Colleen Hoover - Egy nap talán...

Colleen Hoover:Maybe Someday – Egy nap talán

„A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.”

Nem tudom, mit mondhatnák, talán először nem is a magával a történettel kezdeném, hanem a könyv extráival. Aki már olvasott az írónőtől, tudhatja, hogy minden regényében van valami különleges, és hát ez most sincsen másképp.

A könyvhöz egyedi zenék íródtak, melyek azok a dalok, amiket Sydney és Ridge írnak együtt a történetben. Szóval kvázi életre kelnek azok a dalok, amiket a szereplők alkotnak. Szerintem zseniális ötlet, s nagyon jó zenészt találtak a dalokhoz. Kb. olyan mintha halhatnám Ridge hangját…

Itt egy link, ha esetleg nektek is kedvetek támadna zenét hallgatni olvasás közben: https://www.maybesomedaysoundtrack.com/listen.php

Az, hogy zenét írtak a könyvhöz, nem csak a történetet dobja fel, hanem egy egyszerű praktikus megoldás arra is, hogy a közlekedési eszközökön is tökéletes nyugalomban tudjunk koncentrálni erre a szívmelengető könyvre.

És, hogy milyen maga a történet? Szerintem egyszerűen zseniális.

Rólam annyit kell tudni, hogy nagyon szeretek sorozatokat nézni a könyvek olvasása mellett, és végignézve egy 4-5 évados sorozatot, sokszor gondolok vissza nosztalgiázva az első évadra, az első pár részre, a kezdetekhez. Nos, ez a nosztalgikus érzés ebben a könyvben is előfordult. Az egyik kedvenc részem, most is az elején történt.

Azok a bizonyos gitáros, teraszos esték… Ha elolvasod a könyvet, vagy már olvastad rá fog jönni, hogy mennyire cuki és meghatározó ez a jelenet, és ez az ismerkedési forma.

SPOILER

Ugye az összeköltözés után derül ki, hogy Ridge valójában süket. Ez számomra először nagyon nagy csalódás volt. Igen, kicsit furcsa volt ez a helyzet, de az írónő tökéletesen megbarátkoztatta velem ezt az állapotot. Tulajdonképpen a végén már nem is foglalkoztam azzal, hogy nem hall.

Nagyon vártam a pillanatot, amikor végre meg fog szólalni, és szerintem tökéletesen kifejezte az adott helyzet azt, hogy miért is szólalt meg pont akkor.

Ridge süketsége a történet folyamán nagyon fontos alkotóelemmé vált, és olyan pillanatot eredményezett, amely később nagy befolyással lett a kapcsolatukra, illetve a Maggie-vel való kapcsolatára.

Maggie, Ridge barátnője már évek óta. Mindig is őt akarta és soha nem fogja elhagyni. Állítja Warren, de mi van, ha mégis? És ha mégsem, mi az, ami ennyire visszatartja? Megmondom őszintén rengeteg összeesküvés elméletet gyártottam, mire kiderült az igazság… A megrázó igazság.

Szerintem az írónőnek valami Istentől kapott tehetsége van arra, hogy megosztó, de annál fontosabb kérdéseket találjon a könyveihez, és azokhoz olyan álláspontot írjon, ami mindenki számára elgondolkodtató. Lassan példaképemmé válik CoHo, mert amellett, hogy mer fontos kérdésekről írni, annyira jól fogalmazza meg a véleményét, hogy ezt senki nem tudja figyelmen kívül hagyni, aki egyetlen regényét is elolvasta.

A Maybe Someday számomra a könnyedebb könyvek közé sorolnám az írónőtől, de ebben is meg van minden, amit megszoktunk tőle, sőt még az a plusz is, amit a zenével belecsempészet.

Összegzés:
Maximálisan jár az 5 csillag. Nagyon szerettem még azt a részt a könyvben, amikor spontán együtt laktak, ha már a nosztalgiázásnál tartunk.

"És ha most nem lehetsz velem,

Én itt várok rád türelmesen.

Amíg eljössz,

Elviszel egy éjszakán.

Egy nap talán.

Egy nap talán."