Szurovecz Kitti Hópelyhek a válladon című könyve különleges élmény. Különleges aprólékossággal merül el az emberi természet mélységeiben, egy különleges szerelem történetén keresztül. Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent regény a Fényemberek vagy a Gyémántfiú trilógia után új korosztályt célzott meg, Kitti azonban a young adult korosztályt elhagyva is tudott olyat mutatni, amiért ezt a könyvet tényleg érdemes elolvasni.
Sokan sokféleképpen írtak már a szerelemről. Ez egy olyan örök témája a művészetnek, amely remek lehetőséget nyújt arra, hogy a szerelmes felek jellemfejlődését is nyomon kövesse. A szerelem, olyan, akár egy utazás. Minden egyes érzékünkre szükségünk van, hogy kiteljesedhessünk benne, hogy a saját korlátainkat feloldva eggyé váljunk a másikkal, és a sok-sok darabka, amelyet időközben letépünk magunkról, szerelmünk hibáival, kétségeivel, félelmeivel egyesül, ezáltal kialakítva azt a különleges kapcsolatot, amely elhiteti velünk, hogy minden lehetséges, minden megváltozhat, mivel a szerelem mindent legyőz.
Megmondom őszintén, először féltettem ezt a regényt attól, hogy ez a sok lehetőség tévútra viszi majd, és egy klisékkel megtömött, átlagos szerelmi történetet kapunk. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem lett igazam. A hópelyhek a válladon ugyanis meghaladta a romantikus történetek kereteit, és sokkal inkább egy fejlődésregénnyé nőtte ki magát, amelyben azt a folyamatot követhetjük végig, ahogy a két fél megpróbálja felfedezni és feloldani saját korlátait, amely egyáltalán nem megy könnyedén. Szurovecz Kitti alapos kidolgozásának köszönhetően mély érzelmekkel találkozhatunk a történetben, Arlene gyermekkorától kezdődő problémái felnőtt kapcsolatait is meghatározzák. Konfliktusai életszerűek, karakterének minden egyes vonása alaposan kidolgozott, érzelmeinek heves és hirtelen váltakozása pedig ugyan néha már-már a túlírtságig feszítik a regényt, mégis szükségesek ahhoz, hogy megértsük a történetet.
Noha ebben a történetben nincsen semmi szépítés, az írónő ugyanis rendkívül naturalisztikusan ábrázolja az érzelmeket és a konfliktusokat, a regény gyönyörűen van megírva. Ezt nem tudom szebben megfogalmazni. Valahogy minden szó a helyén van, néha már-már egy magasabb szintre emelik a történetet, oda, ahol tulajdonképpen a szerelem is elhelyezkedik az ember életében. Rég találkoztam ilyen igényesen megfogalmazott történettel, ami gyorsan visszahozta a hitemet az irodalomba.
A Hópelyhek a válladon egyáltalán nem könnyű olvasmány. A sorai egytől- egyig megkívánják a teljes figyelmet, és miközben magába szippant a történet, a lélek olyan mélységeibe vezet el minket, ahol teljes meztelenségében láthatjuk az emberi természetet a maga sérüléseivel, problémáival. A borderline szindrómát is megismerhetjük, de nem úgy, mint a minden hiba alól felmentést nyújtó betegséget, sokkal inkább úgy, mint a egy darabkát a lélekből, ami egy velünk, és amit megpróbálunk az uralmunk alá gyűrni. A Hópelyhek a válladon tehát a maga jogán egy tökéletes olvasmány, ha egy olyan szerelmi történetet akarunk megismerni, ami túllépve a kliséken tényleg képes újat mutatni.
A cikk az Egy elképzelt könyv oldalon jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése