Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad. 

Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?




Cecelia Ahern könyveit imádom, viszont valahogy ennek a könyvnek a címe és a borítója nem fogott meg. Aztán megjelent az első trailer a filmadaptációról, és tudtam, hogy nekem ez kell. És akkor elkezdtem angolul olvasni...

Imádtam, imádtam, imádtam. Imádtam minden sorát, minden szereplőjét, minden fordulatát. Imádtam a formátumot, amiben íródott, az apró elhallgatott titkokat, amikre csak utaltak, és amiket csak sugalltak. Mindent, de mindent imádtam ebben a könyvben. Egy valamit kivéve:

spoiler

Túl sokáig tartott, mire Alex és Rosie összejöttek. Húzták, húzták, nem jött el a megfelelő idő, aztán elmúlt a megfelelő idő, aztán ez meg az meg amaz, és a végére csak összejöttek de nekem túl hosszúra húzódott az egész. Ezen kívül minden fantasztikus volt a könyvben.

spoiler vége