A 21. század gyors információ áramlásának köszönhetően Paul Coelho legújabb könyve magyarországi megjelenése előtt is már felkapott volt, így részemről izgatott várakozás előzte meg, hogy kézbe vehessem. Magamhoz képest elég gyorsan szert is tettem rá és másnap éjt nappallá téve kiolvastam. Őszintén szólva csak latívúszókban tudok róla beszélni; egy fantasztikusan jól megírt élettörténet; minden olyan érzelmi megnyilvánulást és azok mögöttes tartalmát bemutató regény, amelyeket a kapcsolataink során átélünk.
Paul Coelho-ban azt szeretem, hogy a kiteljesedett élethez szükséges lelki támaszt nyújtó gondolatokat a túlcicomázott spirituális tanok helyett életszerű cselekményekbe szövi. A Házasságtörés is ilyen. A szerelem szabadságáról szól. Számomra egyetlenegy kivetnivaló van az egész könyvben, maga a címe. Provokatívnak tartom, és mellette úgy érzem, hogy nem is igazán kapcsolódik magához a történethez. A házasság egy eskü, amellyel két ember összeköti egymás életét. Egy olyan szerződés, amely életre szóló biztonsági kötelék - kellene, hogy legyen. Régen természetes volt, hogy egy nő nem tud érvényesülni a férje nélkül, és a házasság biztonságot nyújtott. Míg a mai világban a férfi elvárja, hogy a felesége a gyerekek és a házimunka mellett ugyanúgy hozzájáruljon a családi kasszához.
Házasságtörés számomra azt jelenti, ha valaki azt a esküt, hogy jóban rosszban melletted állok, megszegi. Természetesen a jóban könnyű egymás mellett állni, amikor még új a szerelem és teljes a bizalom. A "rossz" pedig a változásokkal járó nehézségek sorozata. Ez lehet egy új lélek érkezése, illetve a várakozás, vagy csupán egy új hobbi esetleg egy szimpla kalandvágy. Ez utóbbi esetben a felek gyakran feladják az egykor holtomiglan-holtodiglan fogadalmat és elválnak, vagy pedig a lemondás láncával hordozzák tovább a köteléket. Van viszont egy harmadik megoldást és erről szól a Paul Coelho új könyve, vagyis hogyan lehet a "rosszban" is egymás mellett kitartani.
"A szenvedély és szabadságvágy megrendítő története". Ha címet adhatnék Neki, akkor az a Szeretet szabadsága lenne. Bizonyos szempontból ez is lehet provokatív, de ha valaki elolvassa a könyvet, akkor rájön arra mit is jelent mindez; hogyan lehet az, hogy szabadon szeretünk valakit anélkül, hogy feltételeket és elvárásokat szabnánk neki. Így talán utópikusnak hangzik, de Paul Coelho tökéletesen eléri, hogy ne legyen a valóságtól elrugaszkodott, hanem egy valóban megvalósítható kiteljesedés lehetőségét adja a kezünkbe.
A fülszöveg Linda szerepét emeli ki, Ő a "megbecsült feleség, odaadó anya és ambiciózus újságíró". Én azt gondolom, hogy a férj szerepének és annak, ahogyan Ő megéli a kapcsolatot szintén nagy jelentősége van. Mindketten érzelmi válságot élnek át, másként. Ez azért is fontos a történet "üzenetének" szempontjából, hogy ne tűnjön lesarkítottnak a szabadság megélésének a módja.
Mindenkinek ajánlom, aki társra vágyik és ezt hosszú, tartalmas kapcsolatban képzeli el.
*****************************
A szerző facebook oldalán áramlanak a könyvvel készített közös fotók. Ez a kép számomra az egyik leghitelesebb bizonyítéka annak, hogy Coelho valóban nagyot alkotot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése