Irina Reyn: A ​cári hitves

Olvastam: szep.28.- okt.8.

Kiadta: I.P.C. (2016.)

Oldalszám: 346

Forrás: saját

Értékelésem: 3

Nagy Katalin nem az a történelmi személyiség, akinek az élete annyira érdekelne, de ennek ellenére mégis nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. Leginkább az izgatott, hogy Irina Reyn hogyan tudta összehozni a múltat és a jelent a történetében, hogyan futnak majd össze a szálak.

A történet két szálon fut.

Az egyikben a múltban vagyunk, amikor Zsófia Auguszta Friderika anhalt-zerbsti hercegnő Oroszországba érkezik, mint a cárevics leendő felesége. Próbálja magát megszerettetni Erzsébet cárnővel, az udvarral, mindenkivel, csak a házasság útjába ne gördülhessen akadály és ne kelljen hazatérnie. Még az sem riasztja vissza, hogy láthatóan a leendő férjével valami nem stimmel, na meg érdeklődni se érdeklődik iránta. Aztán a házasság megköttetik, gyermeknek ad életet, a cárnő meghal, így a férje trónra lép, majd trónra kerül ő is, II. Katalin néven, később Nagy Katalinként emlegetve. 

A másik szál a jelenben játszódik. Tánya orosz származású, aki Amerikában él és becsüsként dolgozik egy aukciósházban. Egy napon új tárgy érkezik hozzájuk, méghozzá Nagy Katalin híres érdemrendje. Természetesen sokaknak fáj rá a foguk, de mindeközben Tánya egyetlen dologért küzd: a házasságáért. Próbálja megérteni, hogy az arisztokrata származású férje miért hagyta el.

Nagyon sajnálom, de A cári hitves jóindulattal egy közepes történet. Ha az írónő szépen kihúzta volna Tánya történetét és maradt volna csak Nagy Kataliné, az értékelésem is jobb lenne, mert az egész könyvet Tánya húzta le.

A múltban játszódó oldalak érdekesek, olvasmányosak, izgalmasak voltak. Kíváncsi voltam, érdekelt hogyan lett egy porosz hercegkisasszonyból a kor leghatalmasabb asszonya. Ettől függetlenül a körmömet azért nem rágtam tövig Katalin részeinél sem, de mégis sokkal jobban megírt, kidolgozottabb volt, mint Tányáé.

A jelen unalmas volt. Tánya egyszerűen nem volt szimpatikus és nem értettem miért fut a férje után. A pasit el kellett tartania, láthatóan a szerelem oda lett, ő mégis szenvedett és futott utána, mint egy pincsi. Valahogy nem értettem.

Az írónő két erős szálat szeretett volna gondolom létrehozni, de ebből lett egy viszonylag erős és egy nagyon gyenge. Kár érte. Ráadásul valahogy a két szál igazán nem is találkozik.

Ettől függetlenül ajánlom a könyvet azoknak a figyelmükbe, akiket érdekel Nagy Katalin trónra kerülése.