Katja Millay - Nyugalom tengere

Katja Millay - Nyugalom tengere

„A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett. 

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. 

Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni. 

Gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.” 

Mindig azt szoktam mondani, hogy bár sok jó könyv van, de igazán kiemelkedő, aminek az elolvasása után azt érzem, hogy egyszer még újra a kezembe kell vennem, viszonylag kevés. Szerencsére a Nyugalom tengere abszolút ebbe a kategóriába tartozik. Már kétszer elolvastam, és másodszorra is ugyanakkora élményt nyújtott, mint az első alkalommal. Nemcsak együtt nevettem és sírtam a szereplőkkel, hanem mélyen megérintett a történetük.

A könyvre egyébként a sok jó értékelés miatt esett a választásom – mindig tájékozódom vásárlás előtt – , és milyen jól tettem. Bár a történet dióhéjban két lelkileg sérült fiatal csodálatos egymásra találásáról szól, mégis sokkal több annál, mint amit az ilyen jellegű, sokszor sajnos igen sablonosba átcsapó könyveknél megszokhattunk. De haladjunk csak szépen sorban az értékelésével.

A könyv borítója egyszerűen gyönyörű, tökéletes összhangban áll annak tartalmával. Ráadásul rendkívül ötletes, mert megjelenik rajta egy olyan motívum, melynek kiemelt szerepe van a történet szempontjából, ugyanis újra és újra visszatér. Azért bevallom, nekem először fel sem tűnt, de a szemfülesebbeknek egészen biztosan, így el kell ismernem, valóban szuper ötlet volt.

Szerintem a könyv olasz borítója is nagyon szép és kifejező.

 A témaválasztásból kifolyólag egy igencsak borongós hangulatú történetre asszociálhatunk, mégsem így történik. A főszereplő, Nastya nagyon is kemény lány, aki azután, hogy feladni kényszerül élete nagy vágyát, és bár kísérti szörnyű múltja, mégis igyekszik továbblépni. Katja nagyon jól kidolgozta a szereplőket. Josh Bennett szerintem minden lány álma, de ne feledkezzünk meg a szívtipró, ugyanakkor igaz barát Drew-ról sem, aki számtalan vidám percet szerzett olvasás közben:

„– Csók, tanárnő! – Mosolyog és kacsint, mert totál szégyentelen. 
– Rám nem hat a bája, Mr. Leighton. 
– Egy szép napon verseket szavalunk majd egymásnak. – Drew leül az egyetlen üresen maradt padhoz, a legelső sorba. 
– Ebben igazad van. De a költészet csak a tavaszi félév anyaga, úgyhogy addig kénytelen leszel magadba fojtani a szonettjeidet.”

 „ – Őt hogy-hogy szívemnek szólítod, engem meg sose becézgetsz? – mímel nyafogást. 
– Hogyne becézgetnélek? – kérdez vissza Mrs. Leighton, és megpaskolja a fia arcát, ahogy elmegy mellette. – A múlt héten életem tragédiájának szólítottalak. 
– Igaz – hagyja rá Drew. – Az egy király nap volt.”

Összegzés:
Katja a Nyugalom tengerével igencsak magasra tette nálam a mércét. Imádtam minden egyes sorát, a váltott szemszögű nézőpontot, a főszereplők szokatlan hobbiját és a humoros szócsatákat. Könyve az abszolút kedvencek kategóriába tartozik, bátran ajánlom mindenkinek!

 „– Amikor Nastyára nézel, milyen érzés fog el? (...) Boldogság, félelem, frusztráltság, sóvárgás, barátság, düh, szükség, kétségbeesés, szerelem, vágy? 
– Igen. 
– Mármint melyik igen? 
– Mindegyik – felelem, mert most már nyakig benne vagyok, akár tetszik, akár nem.” 

 „– Hogy hívtad őt? – suttogja, bár szerintem nem ez az igazi kérdése. 
– Napsugár – felelem, az asszony pedig elmosolyodik, mintha tökéletesnek vélné ezt a nevet, és rajtam kívül talán ő az egyetlen, aki így gondolja. 
 – És mit jelent neked? – susog. Ez az igazi kérdés, és tudom rá a választ, még ha nem is tudom szavakba önteni. 
Drew fojtott hangja hallatszik a padlóról, mielőtt felelhetnék. 
– Családot – mondja. 
És igaza van.” 

SPOILER

 „– Hol jártál, amikor meghaltál? – Mosolya halovány, óvatos, mintha feszélyezné, amit mond. – Mert úgy sejtem, hogy nem a Nyugalom tengerét láttad. És amikor ránézek, már nem vagyok biztos benne, hogy nem azt láttam mégis. 
– Hol találtad magad? – Picit elhalkul a hangja, és már egy kicsit sem mosolyog. 
(...) Ahogy körülnézek, a garázs fényárja beragyogja a sok szerszámot és fát, kettőnk bakancsát, valamint a fiút, akit örökké látni akarok. Ha létezne a Nyugalom tengere, amit elképzeltem, akkor pontosan ez a hely lenne, itt, ővele. 
Nem válaszolok rögtön, mert egy percig csak nézni akarom az arcát, mielőtt megosztom vele az utolsó titkomat. Aztán elárulom neki.
 – A garázsodban.”