Nicola Moriarty: Az ​ötödik levél

Eredeti címe: The Fifth Letter

Kiadta: Művelt Nép (2017.)

Oldalszám: 320

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Jól mellényúltam ezzel a könyvvel, az már biztos.

Történt, hogy amint megláttam az írónő nevét a könyv gerincén, csak a vezetékneve villódzott a szemem előtt és a Hatalmas kis hazugságok. Igen, nem emlékeztem arra, hogy Liane Moriarty írta a Hatalmas kis hazugságokat és azzal a lendülettel emeltem le ezt a könyvet a polcról, hogy ugyanannak az írónőnek a tollából született és biztos milyen klassz lesz. Aztán elkezdtem olvasni és már az elején éreztem, hogy itt valami gubanc van, valahogy nem stimmelnek a dolgok. Aztán leesett, hogy Az ötödik levelet Nicola Moriarty írta, akinek annyi köze van csak Liane-hoz, hogy a húga. De ha már elkezdtem olvasni és kíváncsi voltam az ötödik levélre, akkor már be is fejeztem.

Szóval a sztori.

Van 4 barátnő már fiatal tini koruk óta. Sok mindent együtt vészeltek át és a barátságuk kiállta az idő vasfogát is. 

Van, akinek a férjét a másik 3 ki nem állhatja, de ezt sose tették szóvá neki.

Van, akit az édesanyja egyedül nevelt fel és ez nagyon mély nyomot hagyott benne. Bár férjnél van, elvált nők klubjába jár titokban.

Van, akinek a férjéért az egyikőjük odavan és a nő folyamatosan keresi a saját útját.

Van, az egyetlen a négyük közül, akinek nem született még gyermeke, a meddőséggel küzd.

Szóval adott 4 barátnő, akik nagy nehezen összehoznak egy közös kiruccanást férjek és gyerekek nélkül. Aztán egyikőjük fejéből kipattan, hogy írjanak mindannyian névtelenül egy-egy levelet, melyben egy-egy titkot osszanak meg magukról. Ezek a levelek megszületnek, megy a gondolkodás, hogy melyiket vajon ki írhatta, ki mit titkol. Igen ám, de valamelyikőjük írt még egy levelet, amit meg akart semmisíteni, de az egyikőjük ennek ellenére véletlenül megtalálta. És itt jön a bökkenő. Ugyanis ebben az szerepel, hogy az illető az egyikőjüket halálosan gyűlöli. Vajon ki az, kit és miért?

"Fura dolog, hogy az ember soha nem tudhat meg mindent egy másik személyről, bármennyire is közel áll hozzá. Az embereknek mindig meglesznek a maguk titkai, amiket megtartanak magunknak, ameddig csak tudnak."

Így röviden összefoglalva egészen izgalmasnak tűnik a történet, de megsúgom: nem az.

Az ötödik levél nagyon klassz kis olvasmány lehetett volna, ott volt benne a lehetőség, de egyszerűen nem jött össze.

Miért is nem?

✓ Nincsenek kidolgozva a karakterek. Le van írva, hogy kiről mit kell tudni, kinek mi a terhe, de ennek ellenére folyamatosan kevertem a szereplőket. Egyszerűen nem maradtak meg bennem mélyen, nem lettek jól felépítve, hogy már a nevük felbukkanásakor azonnal beugorjon, hogy aha, az ő férjét utálják. A könyv 2/3-a után kezdtek csak derengeni, hogy ki kicsoda és kivel is van.

✓ A történet vázát az adja, hogy az egyik szereplő a kis összeröffenés után 1 hónappal elmegy egy paphoz gyónni és így meséli el a velük történteket. Gyónni. Rendben. Nem vallásos különösebben a csaj, nem is értem az egészet. Miért egy paphoz ment, mintha hatalmas bűnről lenne majd szó? Ennyi erővel írhatott volna naplót vagy kiköthetett volna egy pszichiáternél is. Miért pont pap? 

✓ Végig azt hittem, hogy a történet végén lesz egy jó nagy maflás. Erre a fenéket. Persze, megdöbben az olvasó, hogy X miért utálja Z-t, de nekem elképzelhetetlen, hogy ennyire meg tudná valaki játszani magát éveken keresztül úgy, hogy barátok és négyen vannak. Elképzelhetetlen. 

Az írónő

Értem én, hogy 4 különböző női sorsot szeretett volna Nicola összehozni a történetében - mint ahogy a nővére is -, de ez neki nem jött annyira össze. Unalmas volt, lassú. Csak azért olvastam végig, mert kíváncsi voltam arra, hogy ki írta az ötödik levelet és miért. Ráadásul ezek a női sorsok amikről írt, nem is olyan kiemelkedőek. Leszámítva persze azt, aki meddőségi problémával küzd. Na jó, persze, sajnálja az olvasó őket, elhidegültek a férjeiktől; nem heverte ki a szülei válását; annyira anya lett, hogy nem találja azon kívül a saját útját ... persze, a maga módján mindegyik megérinti valamilyen szinten az olvasót, de akkor sem olyan értelemben. A meddőség az már más téma.

Igazából nem is ajánlom olvasásra ezt a könyvet. Lehet jobb példánnyal is eltölteni a szabadidőnket. 

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!