Izgalmas lesz a júniusi téma, azt már most látom. 😅
Egy olyan könyv befejezése után vetődött fel bennem ez a kérdés (igen, én vagyok a témaadó), amiről
itt a blogban nem írtam és nem is fogok. Beatrice Small Tiltott örömök c. könyvéről van szó.
Miért nem írtam róla? Mert egyszerűen siralmasnak tartottam az egészet. Nem tetszett, másra számítottam, csalódtam, nem tudnék mit írni róla, stb. ...
Évekig közlekedtem tömegközlekedéssel: busz, vonat, villamos, metró. Mindig olvastam ilyenkor, hogy elüssem az utazással töltött időt és sose gondoltam arra, hogy el kéne rejtenem az olvasott könyvem borítóját mások előtt, hogy ne láthassák, mit is olvasok.
Úgy voltam vele, hogy engem se érdekel más mit olvas, biztos másokat se érdekel, hogy én mit olvasok.
A Tiltott örömök-nél viszont éreztem, hogy ezt jobb nem mutogatni. Holott igazán csak az tudhatja, hogy miről szól, aki szintén olvasta, mert maga a borító egy romantikus regényre utalna. De én tudtam, hogy olyan történetet olvasok, ami felér egy pornófilmmel. Ráadásul nyilvánosan. Akaratlanul pirultam, zavarba jöttem, mintha mások beleláthatnának a fejembe.
Innen jött az ötlet. Ciki erotikus könyvet olvasni? Egyáltalán ki és miért olvas ilyen könyvet?
Először is tegyünk különbséget a romantikus és az erotikus irodalom között.
A romantikus irodalom az, amiben Jolánka megismerkedik Pistikével, van benne romantikus szál (rózsacsokor, gyertyafény, vallomások, gyengédség, kedvesség, érzelmek), és természetesen szex is előfordulhat benne, de nem ez van a középpontban.
Az erotikus irodalom az, aminek a középpontjában a szex áll és szinte csak arról lehet olvasni. Ki, kivel, hol, hányszor, hogyan? És van egy olyan ága is, ami igazán romantikus irodalom, de több benne az ágyjelent, mint a sima romantikus irodalomnál.
Jó pár éve meggyőződésem volt, hogy ilyen témájú könyveket azok a nők olvasnak, akik már "évezredek" óta házasok, azt se tudják mi a romantika. Vagy pedig fiatal lányok, akik még nem tapasztalták meg a viszonzott szerelmet, és/vagy nincs szexuális tapasztalatuk.
Erre meg itt vagyok én, "évezredektől" messze vagyok, és hát a gyerkőcök bizonyít valamit 😋 mégis olvasok NÉHA ilyen könyveket. Miért?
Ha kívülálló lennék, lazán azt válaszolnám, biztos siralmas a szexuális élete és így igyekszik pótolni a dolgokat. Na de kérem. 😂 Egyszerűen szeretem olvasni NÉHA. Egyrészt, habos-babosan romantikus alkat vagyok, előző életemben tuti hercegkisasszony voltam, akit a sárkánytól megmentett a barna herceg (igen barna, mert őket szeretem) és azóta se tudok elszakadni a romantikus történetektől.
Az erotikus könyvek meg. Egyszerűen ezek is csak könyvek. Olyanok, mint a többi, csak egy olyan olvasói réteget szólítanak meg, akik szeretik az ilyen történeteket is.
Mások vagyunk és fontosnak tartom, hogy elfogadjuk, nem mindenki gondolkodik úgy, mint "én", nem mindenki szereti azt, amit "én". De ettől ő még "ő", csak más, mint "én". Hála az égnek. Gondoljatok bele, milyen gáz lenne, ha mindenki olyan lenne, mint "én".
Ciki-e olvasni akkor ilyen könyvet? Nem.
Már csak azért sem, mert senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mit olvas. El kell fogadni, hogy mindannyian mások vagyunk. Én imádom Jókait, más nem szereti. Na és? Rosszabb ember emiatt? Kétlem. Leszűrhetek ebből bármit is vele kapcsolatban? Nem. Szeretem Jókait, nem szeretem Bulgakovot. Szeretem a mandarint, nem szeretem az almát. Szeretem a romantikus könyveket (becsúszik néha az erotikus is), de nem vagyok oda a sci-fiért. Min változtatnak a "nem"-ek? Semmin se.
Nem szeretem és botlottam már bele olyan véleménybe is, hogy ilyen irodalmat azok olvasnak, akik a komolyabb történeteket nem képesek megemészteni. Hm. Érdekesnek tartom ezeket a sztereotípiákat. Valahogy én másképp gondolkodom és soha nem szűrük le messzemenő következtetéseket abból, hogy ki mit olvas.
A könyv szórakozás, pihenés. Mindenki az alapján választja ki az adott olvasmányát, amire épp akkor szüksége van, ami épp akkor érdekli, ami akkor segíti őt, hogy ki tudjon kapcsolni, pihenni.
Nem szeretem, ha cikinek kiáltanak ki egy könyvet vagy egy műfajt, hisz ezzel magát az olvasást is lealacsonyítják. Na meg ki és mi alapján döntheti el, hogy mi a ciki és mi nem?
Fontosnak tartom, hogy a társadalom képes legyen elfogadni, hogy vannak "más"ok. És ez a könyvek terén is így van.
A könyv egy fantasztikus találmány. Rengeteg lehetőséget nyújt. Tanulni, táplálkozni lehet belőle, szélesíteni a látókörünket, új dolgokról olvasni, olyan helyeket bejárni képzeletben, ahol addig még nem jártunk és lehet, nem is fogunk. De a könyv emellett pihenés is.
Lehet folyamatosan csak kőkemény szépirodalmat olvasni, de másokat lenézni, hogyha ő nem így tesz, az szerintem enyhén szólva is nevetséges.
Egyrészt, az olvasás egy kincs. És a mai világban hatalmas dolog, ha valakinek pl. a TV nézés helyett az olvasás a pihenés, függetlenül attól, hogy Bulgakovval fekszik, vagy SEP-el vagy egy jó kis erotikus könyvvel.
Úgyhogy a kérdésemre ez a véleményem. :oD
És nektek?
Miért nem írtam róla? Mert egyszerűen siralmasnak tartottam az egészet. Nem tetszett, másra számítottam, csalódtam, nem tudnék mit írni róla, stb. ...
Évekig közlekedtem tömegközlekedéssel: busz, vonat, villamos, metró. Mindig olvastam ilyenkor, hogy elüssem az utazással töltött időt és sose gondoltam arra, hogy el kéne rejtenem az olvasott könyvem borítóját mások előtt, hogy ne láthassák, mit is olvasok.
Úgy voltam vele, hogy engem se érdekel más mit olvas, biztos másokat se érdekel, hogy én mit olvasok.
A Tiltott örömök-nél viszont éreztem, hogy ezt jobb nem mutogatni. Holott igazán csak az tudhatja, hogy miről szól, aki szintén olvasta, mert maga a borító egy romantikus regényre utalna. De én tudtam, hogy olyan történetet olvasok, ami felér egy pornófilmmel. Ráadásul nyilvánosan. Akaratlanul pirultam, zavarba jöttem, mintha mások beleláthatnának a fejembe.
Innen jött az ötlet. Ciki erotikus könyvet olvasni? Egyáltalán ki és miért olvas ilyen könyvet?
Először is tegyünk különbséget a romantikus és az erotikus irodalom között.
A romantikus irodalom az, amiben Jolánka megismerkedik Pistikével, van benne romantikus szál (rózsacsokor, gyertyafény, vallomások, gyengédség, kedvesség, érzelmek), és természetesen szex is előfordulhat benne, de nem ez van a középpontban.
Az erotikus irodalom az, aminek a középpontjában a szex áll és szinte csak arról lehet olvasni. Ki, kivel, hol, hányszor, hogyan? És van egy olyan ága is, ami igazán romantikus irodalom, de több benne az ágyjelent, mint a sima romantikus irodalomnál.
