Martina Cole - A Madám

A hírhedt Briony Cavanagh fénykorában feltűnő szépség, aki egyúttal gazdag is. Hatvanéves korában viszont egy sor közismert bordélyt üzemeltet az East Enden. Politikusok és nemesemberek patronálják – sőt egyesek szerint még a királyi család bizonyos tagjai is. Csak Briony a tudója annak, hogy mi is folyik a vastag bársonyfüggönyök, a csukott ajtók mögött, de Briony sohasem nyitja ki a száját – hacsak nem származik valami haszna belőle. Csak Briony tudja, hogy milyen fájdalmas és kemény utat kellett megtennie, míg idáig jutott. Egy nyomorgó szülői házban kezdődött a gyerekkora, amely azután megdöbbentő árulással ért véget, melyet ő tervezett el és vitt végbe, mivel elszánta rá magát, hogy a kezébe veszi a saját sorsa irányítását. De a virágzó üzlet kapcsán az élet árnyoldalaival is megismertette a londoni alvilág. Az anyagi sikerrel kockázat és veszély is jár. De a madámnak megvan a saját titkos búvóhelye, egy hely a szívében, amelyet mindig beárnyékolnak a veszteségek…

Egy újabb letehetetlen Martina Cole könyv. :) Már napokkal ezelőtt elolvastam, azóta gondolkodom azon, hogyan is fogalmazzam meg az érzéseimet ezzel a történettel kapcsolatban.

A szerző tabu témát állít a középpontba, ez pedig a pedofília, és a prostitúció. Talán emiatt is vált számomra az egyik legerősebb, és legmegrázóbb Cole könyvvé.

Aki ismeri az írónő könyveit, az tudja, hogy soha nem köntörfalazik. Egyenesen, és nyíltan, írja le az eseményeket. Többek között emiatt is olyan olvasmányosak a történetei. Mindezek mellett ez a könyv helyenként gyomorforgató, és már az elején olyan dühöt váltott ki belőlem, hogy le kellett tennem, le kellett higgadnom, és másnap tudtam csak folytatni.

Adott egy nélkülöző család 3 egészséges, és egy beteg lánygyermekkel. Hogy egy kis plusz pénz kerüljön a családi kasszába, a családfő eladja a legidősebb lányát, Eileen-t, a főnökének, Henry Dumasnak. Aki pedofil. Egy undorító alak! Nem szeretném részletezni, hogy mi is történt a házában, legyen elég annyi, hogy szépen csordogált a pénz a családi kasszába, így az apának még több pénze maradt, amit alkoholra költhetett.

Azonban ahogy Eileen idősödik, Dumas érdeklődése úgy csökken iránta. Viszont a kishúga, Briony - látva, mennyire összetört lelkileg a nővére (megjegyzem nem csodálkozom rajta) - önként vállalja, hogy Henry Dumas házában elfoglalja a nővére helyét. Ekkor mindössze 9 (!!) éves. 12 évesen gyereket szül... Gondolom az apa kiléte egyértelmű. Kimondhatatlan dühöt, és undort éreztem Dumas iránt, hogy egy kislányt így tönkre tudott tenni.

Viszont Brionyt erősebb fából faragták, mint a nővérét.
Belátta, hogy 12 évesen fiatal ahhoz, hogy gyereket neveljen, ezért a fiát oda kellett adnia a gyerek apjának, és az ő feleségének, hogy felneveljék. Talán ez a döntése jobban összetörte lelkileg, mint ami addig történt vele.

Természetesen itt nem ért véget a család története, sőt. Végigkövetjük korszakokra lebontva a főszereplők életét, a testvérek sorsát, döntéseit, és döntéseinek következményeit. Mint Cole könyveiben általában, itt is egy összetartó családról van szó, akik nem félnek bemocskolni a kezüket akár mások vérével is annak érdekében, hogy az emberek tudtára adják, hogy velük, és a családjukkal nem érdemes ujjat húzni.
Itt különösen kiemelném Brionyt, aki annak ellenére is ami vele történt, hű maradt a családjához, azonnal a segítségükre siet, bármi is történik. Tommyval együtt, természetesen, aki még akkor is vele van, amikor Briony nem tud róla.

A könyv nagyobb blokkokra van osztva, mégpedig a szereplők életkorát figyelembe véve. A gyerekkorral kezd, majd a fiatal felnőttkor követi, ezután a negyvenes-ötvenes életkor, végül az időskor. Nem csapong az időben, nagyon jól felépített, nagyon jól nyomon követhető a történet.

Nekem két dolog nem tetszett, mégpedig Benedict és Henry Dumas szála. Kidolgozatlan volt, és nekem összecsapottnak tűnt. Én hagytam volna egy kicsit (nagyon) szenvedni Dumast, megérdemelte volna. 

Ami biztos, hogy leginkább az első blokk miatt ezt a könyvet semmiképp nem ajánlom érzékeny lelkű, és gyomrú embereknek. Viszont kihagyni is kár lenne, mert tényleg letehetetlen könyv. Mint ahogy említettem korábban, Cole tabu témáról ír, amiről senki nem beszél, holott sajnos napjainkban is előfordul. Elég csak felmenni az internetre, végigpörgetni a social média felületeket, akarva akaratlan, de sajnos találkozunk ezzel a témával.

Nagyon szeretem Martina Cole könyveit, egy regénye még itt várakozik a polcomon olvasásra, utána hozom a következő adagot a férjem anyukájától. :) 

Viszont így a végén megemlítenék még egy negatívumot, az pedig a borító. Nekem egyáltalán nem tetszik, nagyon nem illik a könyvhöz. Értem, hogy mit akar kifejezni, de szerintem egy kis kreativitással, és idő ráfordítással lehetett volna sokkal jobb is. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)