2013. július 14., vasárnap

# felnőtt irodalom

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás








Egyszerű a képlet. A botrányokra mindenki vevő. a könyv remekül promótált. És mindenki kíváncsi a 26 éves nő vajon kikről ír. Kit hurcol meg és kit lehet felismerni. Aki kicsit is többet nézi a Tv dobozát vagy ismerős a sportolói berkekben, biztosan fogja tudni, mikor, kiről van szó. Rám nem jellemző a Tv bámulása, de sok személyt így is felismertem. Nem kár értük, legalább mindenki megtudja, hogy a nagyszerű ember álarca mögött ki lapul. Viszont sajnálom a családokat, akiknek így kell megtudniuk párjuk/fiúk  hűtlenségét és a családi  idilli kép szétrombolását, a képmutatást! 
De legjobban Nikit sajnálom. Egy durcás kislány, aki az élete félresiklását másokon veri el. Pedig nem kis munkája van benne neki is. Sajnálom őt, mert rosszul bánt vele a világ, sokszor ártatlanul bántak el vele. Sajnálom, mert nekem a nagyszájú, vagány csajszi álarca mögül egy szeretetéhes kislány látszik ki, aki nem kapta meg a szeretetet, a figyelmet amire áhítozott.  Így ágyról ágyra szállt, hogy megkapja a figyelmet, ő legyen a fő attrakció.Azt írja, hogy ő vadászott a pasikra, holott ők használták és használták ki, csak neki így könnyebb, hogy magának is hazudik. Szánom őt valamilyen szinten. Nem ítélem el, hiszen rengeteg ilyen ember szaladgál a világon, mint ahogy ő is bemutatja a könyvecskéjében.

A sportolói világ végtelenül szégyellhetné magát. Azt hiszem Niki jobban tette volna, ha arról húzza le a leplet az erotikus kalandjai helyett! Mennyi munka van egy éremben és mennyire nem becsülik ezt meg. Rengeteg könny és szenvedés, és még pár jó szót sem kap az ember. Lehettem volna akár én is Niki. sportolhattam volna versenyszerűen, de bennem nem volt meg a kitartás. Benne megvolt, bár nem mindig alázattal. mert sokszor inkább lázad. De mégis mit kapott? Jó szót? dicsértet? Megbecsülést? Semmit! Talán a szurkolói támogatást csak. Lehet be kellett volna érnie vele. De kinek nem lenne tele a hócsukája 11 év ledolgozott munka után egy kipenderítéssel?

Nem tetszett, ahogy ugrálunk az időben és nem normális kronologikus időben haladunk. Nem tetszik Niki vulgaritása, néhol nekem túl sok volt. Erőltetett.  Nem tetszik, ahogy kesereg majd ő dönti romba más életét. Aztán mégsem bánta meg. Majd megint kesereg. Akkor miről beszélünk? Döntse el, hogy akkor miért írta meg a könyvet. Leleplezésnek szánta, dicsekedésnek, vagy csak egyszerű memoár, az élete egy szakaszának lezárása vagy botrányokozás, pénzkereset?  
Nem tetszik, hogy az Olimpiát és a különböző sportágakat lealacsonyítja, lerombolja a nézői illúziót.  Sokaknak egy-egy sportoló adja az ikont az életéhez. Ő a példakép. És most magasan lerombolja a sok munkáját Niki ezzel a könyvvel. Aztán ami még roppantul idegesített, ahogy lenézi az embereket. Nem csak azokat, akik megérdemlik.  Ő az ász csaj és más már labdába sem rúghat mellette. Csak ő a tökéletes. Na azért egy kicsit nem ártott volna visszavenni magából. A személyiségéből hiányzik az empátia, nagyon él az általánosítás rossz szokásával, egyszerre lebecsüli magát(sportolói karrier) és túlbecsüli magát(kinézet). És az utolsó kifogásom a könyv ellen, a nyelvezete. Néhol csapongó, majd átmegy stílustalanba, néha botrányos. Egy kis átírás segített volna, hogy viszonylag élvezhetőbb vagy inkább csak olvashatóbb legyen. Sok az ismétlés is benne, ami felesleges.

A könyvet köszönöm a Bookandwalknak!
Ulpius kiadó: http://www.ulpiushaz.hu/
348 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates