Kristen Callihan IDOL

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”

LIBBY

Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.

Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN

A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.

Most minden romokban hever.

Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.

A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.

Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.

Sziasztok!

Ma egy újabb, könyvmolyképzős könyv értékelését hoztam nektek. Ezúttal a választásom a frissen megjelent IDOL-t választottam, ami a VIP sorozat első része. A függővéges sorozatokat nem kedvelőknek előre mondom, hogy ez nem függővéges, kerek lezárt történetet kapunk, szóval olyan mintha egy kötetes könyvet olvasnál.

Killian és Liberty története elvarázsolt. Már korábban is olvastam hasonló témájú könyvet, bár ott egy színészsrácba habarodott bele egy teljesen hétköznapi lány, de pont ezért olvastam el az IDOL-t is. Mivel a sztárság nagyon messze áll tőlem (és szerintem jó messze is fog maradni tőlem), ezért számomra az a fajta gazdagság, bulizás, légkör, amiben a celebek élnek mindig is csak álom fog maradni. Gondolom ti is álmodoztatok már róla milyen lenne híres énekesnek lenni? Talán nem kell mondanom, hogy bár elsőre tündérmesének tűnik, a valóságban az sem lehet könnyű, mint ahogy bármely más munka sem.

Nagyon sok gondolatom van erről a könyvről, és tudom, hogy vissza kell fognom magam, mert nem szeretnék elolvashatatlanul hosszú posztot írni, de mégis nagyon nehéz kitalálni mit érdemes kiemelni és mit nem.  Azt hiszem, most nem is a főszereplőkről a fő cselekményvonalról fogok írni, hanem a mellékszereplőkről és arról, milyen gondolatok születtek meg a fejemben a zenekar sorsának alakulása láttán.

Bár nagyon szerettem Killian és Liberty szerelméről olvasni, de talán mondanom sem kell, hogy végig egyértelmű volt a boldog befejezés. Ellenben szeretnék nektek kiemelni egy érdekes mellékszereplőt, aki mellett sok ember elmegy szó nélkül.

Ez pedig nem más, mint Mr. Scott avagy Scottie, a Kill John zenekar menedzsere. Az első és legfontosabb, amit róla kiemelnék, hogy egyszerűen képtelen voltam elképzelni. De tényleg. Nagyon élethű leírást kaptunk az írónőtől, de annyira ellentmondásos az öltönyös, komoly kinézetű 28 éves fiú kép. Nem tudtam teljes egészében összerakni a képet. Szexi és magabiztos, aki mindig nagyon komor, kiismerhetetlen arcú. Az volt az egész leírásban a legviccesebb, hogy Libby helyesebbnek találta őt Killiannél és mégsem őt választotta.

Egyszerűen teljesen elvarázsolt a jelleme, a kiismerhetetlensége, az, hogy teljesen érzelemmentesnek mutatja magát, de közben mégis kiáll melletted, ha kell. Azt hiszem egy kicsit beleszerettem Scottieba. Talán azért is kedveltem meg őt ennyire, mert ilyen férfivel a mai világban ritkán találkozik az ember lánya. Főleg nem olyannal, aki 28 éves. Nyilván Scottie is koravén a korához képest, de őt másképp el sem tudnám képzelni. Nagyon várom már a folytatást, ami róla fog szólni... 

A második rész angol borítója

A másik vonal, ami talán nem is annyira mellék, az maga a zenekar története. Néha úgy éreztem a szerelmi szál miatt nem kapunk eleget ebből a vonalból, de azért összességében nem panaszkodhattam.  Alapvetően egy nagyon nehéz időszakában kapcsolódtunk be a fiúk történetébe és emiatt talán nem is arról szólt legtöbbet a könyv, amit először én vártam, hogy hogyan is kezelik a népszerűséget. Inkább szólt a saját hangukhoz való visszatalálásról, sem mint a népszerűség kezeléséről.  Nagyon a szívembe zártam a zenekar tagjait és kicsit kevésnek éreztem az információt, amit róluk kaptam.

Összegzés: 4 csillagot kap tőlem. Főként amiatt, hogy túlságosan is egy olyan szerelmi szálra fókuszált, amit úgy is tudtunk, hogy boldog befejezést fog kapni. De egyébként nagyon jó kis könyvet hozott össze az írónő, várom már a folytatást.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést.