…………………….
Nem tudom hogy fikció vagy valóság. Azt hiszem hogy igaz, mert minden mondat igaz, ennyire valóságos helyzetek csak akkor vannak ha azt valaki átéli. Emily története a világban bárhol lejátszódhat, és naponta éli át sok kitaszított és hirtelen felnőtté vált fiatal. Emily egészen kiskora óta, egy harcban és gyűlöletben szemben álló apát és anyát ismer. Egyetlen menedéke egy öreg fa az udvarukban, amikor egy nap a szomszéd fiú átugorja a kerítést, és megvigasztalja a síró kislányt. Emily és Matt. Mindketten parttalanok, de Matt fiú és keményebb lélekkel érkezett a föld nevű bolygóra. Emily anyja Sharon, aki belefárad a férjével való csatározásba, nem mellesleg a férfi nőügyei is vállalhatatlanná válnak, beül az autóba, és eltűnik Emilyvel együtt. Nyolc év telik el, amikor magára hagyja a lányát, azzal a felkiáltással hogy 3 hónap múlva visszajön, mert az aktuális szerelmével Hawaii-ra utaznak. Emily már 16 éves, megtanulta ellátni magát, gyakorlatilag ő a felnőtt, az anyja egy nagyra nőtt eszetlen felnőtt, aki még mindig a gyermekéveiben jár, amennyiben az agytérfogatot nézzük. Az apja magához veszi, és egyben az új családját is kész helyzet elé állítja, itt van az első házasságából származó lányom, tessék szeretni. Hát...ez nem így működik. Mi több, egy iskolába fognak járni, Emily és a mára felnőtt fiú Matt, aki izzó gyűlölettel fogadja az egykori kislányt. Nem mintha az apa családja el lenne ájulva, főleg a kisebbik lány Lauren, aki csak egy betolakodót lát benne. Emily és Matt között elszabadulnak az indulatok, amikor Matt majdnem megöli a lányt, utána enyhülnek a feszültségek.
……………………
Azért azt szeretem, hogy a felnőttek egy ponton túl vagy meghülyülnek, vagy leblokkolnak agyilag. Miből feltételezik, hogy az új partner tetszeni fog az előző kapcsolatból származó utódoknak, főleg ha évekig nem is hallottak egymásról. Lauren esete világos kórkép, hogy egy sarokba szorított védtelen állatnak érzi magát egy gyerek, mert a megszokott világába kívülről érkezik egy idegen, aki előbb létezett mint ő. Lauren ugyanúgy sebzett lesz mint Emily, de amíg az utóbbi erős lélekkel de túlélő lesz, addig Lauren vagy a drogok vagy más önpusztítás felé veszi az irányt. Egy gyerek nem játékszer, nem lehet polcra tenni ha megunták, nem labda amivel dobálózni lehet, nem adu ász ha zsarolni kell, mert egy gyerek él, lélegzik, érez és minden fáj, főleg a felelőtlenül kimondott mérgező szavak.
………………………
Emily mindent megpróbál, de veszít, mert ebben a lélekölő játszmában ami a feje fölött zajlik csak rosszul lehet dönteni. Az új iskola előítélettől hemzsegő barbár tanárai önmaguk felett állítják ki a szegénységi bizonyítványt. És ezek tanítanak! A gyerekek kegyetlenebbek mint a felnőttek, nem mentség hogy még fiatalok, egy tizenéves előírásszerűen csak idióta lehet? Jó értem, a gének meg minden, de néha nem kéne gondolkodni, mielőtt a többiek seggét nézve, bégetnek a nyáj után? Az nem ciki? Mármint a sok segg látványa? És ha bab volt ebédre, akkor sem?
…………………………..
Emily és Matt szerelme, az újra felmelegített káposzta tragikus esete. Ami még sokkolóbb, hogy az apa nem tud változni, megint egy széthulló család. Emilynek egy választása marad, a sok fájdalom és megaláztatás után, a föld másik végére utazni az anyjához. Nem lesz sétagalopp, de a lány öreg lélek. felnőtté vált és mostantól soha senki sem alázhatja meg, a rózsaszín felhők felett eljárt az idő, Belle és a Szörnyeteg meséje csak Disney-ben az igazi, a többi maszlag és parasztvakítás.
………………………..
Nem tudom hogy hány "Emily" fogja elolvasni, de néhány jótanács egy évszámokban is "öreg lélektől".
- soha ne kérj elnézést mert élsz, okkal vagy itt, ebben az alakban és nemben
- igen, a világban sok a hülye, és általában osztódással szaporodnak, nem tudsz ellen tenni, kerüld ki őket
- ne hagyd hogy megalázzanak, ehhez senkinek sincs joga, még szülőként sem!
- ha fáj akkor hagyd hogy fájjon, egy reggel felkelsz és a seb begyógyult, higgy egy öreg harcosnak
- a rózsaszín felhők ideje eljárt, olvass lányregényt ha erre van szükséged, de ne keverd a rideg valósággal, ja és a pia se jó keverve, kisebb adagban hányni fogsz, nagyobb adagban detox, mindegyik szar, csak ez egyik nagyobb
- a diákszerelmek lényege hogy legyen nálad óvszer, így elviselhetőbb a csalódás
- Emily lehetsz akár te is, tanulj az életéből, és ha kell akkor ébredj fel
- ne hidd el azt a dumát hogy senkinek sem kellesz, de igen, csak még nem jött el az idő hogy találkozzatok
- ne felejtsd el az örökbecsű mondást - A világban mindig szól egy harang valakiért, téged is éppen keres valaki, hagyd hogy rád találjon
- a játékmackók nem válaszolnak, és ha egy telefonfülkében hagyod, valakinek talán éppen rá van szüksége, hagyd ott és menj tovább
- ne hazudj se önmagadért, se egy értéktelen senkiért
- ne legyél mártír, ha mindenáron önfeláldozni akarsz, akkor keresd meg Teréz anya követőit, lehet hogy ők meg téged keresnek
- de ha élni akarsz és szembenézni a tükörrel, akkor olvasd végig a "vádpontokat" és gondolkodj
…………………………
JÓ könyv, és torokszorító. Játszmák, győzelmek és vereségek, oktalan indulatok, szerencsétlen felnőttek és parttalan gyerekek, és a végén néhány túlélő győz, a többi elbukik. Mi lesz Gemma és Matt szerelmének a vége? Elmondom, jósgömb nélkül is. Matt felnő és egyre távolabb kerül Gemmától, nem lesz miről beszélni, a gyerekekkel remekül lehet majd zsarolni. Matt egy kiüresedett házasságban, egy elégedetlen és buta feleséggel nem érti hogy a világ amiben él, miért ennyire szar. Gemma egy nagyseggű és rosszindulatú némberré válik, akinek egyetlen értelme egy elveszett ifjúság, amiben egy gyűlölt és messzire ment vetélytárs szerepel ( Emily) akit Matt soha nem fog elfelejteni. Emily talpra áll, tanulni fog, és megtalálja azt a férfit, aki egy erős és okos nőre várt, amíg megérkezik Emily. Nincs jó és rossz csatája, csak utak vannak, amik időnként keresztezik egymást, párhuzamosan futnak, majd eltűnnek a végtelenben. Aki elment annak kívánj jó utat, aki érkezik azt köszöntsd úgy, ahogy megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése