Az egyetlen jelző kissé megtévesztő lehet a címben, hiszen egy szépirodalmi besorolású fejlődésregényről van szó. A történet és a főszereplő megismerésének alapja a múltjában rejlik
Ella bemutatása is az előzményekkel, illetve egy karácsonyi emlék felidézésével kezdődik. Teljesen mégsem nyílik meg számunkra családi állapota, anyagi háttere. Tulajdonképp az utolsó oldalakig csipegethetünk információkat róla.
Mindemellett igen tartalmas történettel találkozhatunk, ha felütjük a nagyon igényes borítást. Visszafogott és elegáns. Nagyon szeretem az ilyen megjelenést.
Visszatérve a főhőshöz, ami számomra kiderült róla:
-felnőtt nő, feleség, anya a regény gerincét adó 1900-as évben,
-gyermekéveit testvérével, Margittal szoros viszonyban töltötte a feltörekvő Loser-keserűvíz tulajdonosi családban. Nem sok időt és energiát fordítottak a lányok nevelésére, inkább fizették neveltetésüket,
-Ella előírás szerint férjhez ment egy ígéretes építészmérnökhöz. Házasságuk az utolsó pillanatig sejtelmes. Sokáig gondoltam róluk, hogy teljesen elhidegülve tengődnek egymás mellett.Aztán...
- kötelességtudóan viselkedve inkább felszínes baráti kapcsolatokat tartott fenn, aztán a századforduló csodájára várva egészen más, mélyebb változásokat tapasztalt meg. Felnyílt a szeme, a lelke.
-számos elfojtásból eredő gondja akadt a könyv kezdetén
-a kor szellemének megfelelően nem túl szoros kapcsolata a lányaival, őket dadus rendezi,
-a Loser névről való lemondása jelentős anyagi megtorpanással járt.
Amikor egy nő sok tétlenkedés után rájön, hogy többre képes, mint a háztartás vezetése, vagy a gyerekek sétáltatása a parkban és még a testvérrel is teljesen különbözőképp látják saját lehetőségeiket, akkor nagy önismereti kirándulásra van szükség. Utána pedig jelentős változások bevezetése szükségszerű. Most leírhatnám, hogy mely részletek vezettek engem erre a következtetésre. Nem teszem meg. Ugyanis nagyon személyes élménynek élem meg Lilla történetét. Nekem mutatott újat.
Táj- és hely-leírásai elképesztően gyönyörűek. A növények körbefontak puha zöldjükkel, a helyszínek pedig beköltöztek a hálószobám falai közé. Együtt tülekedhettem a párizsi világkiállítás ámuldozó tömegeivel. Megjelent előttem a vidéki Pest-Buda hirtelen fejlődő nyüzsgése és a benne épülő országházat körbefogó állványzat. Az egész könyvnek olyan kellemes lódobogásos illata, íze van.
Folyamatosan tartotta bennem a feszültséget a rejtelmes fogalmazás. Végig vártam, hogy mikor fogok kérdéseimre választ kapni. Nem történt meg. Már soha nem jövök rá, hogy házassági szerződésben egyeztek-e meg a kezdetekor, milyen is volt valójában a férj-feleség viszony, Ella hogyan nevelte fel lányait, végül rendezte-e kapcsolatát Margittal, vagy egyáltalán mikor csúszott ki kezéből saját életének irányítása és hogy milyen családi következményekkel járt továbbtanulási döntése...
Egyenesen, csak a lényegre koncentrálva vezet végig a regény a főszereplő lelki változásain, önmagával való tisztába kerüléséhez eljutó útjain. Az aprólékos sallangok elmaradnak. Ezért nagy tisztelettel gondolok a szerzőre, mert hatalmas bátorságra vall így útjára engedni a "gyermekét" . Szerintem megérte! Hiányérzet nélkül csuktam be a könyvet, pozitív érzésekkel telve.
Nagy, nagy köszönet az írónőnek a lehetőségért és repesve várom a következő alkotását! További bőven termő alkotótevékenységet kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése