Könyvfalók

"A boldogság helyhez kötött"

Szeretem az egzotikus helyeket, a kalandra csábító ismeretlent, de a lehetőségeim korlátozottak, legtöbbször csak álom marad az utazás és helyette kanapéturista módba kapcsolok és így repülök el távoli helyekre. 

Most először olvastam úgy útikönyvet, -ami talán rossz szó rá, hiszen ez a könyv sokkal több, mint egyszerű útleírások és fotók - hogy úgy éreztem, hogy valóban ott vagyok Bhutánban és érzem az illatokat, látom magam előtt a hegyeket, az embereket és átérzem a Bruttó Nemzeti Boldogság eszméjét. Bhutánban járunk ebben a kis ékszerdobozban Kína és India közé ékelődve.

                              

A kötet külsőleg igazán esztétikus kivitelezésű és kellemes vizuális élményt nyújtó. Gyönyörű hófehér lapokon a szemnek kellemes betűmérettel találkozik először az olvasó, melyet kiegészít a lap szélén elhelyezett -nagyon is hasznos - fejezet címek. 

Számomra ez nagyon sokat segített, mert többször vissza-vissza lapoztam a könyvben, elősegítette továbbá a könnyebb áttekinthetőséget is. A könyv végén elhelyezett képek segítségével pedig betekintést nyertünk Valcsicsák Zoltán bhutáni kalandjaiba. 

Valcsicsák Zoltánnak, mint a Loden Alapítvány önkéntesének személyes élményein keresztül ismerjük meg a Mennydörgő Sárkány és a Bruttó Nemzeti Boldogság földjét. Apropó, a Bruttó Nemzeti Boldogság eszméje egy számomra merőben új, de lenyűgöző "találmány". Engedjétek meg, hogy  pár szóban, a pontosság kedvéért a  könyvből kiragadva ismertessem a Bruttó Nemzeti Boldogság lényegét, melyet nem ártana átültetni az európai gyakorlatba is.

A BNB, angolul Gross National Hapiness, GNH koncepciójában a boldogság nem csak az egyénre, hanem az egyén és a közösség viszonyára is vonatkozik, egyfajta társadalmi harmóniát takar, amely túlmegy az egyén külső hatásokra időlegesen kialakuló önérzetén, és a tartós derű és megelégedettség olyan mély értelmű állapotát jelenti, amely minden ember belső sajátja, és mint ilyen, megfelelő kondíciókkal "előcsalogatható". A Bruttó Nemzeti Boldogságra tehát mint a közjó előmozdítójára érdemes tekinteni. 

Szóval valahogy így kellene európaiként is gondolkodnunk, ahogy Bhutánba, a rejtett kis országban gondolkodnak és élnek. Persze nem gondolom azt, hogy ott mindenki maximálisan boldog, de sokkal közelebb vannak hozzá, mindez remekül átérezhető azokon az  embereken keresztül, akikkel az író kapcsolatba került, legyen az egy egyszerű földműves család, vagy színész, vagy éppen egy szerzetes. Úgy érzem, hogy ott az emberek megtanulták értékelni azt amijük van és nem feltétlen vágynak hatalmas és elérhetetlen dolgokra.  

Fantasztikusan szemléletes mindvégig a leírás, egyáltalán nem volt nehéz olvasni, hiszen nem egyszerű útleírást kaptunk, hanem egy teljesen átfogó nézőpontot, világlátást, amit emberi sorsokon, utazásokon és a szerző által megtapasztaltakon keresztül ismerhettünk meg. 

Számomra még a történelmi fejezetek is érdekesek tudtak maradni, mert remekül simultak be a kötetbe és szinte észre sem vettem, hogy megannyi érdekes történelmi adatot és tényt tudtam meg az eddig számomra is ismeretlen Bhutánról. 

Nagyon tetszett, hogy fejezetekre és témakörökre van osztva a könyv, mely az alábbiak szerint épült fel:

1. Nekifutás, dobbantás, repülés

2. Thimphu: egy változó főváros történetei

3. Sárkányföldi utazásaim

4. Bevezetés Bhután történetébe

5. Bruttó Nemzeti Boldogság

6. A Bhutáni Királyság adatlapja

Utószó- Feloldódom egy kád vízben

A fő fejezeteken belül található alcímek is rejtenek számos érdekességet, csak egy párat emelnék ki, amelyek személyes kedvenceim lettek:

Bhutánban szeretik a focit, Mutáns magyar gulyás, 4000 méter felett elfogy a levegő, A bhutáni erdő magyar mérnöke, Látogatás egy kolostoriskolában,Bhután-inspirálta Boldogság Index

Valcsicsák Zoltán könyve inspiráló, színes és tartalmas. Megmutatja, hogy be lehet mutatni egy egészen kicsi, de ugyanakkor egzotikus országot olyan részletesen és szeretettel, hogy az olvasó úgy érezze, hogy muszáj a saját szemével is meggyőződni arról, hogy hogyan lehet valami ennyire szép és harmonikus, mint Bhután. 

Személy szerint szeretném felfedezni a hegyeket, meglátogatni a kolostorokat, szeretnék az ablakomból hófedte csúcsokat látni, szeretnék találkozni focizó szerzetesekkel és megkóstolni a vajas teát. 

Viszont addig, míg csak az álmodozás fázisában vagyunk nyugodtan próbáljunk ki egy-egy hagyományos bhutáni receptet, mert ebben is segítségünkre lesz a szerző. 

Aki pedig felkel a kanapéról és nekivág az ismeretlennek hasznos tanácsokat kaphat az utazásához is, amit nem árt megfogadni. 

Átfogó ismeretterjesztő könyv, melyet öröm volt olvasni és ezáltal a bakancslistámat is gyarapítani, hiszen ahogy a könyv bezárult a listám kibővült. 

Köszönöm szépen Valcsicsák Zoltánnak ezt a remek utazást. 

A szerzőről és a könyvről bővebb információ: http://bhutanbook.strikingly.com/

Nemrégiben jelent meg Peter Hessler Kína országútján című könyve a Park Könyvkiadó gondozásában. Az író korábbi, Két év Kínában című könyvét sajnos nem olvastam, ám ennek ismerete híján is érdemes belekezdeni a történetbe.

A könyv három részből áll, az egyes fejezetek A Fal, A Falu és A Gyár címet viselik.

A történet onnan indul, hogy az író autót bérel, elhagyja Pekinget, és a Nagy Fal mentén utazik, így eljutva egészen Belső-Mongóliáig. A könyv ezen része inkább útirajz jellegű, amelyet különböző érdekességek tarkítanak. Ilyen például, mikor is a kínai KRESZ-ből idéz, vagyis hogy milyen tesztkérdésekből és válaszlehetőségekből áll egy autóvezetői elméleti vizsga. Meg kell hagyni elég viccesek ezek a tesztek, például olyan válaszlehetőség is olvasható arra kérdésre, hogy mit tegyünk, ha valaki útbaigazítást kér, hogy vezessük félre, vagy, hogy vasúti kereszteződésnél gyorsan, fékezés nélkül haladjunk át. :)
Ezen kívül természetesen a Nagy Fal történetéről is olvashatunk ebben a fejezetben.

Az autózás után következik a legérdekesebb rész (legalábbis számomra ez a fejezet volta legérdekesebb és legolvasmányosabb), ez pedig nem más, mint A Falu. Az író ugyanis bérel egy hétvégi házat egy Sancsa nevű kis faluban, persze korántsem zajlik ez ilyen zökkenőmentesen, mivel mindenhol vannak irigy és gonosz emberek, és a hatóság sem mindig szereti a bevándorlókat. Megismerhetjük a falubélieket, köztük Vej-Ce-csit, az ő életét, családját, kisfiát, velük különösen szoros kapcsolata alakul ki az írónak, segít nekik, szinte családtaggá válik. Közben Kína gazdasága is látványos fejlődésnek indul.

A harmadik részben a Csöcsiang tartomány-béli gyárat ismerhetjük meg, amely nem más, mint egy melltartókarika-gyár(!). Itt is nagyon életszerű képet kapunk az ott dolgozók hétköznapjairól, főnökről és beosztottakról, végül az üzem megszűnéséről, pontosabban áthelyezéséről is olvashatunk. Ezeket sem száraz leírásban kapjuk, hanem érzelmekkel, gondolatokkal átszőve, beleélve magunkat így az egyszerű munkás élethelyzetébe.

