Körtvélyes Ákos: Sziréndal (M. A. G. U. S.)

Delta Vision, Budapest, 2016. 380. oldal

Fülszöveg

Bellendar ​városának ősi dokkjában a hetedkor végén roppant hajóóriás születik Rogún fia Rogg, a Tórudd-hajóácsklán tervezőjének irányítása alatt, amely méltó utódja a kyrek kontinensek között utazó monstrumai­nak. A Szirén névre keresztelt óceánjáró megszületésére a fél világ rácsodálkozhatna, ha nem lenne pocsék az időzítése: és mert a közelgő zászlóháború árnyékában mindenki azt figyeli, mikor csapnak fel újra észak lángjai, a nyugatra történő távozása is csak az avatottakat gondolkoztatja el.

Toron keze messzire elér, tartja a mondás, és az Északi Szövetség újfent szembesülhet azzal, hogy a sötét császárság ebben nem ismer határokat. Doran egyik magisztere minden követ megmozgat, hogy utánajárjon a történteknek, és amit talál, az a Szövetség legvadabb félelmeit is túlszárnyalja.

Körtvélyes Ákos, a Szkriptúra III. novellapályázat első helyezettje ezúttal önálló kötettel jelentkezik, amelyben négy elbeszélésen keresztül ered utána a rejtélyeknek, ami Eligort, az egyik legfőbb vörös hadúr eltűnését övezi – felvezetésként szolgálva a folytatáshoz, amelyben a korfordulóban kicsúcsosodó eseményláncolat nyitányáról is fellebbenti a fátylat.

A M. A. G. U. S. fantasyk közül eddig csak a "régi nagyokat" olvastam. Ezek a könyvek szerettették meg velem a műfajt. Szerintem méltánytalanul kevés figyelmet kapnak, pedig magyar koncepcióról van szó.

Szeretem a Delta Vision kiadó műveit, ez is kicsi, könnyen utaztatható, mégis nagyon jó a kötése is. Kicsit talán a fedőborító vékonyka, így óvatosabban kell hozzányúlni A borító szerintem jól sikerült, illik a könyvhöz. Végre nem csak egy vázlatszerű valamit raktak rá.

Az már írtam a korábbiakban is, hogy Ynev világa miatt kedveltem meg a fantasy műfaját. Szerepjátékból alakult ki az egész rendszer, amelyet felesleges megpróbálnom elmagyarázni, annyira sokrétű és bonyolult. Akit részletesebben érdekel, szerintem elsősorban a szabálykönyvekben és a regényekben talál bővebb információt. Sajnos én nem tudok olyan átfogó oldalt, ami részletesebben magával a világgal foglalkozna. Igazából csak a Wikipedia cikket fedeztem fel, ami egész jól leírja miről is van szó. Ezt itt találjátok. (Tudom a Wikipediára nem igazán jó támaszkodni, de sajna nem volt jobb oldal.). Az ismereteim annyiban hiányosak, hogy én soha nem játszottam, csak a regényeket olvasom. Sőt, a szabálykönyveket sem forgattam még.

Ennek a kötetnek a világát sem kezdem el magyarázni, ugyanis a kötet végén található egy történeti leírás az egyik helyszínről, valamint egy szószedet, ami szerintem bőven elég a könyv élvezetéhez és megértéséhez. Az író nagyon alapos volt ennek az összegyűjtésével. Megtalálhatjuk itt a hitvilágok, országok, társadalmi pozíciók magyarázatát is.

A történet Eren Kék Hercegének, Eligornak az eltűnését és az ehhez vezető okokat próbálja feltárni. Mégpedig négy hosszabb-rövidebb elbeszélés keretében, amelyek előtt - egy-egy jelentésszerű szösszenet áll. Az epizódok, tehát egyfajta vallomásnak tekinthetők. Nekem nagyon bejött ez az ötlet, amit az író alkalmazott az események körüljárására. A történetek különböző helyszíneken és időszakokban játszódnak, eltérő társadalmi helyzetű szereplőkkel. Ezt nagyon jól sikerült érzékeltetni, minden részben más volt a nyelvezet, a fogalmazásmód. Imádtam az író stílusát, rendkívül változatosan használja a magyar nyelvet, mégis sikerült elkerülnie a "barokkos" körmondatokat.  A négy rész így vagy úgy, de összefügg egymással. Más-más szempontból hozza közel hozzánk a Kék Herceget.

Az elsőben tanúi lehetünk Eligor és Gris találkozásának, és megtudjuk, miként lesz a hegyen élő "remete" a Herceg legendás kísérője és barátja. A második és egyben leghosszabb elbeszélésben  nyomon követhetjük a Szirén  - az a hajó, amellyel Eligor elhagyja Ynev partjait - megépülését. Nekem ez tetszett a legjobban az összes közül, nagyon megkedveltem a hajó törpe tervezőjét, Rogg-ot, aki lejegyezte a történetet. A harmadik részben bepillantást kapunk az ynev-i fejvadászok világába, mégpedig egy Iker (híres fejvadászklán) emlékein keresztül. Ez egy rövid, akciódús és egyben melankolikus történet. Az utolsóban pedig ellátogatunk Szigetrévre, amely messze a tengeren egy bukott birodalom utolsó mentsvára. Az utolsó két részben  derült ki, miért is távozott el a Szirén fedélzetén az ereni Herceg.

Az író - így együttesen szemlélve is - zseniálisan "nyitva hagyta" a könyv végét, akár még egy-két folytatást is el tudnék képzelni. Kíváncsi lettem volna közvetlenül Eligor személyére is, de így is egy nagyon érdekes, karizmatikus embert ismerhettünk meg  történetben.

Sajnos nem vagyok egy nagy novella, illetve elbeszélés rajongó. A M. A. G. U. S. könyvek esetén is inkább a regényeket preferálom. Nekem "nehéz" volt egyik történetből átzökkenni a másikba, főleg a második, leghosszabb történet után. Pedig a fejvadász vallomása is jól sikerült.

A végén kicsit hiányérzetem volt, hogy mégis hova tűnt mindenki.

Írhatom nyugodtan, hogy a "régi öregek" után az új M. A. G. U. S. szerzőket is kedvelni fogom. Körtvélyes Ákos remekül felhasználta az Ynev által nyújtott lehetőségeket. Nagyon tetszett az írói stílus és a történetek is. Kicsit engem összezavart, ahogy a történeteket összekötötte. Viszont remélem még több műve is jelenik meg ebben a koncepcióban, én biztosan olvasni fogom.

Vhrai 

A cikk eredetileg a Libellum oldalán jelent meg!