Könyvfalók

  Nagyon rég szemeztem a gyönyörű borítóval. Valahogy mindig volt, ami elcsábított. Most pedig visszatértem és célirányosan fordultam be a könyvesboltban. Nem tekintettem se jobbra, se balra. Tudtam, mit akarok. 

  Ezt akartam. 

 Ahogy a lapok közé merültem, egyre érthetőbbé vált számomra a miért pont most... 

  Kettős narrálásból formálódik a regény, mely talán soha nem születik meg, ha nincs az 56'-os eseményhullám. Ekkor volt kislány/nagylány főhősünk, Balyi Laura. A kettősség nézőpont kérdése, lehet valaki túl fiatal élete mentéséhez? Minden esetre sorsfordító. 

Története sokkal korábban kezdődött és a fent említett időpont csak megoldása hányattatott gyermekkorból való szabadulásának. Micsoda gyermekkor jutott neki! Kölcsönadták rokonoknak elveszett gyermekük vigaszául, évekkel később román rokonoknál ragad ikertestvérével évekre... Tényleg úgy gondolom, hogy a nyugatra szökés megoldás kezdete. Még tanult egyedül lenni,hogy közben ne legyen magányos. Magyar segítők e botlott lépten, nyomon. Táncosnő lett belőle, zenés darabok príma donnája.Bizos pontot jelent sokáig életében a társulat vezetője, Imre,aki otthonát is megosztotta vele. Anyja és bátyja éveket küszködtek, hogy kijuthassanak hozzá. Ki így, ki úgy. Aztán a találkozás Firenzében mégsem hozott lelki békét senkinek. Ami gyermekkorban elromlik, nem lehet felnőttként befoltozni... 

 Távolságtartó könyv és nem merül el a szenvedésben. Amikor a drámatetőfokára ér, akkor inkább előreugrik az időben. Azt éreztem, hogy fontos a szerzőnek a pozitív kicsengés. Sikerült. Le tudta vezetni egy vérzivataros világban született élet nyomvnalát úgy, hogy az olvasó (én) ne érezze a kételkedés legapróbb nyomát sem. Nem fordult meg fejemben a bukás lehetősége. A történet megengedtem volna, hogy legalább 3 kötetet megtöltsön a részletekkel. Valamiért mégsem. 

 Sebaj! Megtöltöttem magamnak én több napot és órát, hogy a részleteket kidolgozzam. Lett saját Lora-regényem. 

 Kellemes olvasmány és nagyon jó ajándék is lehet. 

Olvassátok! 😊

   
        Én is Mihály, te is Mihály!
  Meg még hány Mihály utazik ezen a világon keresve a választ. Kutatjuk a helyünket, önmagunkat, bőrünket. Amikor azt hinnéd, hogy nem is, mondhatom, de. Olvasó emberként utazol életről életre, történetről történetre és mindegyikből csippentesz magadnak egy morzsát,ami pont neked ad választ. Nekem is választ ad. Bár meglehet nem is ugyanazt a kérdést tettük fel...
  Gyönyörű az új borító és illik hozzá.
Valahol azt olvastam, hogy nagyon tetszetős, még sincs köze a regényhez. Szerintem van. A pipacsok szellős szirmai és a köztük táncoló pillangók a vándorember utazása során vigasztaló társai. Bármely ösvény szélén megél és vidítón integet. Terel tovább, biztat. Tehát e biztatás gyorsan lapozásra csábított. Hófehér lapokon bontakozik a főhős útja. Majd a színes rajzolt oldalak...Nagyon tetszett. Teljes képi útmutató járt az olvasott szöveg megjelenítéséhez.
   Mihály bizonytalanságát gyermekkorában gyűjtötte és ezt a batyut kötötte hátára. Megfelelni mindenkinek és ugyanakkor dacosan szembeszállni önmagával. Csak azért foglalkozást választani, mert tartozni kívánt emberekhez. Nőni a szemükben. Vélt egyenrangúságra vágyott. Mert a kevesebbet érő érzés oly mélyen marcangolta. Majd a titkolt szerelem, amiről saját magának is állította, hogy nem az. Majd a feldolgozatlan veszteségérzet teljesen maga alá gyűrte. Nincs kinek a kegyeiért küzdeni tovább. Így alakult, hogy először bárkinek képes lenne megfelelni, majd senkinek. Rengeteg a tanácsadó út közben. Valahogy a legtöbb ember pontosan tudja mit kellene tenni, mi a leghasznosabb, vagy a legjobb neki. A sok okosság között talán a következő a leghasznosabb :

