításban megtalálta mindazt, amit egész életében keresett, azt az új, nemesebb célt, amit már új forgatókönyvek formájában nem tud megfogalmazni. 

A film íróknak és forgatókönyvírással kacérkodóknak több megfontolandó tanácsot ad. Ugyan a forgatókönyvírás fortélyait nem tanuljuk meg, azonban az írás legfontosabb elemére rávilágít: mindegy miről szól a történeted, ha hiteles, és az utolsó sorig hű maradsz hozzá. Ahhoz, hogy a kész mű ilyenné váljon, rengetegszer kell újraírni, és olyan szemeknek is olvasni, akik nem csupán a jó-rossz értékítéletet fogalmazzák meg, hanem a mű gyenge pontjaira is rávilágítanak, illetve tanácsokkal látnak el a jobb történet megfogalmazása érdekében. A Hogyan írjunk szerelmet tulajdonképpen az alkotás folyamata, hiszen a hallgatók szemszögéből nézve az első lépés nehézségeit mutatja be, azt, hogy miképpen találnak rá saját hangjukra alkotásaikon keresztül, Keith szemszögéből azonban azt is láthatjuk, hogy a kezdeti siker után miképpen válik ez a hang egyre halkabbá a környezet hatására. 

Az újraírás, az élet újrafogalmazása tehát sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a filmben a szerelmi szálnál. Keith ugyan viszonyt folytat az egyik diákjával, és a történet végére megtalálja a szerelmet egy másik diákja személyében, viszont ahhoz képest, amit a magyar címtől várnánk, egyáltalán nem egy klasszikus hollywoodi románc bontakozik ki előttünk. 



Noha a Hogyan írjunk szerelmet olyan témához nyúlt, amiben rengeteg lehetőség rejlik, és néha elég merész Hollywood-kritikát is megfogalmaz (Keith egy fogadáson például a túlexponált női karakterekről fogalmaz meg egy nagyon markáns, ám elgondolkodtató véleményt), a mű elsődleges üzenete egy szintén vitatható klisé. A film ugyanis azt állítja, hogy bárki képes írni, a megfelelő ismeretek elsajátítása után. Keith végig ezzel az állítással vitatkozik, hiszen ő azt állítja, hogy az írás tehetség kérdése, ami vagy megvan az emberben, vagy nincs, azonban a tanítás közben ráébred, hogy végig tévedett. Ezen állítás megcáfolására nem kell mélyre ásni példákat keresve, elég csak körbenézni a kortárs irodalmi alkotások polcain, ahol a nagy írói szabadság (és a megfelelő pénzmennyiség) hatására bárki írónak hiheti magát. Hemzsegnek a borzalmasabbnál borzalmasabb alkotások, amik gyakran annak ellenére is rettenetesek maradnak, hogy az író az írás elsajátítható alapjait (például a narratológia szabályai) magáévá tette, és még némi pénzt is áldozott, hogy a helyesírási hibáit kijavítsák. Noha nem tudok egyet érteni a film elsődleges üzenetével, értem a szerepét, hiszen a film karakterei mind a nagy hollywoodi álmokat kergetik, amely mindenkivel elhiteti, hogy sikeres lehet.

Ettől eltekintve a Hogyan írjunk szerelmet a félrevezető magyar cím ellenére is érdekes darab. Noha nagy színészi teljesítményekre nem kell számítanunk, a történet újszerű, bár úgy hiszem, a készítők a biztonsági zónában maradtak, hiszen nagyon kiszámítható volt, és Keith karakterének igazi drámai oldalát nem dolgozták ki megfelelően. Ennek ellenére kellemes film, néhány értékes gondolattal írók számára, olykor humorosan tálalva.

A cikk az Egy elképzelt könyv oldalon jelent meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates