A
régebbi olvasóim tudják, hogy mennyire tetszett nekem a Napsütötte
Toszkána c. kötet, úgy emlékszem, itt is írtam róla, nem csak a privát blogomon. Nagyon szeretem az ilyen jellegű könyveket, és mikor a
könyvtárban megláttam a Stahl Könyvtára sorozatot, rögtön tudtam, hogy
el kell olvasnom a műveket. Azt hiszem a Tatin utca volt az első ebben a
sorozatban. Az Álruhás étteremkritikus még nálam volt, de nem volt rá
időm, s mivel a Tatin utca tetszett, arra is sort fogok keríteni ismét,
ha a kezembe akad.
Hogy miről is szól ez a könyv?
Susan Loomis életének egy szakaszáról. 
A képen a szerző látható. Forrás: http://www.onruetatin.com/
A
hölgyemény amerikai és a vágya az, hogy írjon és főzzön. Párizsba megy
egy híres főzőiskolába tanulni, és a mindennapjairól olvashatunk a
kötetben. Imádom, ahogy leírja a környezetét, a recepteket, és
egyáltalán mindazt, amivel az idejét tölti.
S
itt el is érkeztünk ahhoz, amire vissza akartam térni. Mégpedig azért
tartottam magamnál a könyvet sokáig, mert le akartam másolni néhány
receptet Susantól. Csak hát mint sok minden másra, erre sem volt sajnos
időm...Lehet, hogy csak beszkennelem őket majd. Vagy nem tudom,
mindenesetre olyan receptekkel találkoztam, hogy csak leírva is
étvágygerjesztőnek tűntek. :-)
Susan
mindenesetre jártában-keltében nagyon megszereti Franciaországot, és
miután férjhez megy, és kisfia is születik, úgy döntenek, hogy a
franciáknál élnék mindennapjaikat. Normadiában meg is találják álmaik
házát, mely gyönyörű ugyan, de rengeteg vele a dolog, a felújítanivaló.
Mégis belevágnak, és én irigylem is őket. :-)
A
kedvenc részem egyébként a történetben az, mikor Susan arról ír, hogy a
szomszéd templom papjával mennyiféle összetűzésük volt, tekintve, hogy
az atya a magáénak érezte az udvarukat, a bejáratukat...stb.
Kellemes olvasmány, kikapcsolódást nyújt, és élvezetes olvasni, hogyan boldogulnak amerikaiként egy francia kisvárosban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése