 |
Kiadta: Európa (2019.)
Oldalszám: 514
Forrás: kiadó
Értékelésem:
 |
Kilenc évet kellett várnunk arra, hogy újabb történetet olvashassunk az írónőtől, de maximálisan megérte.
Sok-sok évvel ezelőtt, még meg se volt a Nagy (aki ma már 10 éves), amikor először találkoztam az írónő történeteivel. Azonnal, egymás után faltam be az akkor már megjelent 3 regényét (Babablues, Egyről a kettőre, Született szülők) és imádtam őket! Életszagúak voltak, mindennapiak, tanulságosak, humorosak. Egyedi humorral írt az írónő a gyerekvállalás nehézségeiről vagy épp a gyereknevelésről. Tudjátok, nem a szirupos tündérmeséről, hanem a valóságról. Amikor hajnalban a százhuszadik ébredése után a kicsinek, nekimentek kómásan a falnak, amikor úgy szoptatsz, hogy fel se ébredsz, amikor sót teszel a reggeli kávédba cukor helyett. Pont azt szerettem a történeteiben, hogy a valóságról írt kendőzetlenül, és a humorának köszönhetően képes voltál nevetni a saját sutaságodon is.
Aztán A földre szállt nagynéni már érezhetően más volt. Komolyabb, de ugyanakkor mégis könnyed. Mint amikor Bridget Jones elkezd felnőni. És akkor jött A jó anya. Az a történet, ami már nem humoros volt, de mégis életszagú és fájdalmas. Az a történet, amit olvasva szerintem minden szülő, testvér, nagyszülő, rokon, barát, darabokra hullik. Ez a könyv beléd mar, szenvedsz a betűktől, de nem tudod letenni, mert tudni akarod. És úgy csukod be, hogy minden lapján ott vannak a könnycseppjeidnek a nyomai.
Jó anya. Milyen egy jó anya? Mitől lesz valaki jó anya? Attól, hogy mosol, főzöl, takarítasz rá? Hogy ott vagy élete minden fontos eseményénél és támogatod őt? Hogy tanulsz, foglalkozol vele, neveled? Attól, hogy boldog és elégedett? Attól, hogy megpróbálsz mindent megadni neki? Mitől jó egy anya? ... Nos, a történet végére kiderül, hogy Kate mitől is jó anya. És a szíved darabokra hullik.
Kate a 40-es évei elején jár, 3 gyerkőc édesanyja. Luke 18 éves, az érettségije előtt áll, Jess 12, Bobby pedig 7 éves. A nő egyedül neveli őket, ugyanis az apjuk lelépett egy jóval fiatalabb nőért, akitől kisbabája is született. Így Kate az anyagiak miatt arra kényszerült, hogy hazaköltözzön az özvegy édesapjához. Segít neki a vállalkozásában és már kezdene talpra állni, amikor kiderül, hogy Jess leukémiás.
A történet több nézőpontból épül fel. Olvashatjuk a történteket Kate szemén, de az apa szemén keresztül is. Ugyanakkor ott van Jess, Bobby és Luke barátnőjének a szála. Mindegyik karakter közel kerül az olvasóhoz, még az apa is, aki annyira nem pozitív alak a történet elején.
De nézzük akkor először Kateet. Képzeld magad elé, hogy ott állsz 42 évesen, két gyerekkel, a férjed lelép egy húsz évessel és még teherbe is ejti, neked pedig haza kell kullognod a szülői házba! Nem egyszerű szituáció. Én ezt átéltem 29 évesen, 1 gyerekkel. Szörnyű érzés. Megalázó, kétségbeejtő és abban a pillanatban azt se tudod, mikor fogsz tudni ebből az egészből kievickélni. Minden olyan kilátástalan akkor.
És akkor Jess. 12 éves kislány, aki arra kényszerül a betegsége miatt, hogy felnőjön. Szegény Kincsem, sokáig inkább másokkal foglalkozik, mint azzal, amin ő megy keresztül. Hihetetlen bátor kislány, aki a kezelések során megjárja a poklok poklát és erről részletesen olvashatunk is. Az ő szemén keresztül nagyon jól rápillantást kapunk arra, milyen ez a betegség, mit tesz a gyerekekkel és mi történik a kezelések során.
Bobby, a kicsi Bobby. Hét éves kicsike, akit elhagyott az apja és mióta megszületett a féltestvére, alig-alig látja az apját. Kétségbe van esve, állandóan dühös és nem tudja miért. Aspergeres véleményem szerint, ami nem könnyíti meg sem a beilleszkedését a társadalomba, sem pedig annak a ténynek a megemésztését, hogy Jess nagyon beteg. A kisfiú olyan, mint egy méregzsák. Hatalmas indulat, rengeteg harag van benne. Tipikusan olyan karakter, akit az ember szeretne a keblére ölelni és megsimogatni, hogy nyugodjon meg. (Bár valószínűleg ettől csak még dühösebb lenne.)
Luke barátnője sincs könnyű cipőben a történetben. Nem szeretném részletezni, hogy mi is a szerepe, de annyit elárulok, hogy egy csupa szív fiatal lány, akire szüksége volt ennek a családnak.
És akkor az apuka. A történet elején kimondhatatlan haragot éreztem iránta. Nem is azért, mert elhagyta a családját, hanem azért, mert hagyta magát irányítani, hagyta, hogy az új családja a másik fölé kerekedjen és letojta a gyerekeit. Ezt nem tudtam megbocsátani neki. Ugyanakkor a fájdalma és a kétségbeesése nagyon jól átjön a történetben. Ő más, mint Kate. Másként harcol. És a történet végére megértettem őt is.
Furán hangzik azt írni erre a történetre, hogy szép, tekintve arra, hogy miről szól, de mégis az. Az írónő egy szép családot hozott össze. Életszagúak. Vannak problémáik, nehézségeik, veszekednek, harcolnak, olyan valóságosak. És sajnos valóságos az a probléma is, amiről szól. Magyarországon a 15 éven aluliak között évente kb. 150 új daganatos betegséget diagnosztizálnak. Ezeknek a 24%-a leukémia, a Gyermekleukémia Alapítvány adatai szerint.
Nem lehetett letenni ezt a könyvet, faltam és faltam. Még akkor is, hogy szinte végigsírtam. Az utolsó oldalaknál folyamatosan sírtam, a férjem azt se tudta, hogy mi bajom van. (Este, lefekvés előtt olvastam az ágyban.) Egyszerűen a kínok kínját éltem át csak a TUDAT miatt.
Nagyon ajánlom a figyelmetekbe! Nagyon sírós, nagyon megható, nagyon darabokra tépi a szívedet, de az írónő megint egy csodát alkotott és ezt olvasni kell!
A bejegyzés megjelent a saját oldalamon is!
"Szeretet, gondolta Jess. Erről szól az élet. Amikor minden más ki van húzva belőle, ez az, ami mindig megmarad. Ez tart meg a nehéz időkben."
Jó anya. Milyen egy jó anya? Mitől lesz valaki jó anya? Attól, hogy mosol, főzöl, takarítasz rá? Hogy ott vagy élete minden fontos eseményénél és támogatod őt? Hogy tanulsz, foglalkozol vele, neveled? Attól, hogy boldog és elégedett? Attól, hogy megpróbálsz mindent megadni neki? Mitől jó egy anya? ... Nos, a történet végére kiderül, hogy Kate mitől is jó anya. És a szíved darabokra hullik.
Kate a 40-es évei elején jár, 3 gyerkőc édesanyja. Luke 18 éves, az érettségije előtt áll, Jess 12, Bobby pedig 7 éves. A nő egyedül neveli őket, ugyanis az apjuk lelépett egy jóval fiatalabb nőért, akitől kisbabája is született. Így Kate az anyagiak miatt arra kényszerült, hogy hazaköltözzön az özvegy édesapjához. Segít neki a vállalkozásában és már kezdene talpra állni, amikor kiderül, hogy Jess leukémiás.
A történet több nézőpontból épül fel. Olvashatjuk a történteket Kate szemén, de az apa szemén keresztül is. Ugyanakkor ott van Jess, Bobby és Luke barátnőjének a szála. Mindegyik karakter közel kerül az olvasóhoz, még az apa is, aki annyira nem pozitív alak a történet elején.
De nézzük akkor először Kateet. Képzeld magad elé, hogy ott állsz 42 évesen, két gyerekkel, a férjed lelép egy húsz évessel és még teherbe is ejti, neked pedig haza kell kullognod a szülői házba! Nem egyszerű szituáció. Én ezt átéltem 29 évesen, 1 gyerekkel. Szörnyű érzés. Megalázó, kétségbeejtő és abban a pillanatban azt se tudod, mikor fogsz tudni ebből az egészből kievickélni. Minden olyan kilátástalan akkor.
És akkor Jess. 12 éves kislány, aki arra kényszerül a betegsége miatt, hogy felnőjön. Szegény Kincsem, sokáig inkább másokkal foglalkozik, mint azzal, amin ő megy keresztül. Hihetetlen bátor kislány, aki a kezelések során megjárja a poklok poklát és erről részletesen olvashatunk is. Az ő szemén keresztül nagyon jól rápillantást kapunk arra, milyen ez a betegség, mit tesz a gyerekekkel és mi történik a kezelések során.
Bobby, a kicsi Bobby. Hét éves kicsike, akit elhagyott az apja és mióta megszületett a féltestvére, alig-alig látja az apját. Kétségbe van esve, állandóan dühös és nem tudja miért. Aspergeres véleményem szerint, ami nem könnyíti meg sem a beilleszkedését a társadalomba, sem pedig annak a ténynek a megemésztését, hogy Jess nagyon beteg. A kisfiú olyan, mint egy méregzsák. Hatalmas indulat, rengeteg harag van benne. Tipikusan olyan karakter, akit az ember szeretne a keblére ölelni és megsimogatni, hogy nyugodjon meg. (Bár valószínűleg ettől csak még dühösebb lenne.)
"Anyu, én megnéztem a rákot a Guinness rekordok könyvébe, és ott mindenfélét írtak róla. A legmagasabb halálozási ráta Magyarországon van, ami jó, mert mi meg itt, Írországban élünk. Szóval megmondhatod Jessnek, hogy szerencsés, hogy nem Magyarországon él."
Luke barátnője sincs könnyű cipőben a történetben. Nem szeretném részletezni, hogy mi is a szerepe, de annyit elárulok, hogy egy csupa szív fiatal lány, akire szüksége volt ennek a családnak.
És akkor az apuka. A történet elején kimondhatatlan haragot éreztem iránta. Nem is azért, mert elhagyta a családját, hanem azért, mert hagyta magát irányítani, hagyta, hogy az új családja a másik fölé kerekedjen és letojta a gyerekeit. Ezt nem tudtam megbocsátani neki. Ugyanakkor a fájdalma és a kétségbeesése nagyon jól átjön a történetben. Ő más, mint Kate. Másként harcol. És a történet végére megértettem őt is.
Furán hangzik azt írni erre a történetre, hogy szép, tekintve arra, hogy miről szól, de mégis az. Az írónő egy szép családot hozott össze. Életszagúak. Vannak problémáik, nehézségeik, veszekednek, harcolnak, olyan valóságosak. És sajnos valóságos az a probléma is, amiről szól. Magyarországon a 15 éven aluliak között évente kb. 150 új daganatos betegséget diagnosztizálnak. Ezeknek a 24%-a leukémia, a Gyermekleukémia Alapítvány adatai szerint.
Nem lehetett letenni ezt a könyvet, faltam és faltam. Még akkor is, hogy szinte végigsírtam. Az utolsó oldalaknál folyamatosan sírtam, a férjem azt se tudta, hogy mi bajom van. (Este, lefekvés előtt olvastam az ágyban.) Egyszerűen a kínok kínját éltem át csak a TUDAT miatt.
Nagyon ajánlom a figyelmetekbe! Nagyon sírós, nagyon megható, nagyon darabokra tépi a szívedet, de az írónő megint egy csodát alkotott és ezt olvasni kell!
A bejegyzés megjelent a saját oldalamon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése