Alan Gratz: Menekültek

Eredeti címe: Refugee (2017.)
Kiadta: Álomgyár (2018.)
Oldalszám: 382
Forrás: saját

A bejegyzés írásakor igyekeztem elvonatkoztatni a jelenkori "menekült helyzettől", ezzel kapcsolatban a személyes véleményemet nem szeretném kifejteni! A könyvet igyekeztem maximálisan TÖRTÉNETKÉNT feldolgozni magamban.

Gondolta volna a fene, amikor nekikezdtem ennek a könyvnek, hogy ennyire a hatása alá fogok kerülni. Megmondom őszintén, hogy túl sok jóra a kiadótól nem szoktam számítani, szerintem ők kimondottan a könnyedebb műfajt részesítik előnyben és nem épp a velősebb témájú történeteket. A Menedék egy kakukktojás ebben a sorban. Még mindig kattogok rajta és keresem az összefutó szálakat.

3 gyerek a történet főszereplője. 3 különböző korban és helyszínen.

Ott van Josef, aki egy zsidó fiú 1939-ben, Németországban.

Isabel egy kubai kislány 1994-ben.

Mahmud egy szír kisfiú 2015-ben.

Mind a hárman menekülnek.

Josef a zsidó mivolta miatt a szüleivel Kuba felé.

Isabel Kubából az USA-ba.

Mahmud pedig Németországba. Abba a Németországba, ahonnan Josef 1939-ben menekülni kényszerült.

A szálak a történet végére összefutnak. 

Nehezen találom a szavakat. Évek óta a csapból is a menekült kérdés folyik, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nem amolyan "új dolog". Menekültek mindig voltak és mindig lesznek sajnos. 

"Csak akkor látnak minket, ha olyasmit teszünk, amit ők nem szeretnének – döbbent rá Mahmud."

Josef Hitler elől menekül. Nagyon ecsetelnem nem kell, hogy a holokauszt mennyi áldozatot szedett. Aki időben ébredt és volt rá lehetősége, értelemszerűen megpróbálta elhagyni Németországot. Hisz ki szerette volna leélni az életet Dávid csillaggal felcímkézve vagy épp egy haláltáborban végezve? Én is elmenekültem volna, ha tudtam volna, mentettem volna a családomat. Ki ne tette volna ezt, tudva már, hogy mit tett Hitler?

De ott van Isabel. Emlékszem a hírekre melyek arról szóltak, hogy a kubaiak menekülnek az USA-ba tömegesen, Fidel hatalma elől. Évekkel később láttam dokumentumfilmeket az akkori Kubáról. Az éhségről, az erőszakokról, a bujkálásról, a csöndről. Voltak akik maradtak és voltak, akik többre vágytak és úgy érezték, hogy ezt az USA-ban érhetik el.

És itt van Mahmud, mondhatni mai története. A szíriai menekültek, akik hajókon, csónakokon, az életüket kockáztatva keltek át a tengeren (sokan oda is vesztek), akik "áttrappoltak" az országon, a Keletinél sátrakat vertek, kerítést emeltünk ellenük stb. Nem szeretnék belemenni, hogy személy szerint mi a véleményem erről. Már csak azért sem, mert a történelmet még nem látjuk egészben, távolról, hogy mindez hová fog vezetni.
Mindenesetre milyen fura a történelem azért, nem? Ott van Németország, aki kivetette maguk közül a zsidókat. Azok vagy elmenekültek vagy táborokban végezték. Majdnem egy teljes népet irtottak ki. Most pedig itt van a jelenkori menekült helyzet. Az a Németország jelentette ki először, hogy befogadja őket, egy teljesen más népcsoportot, más kultúrát, akik annó egy másik népet szerettek volna eltörölni a föld felszínéről. Milyen fura!

És milyen fura, ahogy összefutnak a szálak! Josef Németországból menekül Kubába. Isabel Kubaból az USA-ba, amiben a szebb jövőt látják. Mahmud Németországba, a "szebb jövőbe", ugyanakkor abban az országba, ami elüldözte Josefet.

A történet megható és elgondolkodtató két oldalról is. Elgondolkodtató a menekültek szemszögéből, de elgondolkodtató a befogadók vagy épp a nem befogadók oldaláról is. 

A szerző Mahmud története során kitért Magyarországra is. Nem mondom, hogy nem szorult össze a szívem, mit fog írni rólunk, mennyire leszünk bántva/megalázva (hisz támadták eleget az országot a kerítés-ügy miatt és erre számítottam a könyvben is), de úgy gondolom, hogy sikerült tárgyilagosnak maradnia és nem támadónak. Valahol tán megértőnek is.

A szereplők kitalált karakterek, de történelmileg hiteles mind a három szál, több valós személyt is felvonultatott a szerző vagy utalt rá. Úgy gondolom, hogy érdekes olvasmány lehet mindenkinek.