Úgy érzem, Peter Hessler nagyon szereti és tiszteli Kínát, és hétköznapi szemmel is valósak az ábrázolások és leírások. És bár az elején lassan haladtam a könyvvel, a végén már sajnáltam, hogy nem olvashatom tovább. 

A szerzőről:
Peter Hessler 1969-ben született a Missouri állambeli Columbiában. ... Írásai rendszeresen megjelennek a The New Yorker Timesban és a National Geographicban. 2008-ban kiváló újságírói teljesítményéért elnyerte a legnevesebb amerikai sajtódíjat.

A könyvről saját blogomban itt írtam. 

Mindig is vonzott Finnország, a finn kultúra, a nyelv, érdekelt a nyelvrokonság, szívesen tanultam volna csak úgy hobbiból finnül. Aztán a főiskolai kollégiumban a szobatársam barátja svéd volt, az ő beszélgetéseiken keresztül ez a vonzalom lassan kiterjedt egész Skandináviára, később dolgoztam dán, majd finn cégnél is, sok finn kollégám volt, érdekes volt megismerni őket, a hasonlóságaikat és a különbözőségeiket hozzánk, magyarokhoz képest, belelátni a kultúrájukba, kicsit közelebbről látni az országukat. Nagyon vágyom Skandináviába, szeretném bejárni az egészet a sarkkörig és tovább.

Varga Domokosnak eddig a Kutyafülűek című könyvét olvastam, nagy kedvenc lett már sok évvel ezelőtt, illetve később a Kölyökkóstolgató is tetszett. Így amikor ezzel a könyvvel találkoztam a rukkolán, és azt láttam, hogy Varga Domokos és Finnország, nem volt kérdés, hogy kell nekem. Nem olyan olvasmányos, mint amikor a gyerekeiről ír, sztorizgat, de érdekes kis könyvecske. Pici, vékony, kis táskában elfér, ha épp hosszabban kellett volna várakoznom valahol, néhány óra alatt kiolvastam volna, így igénybe vett pár estét.

Részben útleírás, részben emlékek gyűjteménye, van benne irodalmi elemzés, nyelvészet, történelem és néprajz. Mesél a fiatalkori finnországi utazásairól és arról is, amikor a már családos barátai készülnek ide, hozzájuk évekkel később. Ír városokról és a végtelen finn erdőségekről és lakóikról, iskolarendszerről és építészetről, hol fejcsóválva, hol irigyelve az ott kialakult rendszert. Szerintem nem egy olyan könyv ez, amely széleskörű érdeklődésre tarthat számot, de esetemben szerencsés kombináció volt, az író és a téma jól sikerült találkozása.

Nagyon szeretek utazgatni, már amikor van rá lehetőségem, és rengeteg útikönyvet elolvastam már...ám mindegyikből hiányzott valami...valami plussz, amit most megtaláltam Török András könyvében, és attól tartok, hogy ettől kezdve ez a kötet lesz a zsinórmérték, és ha a mércét nem üti meg az útikönyv, ami a kezembe kerül, már nem is fogom jónak érezni...

Gondolom kiérződik a szavaimból a rajongás...pedig fővárosunkért nem kifejezetten rajongok. Éltem ott, rácsodálkoztam a szépségeire, de jobb vidéken. :-) Viszont nagyon üdítő élmény volt olvasni ezt a könyvet, mert olyasféle helyekre is felhívta a figyelmemet, melyekről még sosem hallottam.

Imádtam, hogy séták is vannak benne, időre leosztva, mikor, hová menjünk, mennyi idő alatt érünk oda, hogy érdemes menni, busszal, lábbusszal, kocsival, szekérrel...stb.

Olyan sok plussz infót adott a kötet a fővárosról, hogy mostanában szoktam villogni velük ilyen-olyan társaságban. :-) Pl. Tudjátok-e, hogy mi a különbség a konflis és a fiáker között? :-) A válasz megtalálható a kötetben, de azért én is megosztom Veletek. :-)

Szóval:

"A konflis egylovas bérkocsi, a fiáker kétlovas, tehát előkelőbb volt."

Persze tudom én, hogy ez pl. nem kifejezetten Budapest - kvíz lehetne, de akkor is érdekes számomra, ahogy az összes többi infó, amelyet megtudhattam.

Képzeljétek el, ez a könyv még olyasféle adatokat is tartalmaz, hogy pl. hol mennyibe kerül egy reggeli kb. Nagyon tetszett. :-) Egy Budapestre utazó vidékinek ez olyan jól eshet, hiszen segít jól elkölteni a pénzét...

Olvashatunk a kötetben 33 olyan dologról is, ami miatt jó budapestinek lenni.  Élvezettel olvastam a felsorolást, melyből a kedvencem "A fogyasztó liliputiak ezreinek látványa a WestEnd bevásárlóközpont tetőkertjéből lenézve a központ belsejébe."

Egyszóval olyasmiket is olvashatunk e műben, melyeket hagyományos útikalauzokban aligha. Épp ezért tetszik olyan nagyon.

Olvasása közben nem csak művelődünk, hanem mosolygunk, nevetünk, tervezgetünk, és megfogadjuk, hogy legközelebb, ha arra járunk, mi mindent fogunk megnézni. Én legalábbis így tettem, és alig várom, hogy legyen arra időm, hogy a szerző által ajánlott sétákat végig mászkáljam, minden általa ajánlott, említett helyre betérjek, legyen szó az egykori Brammer szövetboltról, vagy akár a Láng Téka nevezetű könyvesboltról.

A legeslegkedvencebb részem - nem is én lennék, ha nem ez lenne - a könyvesboltokról szól. Konkétabban Török András felsorolja nekünk azon könyvesboltokat, melyeket mindenképpen érdemes megnézni, még ha nem is esnek útba. :-) Hát persze, hogy legközelebb ezt tervezem fő programnak Budapesten. :-)))

A könyv adatai:

Kiadó: Park Kiadó

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 540 p

ISBN: 978-963-530-976-4

Illusztráció: színes és fekete-fehér illusztrációk

Borító: füles, kartonált

Fogyasztói ár: 4500 Ft helyett most 20% kedvezménnyel, 3600 Ft-ért kapható, de szerintem a 4500-at is simán megéri! :-)

Ismertető a könyvről a kiadó oldaláról:

„Talán Szerb Antal gyönyörűséges könyve, a Budapesti kalauz Marslakók számára 1935-ös megjelenése óta nem jelent meg ennyire egyéni útikönyv a piacon.” Nicholas Parsons, Holmi, 2006

„Könyvedet remeknek és igen olvasmányosnak találtam, s a helyenként felbukkanó „fecsegés”, „belterj”, barátoknak bókolás nekem is kedves gyöngém, l. összes műveimet.”
Térey János szerzőhöz írott levele (írógéppel, az ékezetek kézzel javítva), 2000

Ez a könyv arra való, hogy átadja a szülővárosérzést minden nem budapesti magyarnak, éljenek Magyarország határain belül vagy kívül. Tárgya nem több és nem kevesebb, mint a város- és életszeretet. Budapestet egyszerre kezeli műtárgynak, jó barátnak, élettérnek, élvezeti cikknek, büszkélkedni- és szörnyülködnivalónak. Kedves olvasók, sose felejtsék: ez a város nem csak a budapestieké.

Török András 1986-ban kezdte írni Budapest: A Critical Guide című, sok nyelven, sok kiadást megért könyvét, amely hamar népszerű lett a budapestiek körében is. A kifejezetten magyaroknak szóló Nagy Budapest Könyv első kiadása 1998-ban jelent meg. A jelen, harmadik, teljesen átdolgozott kiadás az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet fordít a modern városra, az ezredforduló óta bekövetkezett építészeti, kulturális és társadalmi fejleményekre. Egyébiránt ez a könyv kollektív alkotás, a szerző az első két kiadás olvasóinak több száz észrevételét szívlelte meg. Az önét is várja, nyájas új olvasó."