Jessica Beck: Cukormázas gyilkosság

Nem is tudom, pontosan mivel kezdjem, de nem fogom szépíteni a dolgokat egyszerűen nem tetszett ez a könyv. Nálam ez nagy szó, mert odavagyok a kisvárosi nyomozásokért, főként az olyan könyvekért, amik tele vannak sütemény receptekkel is.  Ezeket gyakran ki is szoktam próbálni, most viszont nem éreztem rá késztetést.

Látszólag ez a könyv pont megfelelt volna az ízlésemnek, de sajnos csak látszólag. A könyvesboltban pont akciós volt, ezért gyorsan haza is jött velem. Alig vártam, hogy befejezzem az aktuális könyvet és nekikezdhessek az egyik kedvenc témámnak, ami nem más, mint egy jól megírt, receptekkel tarkított kisvárosi nyomozás. Igen, ezt vártam, de….

Nézzük szép sorjában miért nem tetszett a könyv, először is azért, mert se füle se farka, egy nagyon gyenge próbálkozás arra, hogy a Joanne Fluke-tól megszokott idilli kisvárosi hangulatot és nyomozást leutánozza. Jelen esetben egy fánküzlet a bázis, ahol Suzanne ugyanúgy, mint Fluke-nál Hannah próbálja kinyomozni a kisvárosban történt gyilkosságot, közben vezeti a boltot és próbálja a szerelmi életét is sínre tenni. A történet nem is érdemel sok szót, mert tényleg gyenge és kidolgozatlan akárcsak a szereplők. Senkit nem ismerünk meg igazán, még a főszereplővel kapcsolatban is csak halvány sejtéseink vannak. Se külső, se belső jellemvonások alapján nem tudnak közel kerülni a szereplők az olvasóhoz, igaz erre nagyon nem is törekszik a szerző, mert a leírásokat rettentően elnagyolta. Mindvégig távoli szemlélő maradtam, nem igazán sikerült elmerülni a könyvben. Szó szerint vártam, hogy a végére érjek, túl tömény és ragacsos volt, akár egy elrontott fánk.

A receptektől sem voltam elájulva, több recept nagyon hasonló volt, ezzel kapcsolatban is sokkal többet vártam.

Ettől függetlenül, mivel nem jellemző rám, hogy nem adok második esélyt és itt ugye egy sorozatról beszélünk, így a második részt még biztosan el fogom olvasni, ki tudja….

Nem lenne igazságos, ha nem említenék valami pozitívumot is a végére,  ami nem más, mint a borító, mert az nagyon tetszik. Egyszerű, lényegre törő és a színek is jól el vannak találva.