Jó pár éve meggyőződésem volt, hogy ilyen témájú könyveket azok a nők olvasnak, akik már "évezredek" óta házasok, azt se tudják mi a romantika. Vagy pedig fiatal lányok, akik még nem tapasztalták meg a viszonzott szerelmet, és/vagy nincs szexuális tapasztalatuk.
Erre meg itt vagyok én, "évezredektől" messze vagyok, és hát a gyerkőcök bizonyít valamit 😋 mégis olvasok NÉHA ilyen könyveket. Miért?
Ha kívülálló lennék, lazán azt válaszolnám, biztos siralmas a szexuális élete és így igyekszik pótolni a dolgokat. Na de kérem. 😂 Egyszerűen szeretem olvasni NÉHA. Egyrészt, habos-babosan romantikus alkat vagyok, előző életemben tuti hercegkisasszony voltam, akit a sárkánytól megmentett a barna herceg (igen barna, mert őket szeretem) és azóta se tudok elszakadni a romantikus történetektől.
Az erotikus könyvek meg. Egyszerűen ezek is csak könyvek. Olyanok, mint a többi, csak egy olyan olvasói réteget szólítanak meg, akik szeretik az ilyen történeteket is.
Mások vagyunk és fontosnak tartom, hogy elfogadjuk, nem mindenki gondolkodik úgy, mint "én", nem mindenki szereti azt, amit "én". De ettől ő még "ő", csak más, mint "én". Hála az égnek. Gondoljatok bele, milyen gáz lenne, ha mindenki olyan lenne, mint "én".
Ciki-e olvasni akkor ilyen könyvet? Nem.
Már csak azért sem, mert senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mit olvas. El kell fogadni, hogy mindannyian mások vagyunk. Én imádom Jókait, más nem szereti. Na és? Rosszabb ember emiatt? Kétlem. Leszűrhetek ebből bármit is vele kapcsolatban? Nem. Szeretem Jókait, nem szeretem Bulgakovot. Szeretem a mandarint, nem szeretem az almát. Szeretem a romantikus könyveket (becsúszik néha az erotikus is), de nem vagyok oda a sci-fiért. Min változtatnak a "nem"-ek? Semmin se.
Nem szeretem és botlottam már bele olyan véleménybe is, hogy ilyen irodalmat azok olvasnak, akik a komolyabb történeteket nem képesek megemészteni. Hm. Érdekesnek tartom ezeket a sztereotípiákat. Valahogy én másképp gondolkodom és soha nem szűrük le messzemenő következtetéseket abból, hogy ki mit olvas.
A könyv szórakozás, pihenés. Mindenki az alapján választja ki az adott olvasmányát, amire épp akkor szüksége van, ami épp akkor érdekli, ami akkor segíti őt, hogy ki tudjon kapcsolni, pihenni.
Nem szeretem, ha cikinek kiáltanak ki egy könyvet vagy egy műfajt, hisz ezzel magát az olvasást is lealacsonyítják. Na meg ki és mi alapján döntheti el, hogy mi a ciki és mi nem?
Fontosnak tartom, hogy a társadalom képes legyen elfogadni, hogy vannak "más"ok. És ez a könyvek terén is így van.
A könyv egy fantasztikus találmány. Rengeteg lehetőséget nyújt. Tanulni, táplálkozni lehet belőle, szélesíteni a látókörünket, új dolgokról olvasni, olyan helyeket bejárni képzeletben, ahol addig még nem jártunk és lehet, nem is fogunk. De a könyv emellett pihenés is.
Lehet folyamatosan csak kőkemény szépirodalmat olvasni, de másokat lenézni, hogyha ő nem így tesz, az szerintem enyhén szólva is nevetséges.
Egyrészt, az olvasás egy kincs. És a mai világban hatalmas dolog, ha valakinek pl. a TV nézés helyett az olvasás a pihenés, függetlenül attól, hogy Bulgakovval fekszik, vagy SEP-el vagy egy jó kis erotikus könyvvel.
Úgyhogy a kérdésemre ez a véleményem. :oD
És nektek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése