Kicsit megilyesztett a terjedelme, mikor a könyvtárból hazahoztam. Azt hittem, majd hetekig fogom olvasni. Sőt, a borítója se tetszett nekem. Olyan szürke, unalmas, feledhető, semmitmondó számomra. Mikor aztán kinyitottam... úgy képzeljétek el, mint egy hatalmas fényáradatot, kirobbant a történet. :) Ilyenkor tapasztalja meg az olvasó, hogy nem lehet borító alapján megítélni egy könyvet. Imádtam Anna Gavalda írónő stílusát. Szerintem nem könnyű munka, mikor 627 oldalt úgy akar megírni valaki, hogy az az olvasó számára egy emlék legyen, hogy máskor is a kezében akarja tudni. Neki sikerült egy fantasztikus könyvet létrehozni.
Ez a mese ami néha a lágy, néha a kemény oldalát mutatta meg, összességében egy francia romantikus, művészi alkotás volt. Ahhoz képest, hogy egy könnyed regénnyel volt dolgom, nagy hangsúllyal szerepelt benne a művészetet és a tudományt.
A főszerepben egy Camille nevű fiatal lány, aki nem találja a helyét a nagyvilágban. Családi problémák adódnak, és szó szerint az utcára kerül. Nem sok híja volt, hogy elveszti az eletét, de egy kedves, ismerős házaspár felajánl neki egy zegzugos, ütött-kopott lakást, aminek a falai épphogy állnak egy emeletes ház legtetején lévő pár négyzetméteren. Szóval, elég morbid körülmények között él, de legalább nem az utcán.
Ez a lány nagyon tehetséges rajzban, de egy kis ideig nem képes dolgozni. Később megjön a kedve, amikor is lázasan, betegen rátalál egy kedves ember, Philibert. Leviszi magához, csak pár emelettel lentebb , és onnantól kezdve megváltozik az élete, az életvitele.
Kettő férfi él egy hatalmas lakásban, Philibert és Frank. Nagyon különböző személyiségek, de ahogy Philibert megmentette Camillet, úgy Camille, mint egy angyal, hatalmas változást hozott a két fiú életébe. Teljesen összekovácsolódnak, Camille az anorexiás művész, Philibert a képeslapot áruló, visszafogott, ámde nagyon tanult férfi, és Frank... a szakács, aki imádja a motrokat és borzalmas a stílusa, lekezelően viselkedik másokkal. Mind a hármuk ad a másik életébe egy kis pluszt. Megkedvelik egymást, mint egy szép család, fura szokásokkal.
Konkrétan a történet Frank és Camille kapcsolatára terelődik át. Két nagyon eltérő személyiség egymásba szeret, de nem adják meg maguknak azt a lehetőséget, boldogságot, hogy egymásé legyenek.
Időközben hozzájuk költözik Frank nagymamája, aki anyja helyett anyja volt. Camille ápolgatja és amikor már megkapta Paulette a nagymama azt a boldogságot, amikor megtudta, hogy az ő Frankje boldog lesz, benőtt a fejelágya az ő kicsi unokájának, akkor elaludt a tolószékben ott, ahol leélte életét. És most, hogy a fiatalok visszavitték régi, virágokkal díszített otthonába, annyira beteljesedett az élete, már többet nem kívánhatott, és végleg elaludt. Ez a szituáció eltaszította egymástól Camillet és Franket. De végezetül, mikor Frank elutazott volna, mert semmi nem köti már Párizsba, feladták makacsságukat és önfejűségüket, győzött a szerelem és beismerték, hogy ők egymásnak vannak teremtve.
A legvégén olvashattam róla, éppen mi zajlott a szerelmes éveik alatt, de csak egy kis betekintés volt egy családi, baráti lakomára. Nekem kevés volt, úgy olvastam volna még. Nem volt elég ez a 627 oldal.
Számomra kedvenc lett ez a könyv. Az öt csillag helyett tizet adnék, ha lehetne. Fura volt az elején, hogy rentgeteg párbeszéd van benne, szinte csak abból áll, de gyorsan hozzászoktam és egyáltalán nem zavart. Olvasatja magát ez a könyv. Annyira jól kivan találva.
Lehet az írónő az egyik kedvencem lesz. Listámra is rakom a könyveit. Tehát 5 csillag, de 10-et adnék.
Ezt a könyvet egy facebookos csoport ajánlása miatt olvastam el. Januári kihívás volt a Könyvmoly Klub Függőknek csoportban.
Itt tudjátok megnézni:
https://m.facebook.com/groups/251800485691609?ref=bookmarks
Remélem tetszett az összeállítás és amit írtam a könyvröl. Olvassátok el bátran! Nektek is tetszeni fog! :)
Sziasztok!
Ez a mese ami néha a lágy, néha a kemény oldalát mutatta meg, összességében egy francia romantikus, művészi alkotás volt. Ahhoz képest, hogy egy könnyed regénnyel volt dolgom, nagy hangsúllyal szerepelt benne a művészetet és a tudományt.
"Légy kedvesebb azokhoz, akik rendesek veled. Majd ha öregebb leszel, te is rájössz, hogy nincsenek olyan sokan."
A főszerepben egy Camille nevű fiatal lány, aki nem találja a helyét a nagyvilágban. Családi problémák adódnak, és szó szerint az utcára kerül. Nem sok híja volt, hogy elveszti az eletét, de egy kedves, ismerős házaspár felajánl neki egy zegzugos, ütött-kopott lakást, aminek a falai épphogy állnak egy emeletes ház legtetején lévő pár négyzetméteren. Szóval, elég morbid körülmények között él, de legalább nem az utcán.
Ez a lány nagyon tehetséges rajzban, de egy kis ideig nem képes dolgozni. Később megjön a kedve, amikor is lázasan, betegen rátalál egy kedves ember, Philibert. Leviszi magához, csak pár emelettel lentebb , és onnantól kezdve megváltozik az élete, az életvitele.
Kettő férfi él egy hatalmas lakásban, Philibert és Frank. Nagyon különböző személyiségek, de ahogy Philibert megmentette Camillet, úgy Camille, mint egy angyal, hatalmas változást hozott a két fiú életébe. Teljesen összekovácsolódnak, Camille az anorexiás művész, Philibert a képeslapot áruló, visszafogott, ámde nagyon tanult férfi, és Frank... a szakács, aki imádja a motrokat és borzalmas a stílusa, lekezelően viselkedik másokkal. Mind a hármuk ad a másik életébe egy kis pluszt. Megkedvelik egymást, mint egy szép család, fura szokásokkal.
Konkrétan a történet Frank és Camille kapcsolatára terelődik át. Két nagyon eltérő személyiség egymásba szeret, de nem adják meg maguknak azt a lehetőséget, boldogságot, hogy egymásé legyenek.
"Micsoda hangerő, úristen, micsoda hangerő! Nyilván rátesznek még egy lapáttal, ez már hihetetlen... Frank valószínűleg megkérte a csajt, hogy túlouzzon egy kicsit. De mi a fene, talán sziréna van ennek a kurvának a torkában, vagy mi?"
Időközben hozzájuk költözik Frank nagymamája, aki anyja helyett anyja volt. Camille ápolgatja és amikor már megkapta Paulette a nagymama azt a boldogságot, amikor megtudta, hogy az ő Frankje boldog lesz, benőtt a fejelágya az ő kicsi unokájának, akkor elaludt a tolószékben ott, ahol leélte életét. És most, hogy a fiatalok visszavitték régi, virágokkal díszített otthonába, annyira beteljesedett az élete, már többet nem kívánhatott, és végleg elaludt. Ez a szituáció eltaszította egymástól Camillet és Franket. De végezetül, mikor Frank elutazott volna, mert semmi nem köti már Párizsba, feladták makacsságukat és önfejűségüket, győzött a szerelem és beismerték, hogy ők egymásnak vannak teremtve.
A legvégén olvashattam róla, éppen mi zajlott a szerelmes éveik alatt, de csak egy kis betekintés volt egy családi, baráti lakomára. Nekem kevés volt, úgy olvastam volna még. Nem volt elég ez a 627 oldal.
"-Camille!Aludt? Vagy csak úgy tett? Mindenesetre nem válaszolt.-Nagyon szeretek veled lenni...Kis mosoly.Álmodott? Vagy aludt? Ki tudja..."
Számomra kedvenc lett ez a könyv. Az öt csillag helyett tizet adnék, ha lehetne. Fura volt az elején, hogy rentgeteg párbeszéd van benne, szinte csak abból áll, de gyorsan hozzászoktam és egyáltalán nem zavart. Olvasatja magát ez a könyv. Annyira jól kivan találva.
Lehet az írónő az egyik kedvencem lesz. Listámra is rakom a könyveit. Tehát 5 csillag, de 10-et adnék.
Ezt a könyvet egy facebookos csoport ajánlása miatt olvastam el. Januári kihívás volt a Könyvmoly Klub Függőknek csoportban.
Itt tudjátok megnézni:
https://m.facebook.com/groups/251800485691609?ref=bookmarks
Remélem tetszett az összeállítás és amit írtam a könyvröl. Olvassátok el bátran! Nektek is tetszeni fog! :)
Sziasztok!
