2014. április 28., hétfő

# disztópia

Veronica Roth A lázadó



Ezernyi gondolat cikázott a fejemben az olvasása közben.
Izgalmas, lendületes, belevaló, érzelmes, elgondolkodtató. 
Imádom a világ felépítését. Újszerű, átgondolt, alapos. Igazán jót alkotott az író.
Mindig elcsodálkozom, hogy valakinek hogy van ekkora képzelőereje, hogy a semmiből egy teljesen új világot felépít. Az meg pláne meglepő, hogy ilyen jól sikerül. Nem lehet belekötni. Kötekedő vagyok, de rajta nem találtam fogást.
Ráadásul nem üt el az első résztől, mintha nem telt volna el több mint egy év a kettő olvasása között, hanem folytatólag vettem volna a kezembe.
Nem halványultak az emlékképek, képben voltam teljesen.
Pedig ez ritka sorozatok esetében.

Ugyanakkor néhol elvesztettem a fonalat, hogy ki kivel is van akkor. A kombinálásba is bele zavarodtam.

Van aki rokonszenvesebb lett és van akin berágtam. 
Csak találgatok, kik a végleges "jók" és rosszak, ha van ilyen egyáltalán.
Aztán találgatok, kik maradnak állva a végére.
Mert szereplő ezer és váltogatják a helyüket rendesen. Így aki felületesen olvas, annak elkerülheti pár lényeges információ a figyelmét és teljesen elveszíti a fonalat.

Tris a főszereplőnk, de vele nem voltam teljesen megelégedve. Míg az elején egy belevaló csajszi lett, most kicsit hanyatlásnak indult a személyisége. Előtörtek belőle az egyik csoport tulajdonságai. És nem azokéi, amit elvártam volna. Jobban szerettem "tökös" csajnak és nem gondolkodónak vagy önfeláldozónak.

Négyest ha lehet, most még jobban megkedveltem. Nem tudom a megnézett film hatására vagy csak azért, mert itt még többet kaptam belőle? Talán fele-fele arányban. 
Sok mellékszereplőnk is kapott még több érzelmet, gondolatot és kulcsfontosságú jeleneteket. Kiteljesedett vele a kötet. Összetettebb lett.

A főszereplőink szerelmi szála izzott, ezer hőfokon égett, pedig nem ez volt a fő rész. Nagyon jól meg lett írva, ami ritkaságszámba megy szintén. És nincs szerelmi háromszög, nyavalygás, bazsalygás, nyájaskodás. Mégis érzelmes. Tökéletesen eltalált.


A történet pörög, nincs megállás, nincs pihenő, ami jót tett szintén a történetnek, bár hamar besokallhatunk, ha nem vagyunk elvakult rajongók. Nincsenek üresjáratok, amik megakasztanák a lendületét. Illetve ami elmélkedés vagy egyéb van, az is csak nagyon rövid részt tesz ki.


A humort majdnem el is felejtettem, pedig muszáj megemlékeznem róla. Néhol hangosan felnevettem a jó helyen történő jó kis beköpéseken.


Szerettem és két nap alatt ledaráltam az egészet.

Nem 100%-os könyv, lelni benne hibákat. De engem nem zavart, csak a könyvnek éltem.
Kár, hogy ilyen hamar kizökkentem a világból.

A harmadik kötet megjelenése hamarosan várható már!


Ciceró kiadó
432 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates