A borító.
A borító, az a gyönyörű tehet mindenről.
Rávett, hogy szépen elcsenjem tinédzserem polcáról és ez a remek tettet ünnepelve még aznap este bele is szimatoltam és olvasni kezdtem. Majd a következő estét is vele töltöttem, meg az utána jövőt és így tovább az utolsó oldalig. Nappal pedig újra éltem az előző éjjelt és gyártottam a folytatás verziókat. Izgalmas volt és szórakoztató.
Az első pár oldal után riadtan pislogtam, hogy ez most valami szerencsétlen szellemes sztori lesz?
Na ne!
Nem az lett. Türelmesen átrágtam magam a megrázó részeken, míg nyugodtabb hangvételig nem vezetett.
A főhős nagyon jól boldogult a számára ismerős, csak a tanulásról szóló világában. Érzelmeit réges rég befalazta. Gyönyörű környezetben élt gyermekkorát beárnyékolta édesanyja elvesztése. Kemény fiútestvérei pedig a széltől is óvták. Nagyon határozottan jutott el az egyetem utolsó évéig, mindent alárendelve vélt életcéljának. Már alig pár vizsgát és némi beadandót kellet a helyére tenni, hogy biztosítsa helyét még pár évre a megszokott szigorú életrendben. De!
Előbb vagy utóbb minden élő embert megtalál az élet. Szembejön a szerelem, még ha foggal-körömmel meg durva szóval küzdünk ellene. Így járt Sztella is. Összefutott vele bárhol járt, szemtelenül állta a csapásait. Végül meg kellett adnia magát. Átengedte az irányítást a szívnek és ez számos ismeretlen terület felfedezésre sarkallta. A legnagyobb munkája önmagával volt. A halál fuvallata életében másodszor már ledöntötte lelke előtt álló utolsó tégláját is. Romjaiban heverészett nagyon sokáig, míg a túlélés fénysugara talpra nem állította, olyan sziklaszilárd alapokra, mely megingathatatlan.
Az otthon a legpontosabb és legrövidebb megfogalmazása annak az érzésnek, amely a citromos tea ízéből, a fűnyírás utáni illatból és a nagy nevetések hangjából áll össze.
Európa országain és számos új barátság kíséretében jutott el saját valódi öntudatához és a bizonyosságig, hogy akarja szerelmét és azt is, hogy ő viszont szeresse minden nehézséget vállalva.
Az egész életét egy téves megállapításra fektette. Ezt a tévhitet kellett lerombolni, majd új, érzelmekkel teli életet kezdeni, ahol a biztonságot egy másik ember szemében keresi.
Szerkezetét tekintve két síkon fut a történet: jelen és múlt. Néha még az emlék is emlékezett, ami nagyon izgalmasan tette próbára a figyelmemet. Kissé felületesek a leírások, de csak annyira, ami a folyamatos feszültség fenntartásához szükséges. Érdekes, hogy nincs megnevezve sem város, sem település, ahol a cselekmény legnagyobb része játszódik, így akár a szomszéd lány is lehetne a főszereplő. Meseszerű részeit megbocsájtottam nagy izgalmamban, hogy happy enddel végződjön. A tündérkeresztanya megjelenése is illet a történetbe. Egyetlen dolog zavart csupán. Nincs olyan ember a Földön, aki huszonévesen kihúzva fejét a könyvekből minden baki nélkül boldoguljon a világban. Egyszerűen nem létezik.
Végül nagyon örülök, hogy megismerkedtem egy újabb remek magyar szerző munkájával. Nem a polcra teszem vissza a könyvét, hanem az asztalára tinédzseremnek biztató szavak kíséretében. Legyen szem előtt és olvassák barátaival együtt.
...pedig néha nem szabad gondolkodni, csak hagyni, hogy vezessen minket valami belső megérzés. A vadvirágok sem tudják, hogyan kell nőni a mezőn, mégis lenyűgöző látványt nyújtanak ezerféle formájukkal és színükkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése