Aztán pedig elindult a játék. Hihetetlenül élveztem a különböző szerepekbe bújt szerző megnyilvánulásait. A novellák tömörségét megkövetelő stílust játszi könnyedséggel formálta saját képére. Épp amelyik tetszett neki. Volt ő egyszerű lánygyermek , majd fiú , nevek nélkül , de nemének meghatározó jegyeivel . Élete igen gyakran csonka családban zajlott és tényleg zajlott. Ezernyi gondolat kavargott énjei fejében. Vagy csak a fejében. Ezt eldönthettem én. Bizony megrázott a meleg női szerep úgy, mint a meleg férfi megjelenése. Sokszor viszont csak a történet vége felé derült fény a főszereplő kilétére, vagy akkor sem. Az élet és halál viszonyát igen sajátosan kezelte. Milyen igaza van. Miért kell túlreagálni a dolgokat?! Jómagam hajlamos vagyok a tragika szerepét játszani hozzám tartozó halálának akár évekkel ezelőtti eseményének emlegetésekor. Pedig teljesen az élet része. Ahogy a munka is. Dolgozni menni , megszervezni az oda és visszautat , ott létezni , aktívnak lenni és kapcsolatban állni a környezettel. Valahogy erről ma már nem divat szót ejteni. Mégis. Olyan izgalmasan meg tudta fogalmazni a mindennapok változatosságát. Élet van benne , valódi érzelmekkel , hibákkal.
Azért felfedeztem pár hasonlóságot a novellák között : minden történet alapja a család és aktuális viszony benne; nincsenek a főhősök megnevezve, tehát bárki lehet; egyes szám első személyben íródott; minden én gazdag szexuális fantáziával bír.
Összegzésként kijelenthetem , hogy a számos meghökkenéssel együtt tetszett a könyv. Egy - egy történet bizony felkavart annyira , hogy utána összeszorult a gyomrom órákra. Kizökkentett a komfortzónámból. Viszont ezt olyan finomsággal , hogy bátran merem ajánlani másoknak , nektek , vegyétek és tegyétek próbára széles látókörű toleranciátokat . Azért kíváncsi vagyok , hogy ki tud elmenni szó nélkül mellette?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése