John Grisham: Vallomás

Keith Schroeder lutheránus lelkész egy olyan helyzetbe csöppen, amire egyetlen szent irat sem készíti fel az embert. Egy hideg téli napon besétál egy bűnöző, aki szinte az egész életét rács mögött töltötte, és vallomást akar tenni, mert egy fiatal fekete fiút éppen kivégzésre készítik fel egy olyan bűnért, amit a lelkész ajtaján besétáló férfi követett el. Egy fiatal gimnazista lányt Slone városában Texas államban, megöltek de a hullája soha nem került elő. A bíróság ennek ellenére lefolytatja a tárgyalást, és egy helyi fekete fiút Donte Drummot gyanúsítják a tett elkövetésével. Az egy kicsit sem zavarja a tisztelt bíróságot, bírónőt, esküdteket, hogy a fiú ellen felhozott vádak egyetlen vádpontban sem állják meg a helyüket, sőt a bírónő és az ügyész éppen szerelmi kapcsolatuk közepén járnak, tehát szakmai összeférhetetlenség is fenn áll. A rendőrök egy tehetségtelen és ambíciózus főnyomozó segítségével, kikényszerítik a fiúból a beismerő vallomást - ez meg roppant törvénytisztelő ugye! - és máris mehet a fiú a halálos ítéletre. Az ügyvédje mindent megtesz hogy kiszabadítsa, perújrafelvétel, kegyelmi kérvény, beszámíthatatlanság, de minden hiába az ítéletet kimondták. Hogy miért most jelentkezik az igazi tettes? Ennek nagyon is kézenfekvő okai vannak, idáig börtönben ült, és csak most szabadult. Nem tudja hogy mit tegyen, ezért megy el a paphoz, neki talán van ötlete, hogy hogyan lehetne eljuttatni az igazságot, és megakadályozni a fiú kivégzését. A pap egyetlen megoldást lát, ha elviszi a gyilkost a fút védő ügyvédhez - akit először felhív de az nem veszi komolyan a papot, ezzel értékes időt veszítenek - csakhogy átlépi az állam határát, ami nem lenne gond, ha a frissen szabadult gyilkosnak nem lenne megtiltva, egy másik államba való átlépés. Mindent kockára tesz mert meg akarja menteni az ártatlanul elítélt fiút, de az igazság malmai megakadnak, és csak a kivégzés után tud újra perújrafelvételt kérni az ügyvéd. Mindenki a másikra mutogat, bíró, ügyész, kormányzó - mellesleg egy rohadt alak ez utóbbi, amúgy munkaköri leírás? - nyomozó, rendőrfőnök, hamis tanú( az ő vallomása lett a perdöntő hogy ártatlanul elítélték a fiút) olyan szorgalmasan mosnak kezet, hogy elkopik a bőrük. A városban ahol a gyilkosság történt, zavargások törnek ki, a fehérek és feketék között fellángolnak az eltemetett sérelmek, és mindez néhány mocskos tisztviselő miatt, akiknek ez csak egy ügyiratszám volt, és a karrierjük állomásának tekintették. Hogy ártatlant végeztek ki? Ez járt a legkevésbé az eszükbe. A meggyilkolt fiatal lány anyja showműsornak tekintette a lánya halálát, amikor kiderül hogy az igazi gyilkos egy fehér felsőbbrendűséget hirdető csoport tagja volt, szembesülnie kell hogy ártatlant vádolt, és a lánya temetésére - mert a gyilkos megmutatta hogy hol ásta el - senki sem megy el a családon kívül. A lányt sajnálják, az anyától undorodnak. A konzekvenciák levonása után, néhány kisebb hal elmozdítása után, minden megy tovább. Ugyanúgy ahogy eddig. Mindig kerül a gépezetbe selejt, a karrieristák és alkalmatlan tisztviselők újra termelődnek. Sajnos ez egyetlen ártatlanul elítéltet sem hogy vissza, de rávilágít hogy hol lenne tennivaló. Mondom lenne tennivaló, hallották azok akiknek kell?

 

A halálbüntetés elrendelése, csak a legsúlyosabb vétség esetén szabható ki. A világban nem egységes ennek az elfogadottsága. 2010 óta 97 államban eltörölték, 8 államban csak rendkívüli körülmények esetén, 35 államban a büntetőjog része de 10 éve már nem alkalmazzák és 58 államban gyakorlat. A halálbüntetést már az ókorban is alkalmazták, ennek híres tétele a talio-elv, ami Hammurapi törvényoszlopán is megtalálható, ez a híres szemet-szemért elv.

.............................................................

 ( Az Amerikai Egyesült Államok több állama is kísérletezett a halálbüntetés kivezetésével a jogrendből, elsőként Michigan 1846. május 16-án.^[21] A folyamat azonban időnként megfordult a bűnözési ráta emelkedése nyomán, például az 1930-as években, amikor újra visszavezették a büntetést több államban.^[22] Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának a Furman v. Georgia ügyben 1972. június 29-én hozott ítéletében alkotmányellenesnek nyilvánította a tagállamok halálbüntetésre vonatkozó törvényeit a Bill of Rights 8. alkotmánykiegészítése alapján, amely a „szokatlan és kegyetlen büntetések”-et tiltotta meg, valamint a 14. alkotmánykiegészítés alapján, ami a megfelelő eljárás kötelezettségét írja elő. A kilenc legfelsőbb bíró közül négy szavazott az akkori gyakorlat mellett, ám az öt ellenző közül is csupán ketten tartották azt minden körülmények között alkotmányellenesnek. 1976-ban bizonyos alkotmányos garanciák beépítése után a bíróság megváltoztatta döntését és ismét alkotmányosnak minősítette a halálbüntetés alkalmazását.^[23])

( Forrás: Wikipédia adatai, csak erre az utolsó részre vonatkoznak )

 

 

Eredeti megjelenés:2010

Oldalszám:526