Matt Haig: Ha ​megáll az idő

Eredeti címe: How to Stop Time (2017.)

Kiadta: GABO (2018.)

Oldalszám: 396

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Amikor megláttam a könyvtár egyik polcán ezt a könyvet, először csak a címe fogott meg: Ha megáll az idő. Egyből végigfutott bennem, milyen sokszor sóhajt fel az ember élete során azzal a gondolattal, bárcsak megállna most minden, hogy örökké élvezni tudja ezt a pillanatot, életkort, stb. Aztán leemeltem a polcról és azonnal elvarázsolt a borítója is. A fülszövegéről nem is szólva.

Szóval ott tartottam, milyen sokszor gondolunk arra, bárcsak megállna az idő. Ezt már sok film, sok könyv is feldolgozta, mindegyik kicsit másképp, más körítést teremtve köré, így tett Matt Haig is.

Ebben a történetben ugyanis a főszereplő -Tom- egy különleges "betegségben" szenved. Jóval-jóval lassabban öregedik, mint a többi ember. Valahogy a XV.-XVI. században született és még a napjainkban is úgy néz ki, mintha csak 40 éves lenne. Az évszázadok alatt sok mindent látott, sok mindent megtapasztalt, de igazán egyetlen dolog tartja csak életben: meg kell találnia valakit. Mindeközben magányos életet él; mielőtt lelepleződne, hogy nem öregedik, elköltözik, új személyazonosságot vesz fel, próbál beilleszkedni a társadalomba és csak keres, kutat. Valakit és az élet értelmét is.

"Az életben minden bizonytalan. Innen lehet tudni, hogy létezünk – a bizonytalanságból. Természetesen ezért is sírjuk vissza a múltat, mert azt ismerjük, illetve azt hisszük, hogy ismerjük."

Egyszerre nagyon könnyed a történet, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató is.

Szerettem a múltba történő visszatekintéseket. Ezt a nem tipikusan időutazást, de ugyanakkor mégis, hisz Tom folyamatosan visszaemlékszik, hogy mi mindent élt át az évszázadok alatt. Boszorkányüldözést, háborúkat, vidám és szomorú éveket. És mindezt egyetlen szerelem emlékével.

Fájdalmas is volt olvasni a történetet, hisz a főszereplő rettentően magányos. Gondoljunk csak bele milyen érzés lehet, amikor mindenki meghal melletted, te pedig magányosan, félve a szeretettől tengeted az életedet! Milyen sokszor gondolunk arra fiatal korunkban, bárcsak örökké élhetnénk! Aztán ahogy telik az idő és elkezdjük elveszíteni magunk körül az embereket, már nem így gondoljuk. Fokozatosan ennek a gondolatnak inkább az veszi át a helyét, hogy lássuk felnőni a gyerekeinket, megismerjük az unokáinkat, tudjuk, hogy a gyermekeink megállják a helyüket és már nincs szükségük annyira ránk. Örökké élni? Látni, ahogy a gyermekeinket elveszítjük? Az unokáinkat? Minden szerettünket? Biztos akarnánk örökké élni?

Egy olyan világban élünk, hol a fiatalság, a fiatalos külső sokat számít. Mert rettegünk attól, hogy az időnk, időnk előtt lejár.

"Az a helyzet – magyarázta –, Kaliforniában csak úgy nézhetsz ki öregnek, ha fiatalabbnak akarsz tűnni. Ha negyven felett ráncos a homlokod, az emberek gyanakodni kezdenek."

De igazából mi is az idő? Az idő leteltétől félünk vagy a veszteségtől vagy az elmúlástól vagy esetleg a haláltól? Mi az, ami igazán hajtja a mai társadalmat, hogy 40 évesen úgy nézzünk ki, mint a 20-sok, 60 évesen, meg mint a 40-sek? Miért csináljuk ezt igazán?

Könnyed időutazásos történet a Ha megáll az idő évszázadokon át, ugyanakkor mégis a jelenben. Egy férfi küzdelme a történelemben, miközben igazán önmagát keresi. És ezalatt a keresés közben maga az olvasó is keresi önmagát, illetve az élet nagy kérdéseire a választ.

Olvassátok el ezt a könyvet! Érdekes, ahogy a szerző lefesti a múlt egyes eseményeit, ráadásul Tom egy nagyon izgalmas, szimpatikus karakter. Izgalmas a nyomozása és szívfájdító a romantikus szál is benne. Mi történik akkor, ha elveszítjük az Igazit? Keressünk egy másik felet magunknak vagy felejtsük el, hogy valaha is újra szerelmesek lehetünk?

"Bájos elképzelés, hogy csak egy igaz szerelem létezik, és utána senki sem lesz hozzá fogható, ám a valósága kellőképpen rémisztő."

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!