De te még mindig nem tanultad meg, hogy a pénz nem számít. Nem számít ott, ahol a lényeges dolgok számítanak. Pénz mindig kell, hogy legyen, és ha az ember nem törődik vele, akkor van is mindig. Hogy mennyi és meddig és honnan, az egészen lényegtelen. Aminthogy minden lényegtelen, ami a pénzzel összefügg. Pénzért semmit sem kaphatsz, ami fontos, és amit pénzért kaphatsz, az esetleg életszükséglet, de nem fontos.

   Ugye milyen igaz?!
 Semmibe sem kerül egy őszinte beszélgetés, egy boldog ölelés. A hozzá vezető út pénzbe kerülhet, változó összegekbe. Nem számít.
   Aztán a sors, vagy a Teremtő, lehet, hogy véletlen és persze sok jóakaratú ember megtalálja a vándort. Az embert. Aki nem azt találta, ami miatt útnak indult, vagy pont azt. Az ember hajlamos elvárásokra építeni az úti célt. Persze, hogy csalódik. Figyelni kellene az útra, meg elvárások nélkül keresni. Sokkal sikeresebb lesz a célba érés.
   Mondogatom, hogy olvassunk minél többször magyar szerzőtől. Számtalan zseni szélesíti látókörünket anyanyelvünkön. Olvassunk például Szerb Antalt! ;-)

 

                             
                       Botrányos!
    Teljes nyugalommal állíthatom, hogy botrányosan lendületes történet.
Az 1900-as évek elején falvakban élő bábák világa mindig is romantikus elragadtatással gyönyörködtetett. Szeretettel hallgattam elődeim meséit a "mi" Maris nénénkről, aki mindig a legnagyobb nyugalommal közelítette meg pácienseit. Ugyanazzal a bölcs tapasztalattal, mint amit a könyv mutatott be.
    Szentirmai Róza alakja hűen tükrözi a hajdani asszonyok kapcsolatát környezetükkel. Nagy tisztelet vette körül, amerre csak járt falujában. Azért mégis különbözik a valóságtól. A nép soha nem beszélt a belső vívódásról. Arról a lelki folyamatról, amellyel a gyógyító feldolgozta, megértette a természet törvényeit. Hivatástudata mellé társult lelki támaszt nyújtó tevékenysége. Varázsereje egyre csak nőtt az önbizalom növelésére irányuló tanácsaival. Belecsempészett némi misztikát, hogy észrevétlen maradjon egyszerűsége. Nagyon szerettem a párbeszédek hitelességét. Még mindig ilyen egyenes gondolkodású a paraszti világ. Talán ettől ilyen közelálló. Vagy a szerelmi huzavonába való szurkolás marasztalt a végéig?!
    Jaj, milyen izgalmas volt!
   A cím ugyan utal némi romantikus kötődésre, de a könyv első fejezete után nem sejtettem, hogy a főszereplőm egy szerelmes boszi. Ráadásul még magáról nem is feltételezi egyiket sem. Ez már a dupla csavar. Nem?
   Elárulom. Még mindig a közelében sem járunk a végkifejlet bonyodalom alakításának. Az egészet csak megfűszerezi a századokat átívelő lélekvándorlás. Meg a múlt rejtélyeinek megoldása, úgy , hogy a jelen ne sérüljön. Szóval belebonyolódtam rendesen.
   Csak nagyon apró hibákat véltem felfedezni.Párszor a fiatal hősnő kevés magyarázatot adott és kapott a természetfeletti eseményekre. Máskor pedig sehogy sem tudtam összefüggést találni az események és a bölcselkedés tárgya között. Lehet, hogy inkább megpróbálok belekötni...
   Ez a könyv jó.
   Mindent megkaphatunk tőle, amire a női léleknek szüksége van 25° C alatt: jószívűség, együttérzés, makacsság, romantika, misztika, egyenes jellem, titok, varázslat...
   Mivel folytatnád?
   Amikor a család már engedi az ünnep nyugvó idején, bátran merülj el bűbájos világában.
 

  Nagyon boldog Karácsonyt!

 

Egyszer azt olvastam, hogy az átlag embernek napjában 9 olyan ötlete van, aminek megvalósítása sikeressé tenné. Viszont ezzel egy időben legalább 27 kifogást fel tudunk sorakoztatni ellene. Így maradunk átlagosak. Az átlagon felettiek, vagy különcök mélyen elgondolkodnak legalább egy ötleten és azok között is akad aki merészen belevág.
Valahogy ilyen embernek látom a könyv elolvasása után Zsolnay Vilmost (1828-1900). Pécsi kereskedő család szülöttje ként nem vágyhatott művészeti körökbe. Pedig ha tudta volna kemény nevelést nyújtó apja... Bizony át kellett vennie a családi vállalkozást. A sors, mondhatjuk végzetnek is, a porcelángyártás felé terelte. Már önálló családapa volt 3 gyerekkel. Először nem gondolt bele igazán milyen lehetőség pottyant ölébe és csak az üzletember szemével látta kis vállalkozását. Majd egyik gondolat és fejlesztés a másik után és már éjjele és nappala csak a fejlődő cégé volt. Mi több a megszállottságig hajszolta magát az alkotásban. Mindeközben kiköltöztette családját a gyár udvarába épített házba, hogy minél közelebb lehessen "munkájához" . Megtanulta, sőt fejlesztette a porcelángyártás minden apró mozzanatát. Mi több EOZIN nevű máztechnikája kiemelte kora legnagyobbjai közül. A haszontárgyak mellett építőelemek gyártásával és dísztárgyak készítésével is foglalkozott. A tehetség magával ragadta. Sikereiért nagyon keményen dolgozott hosszú éveken át, melyek életében főleg eszmei elismerésben nyilvánultak meg. Minden beérkező pénzt visszaforgatott a cég fejlődésébe.

Nemes a szorgalom, ahogy a tehetség és a tisztesség is, amelyeknek Ianus megnyitja a labirintust, hogy egyedülállót hozzak létre, ami megismerszik a sírban.

Ilyen elszánt és kitartó apa mellett nem volt könnyű gyerekkora a két lánynak és fiútestvérüknek. Kizárólag németül beszéltek a családtagok egymással, nekik francia nevelőnőjük volt. Mivel tényleg a gyár területén éltek elzárt, társadalmi életüket erősen korlátozott, sőt válogatott társaságban élték. Hogy megfeleljenek az apai nagyságnak minden utód csakis a üzem fejlesztésére irányította figyelmét. A fiúnak hagyományosan kereskedelmet kellett tanulnia. A lányoknak otthon volt a helyük. Anyjuk szinte láthatatlan és megközelíthetetlen volt. Csendben szolgálta a családi érdekeket és nem érzékenyítette gyermekeit a világban való boldogulásra. Titkon tanulgatták az agyaghasználat fortélyait, díszítését. Majd bátorságot merítve bemutatták rajzaikat a családfőnek. Ekkor váltak értékes emberré számára. Férjeiket is a vállalkozás szolgálatába állították. Együtt dolgoztak és gyarapították a tudást és a gyárat. Majd meg kellett küzdeni a háborúkkal. fenntartották egységüket akkor is. Már a 4. generáció építette újra a céget, amikor a szocialista rendszer üldözöttekké tette az egész családot tehetségestül, egzisztenciástul.
Mattyasovszky-Zsolnay Teréz (1854-1944) naplóbejegyzései alapján készült könyv szerint nem is oly irigylésre méltó a zseniális porcelángyáros és családja élettörténete. Nagyon sok küzdelem és lemondás rejlik sikertörténetük mögött. Szegény asszony fel sem fogta, hogy szinte minden gyerekkori emléke apja álmának megvalósításáról szólt. Aztán felnőttként ugyanúgy betáplálta saját családjába az elköteleződést.
Ez lenne olvasási élményem nagyon rövid története. Meg a sok szakkifejezés, amit kikeresgettem, értelmeztem. Meg a ház környékén fellelhető összes nagyszülői örökségből származó porcelán felforgatása. 9 különböző pecsétet találtam és mindez 5 európai ország területéről származik. Ugye érdekes?!
Nagyon köszönöm a lehetőséget a maikonyv.hu-nak, igazán sokat tanultam a kötetből.
(Igen, hallottam a plágium vádjáról. A család történetét és a Teréz által írt napló bejegyzéseket mindenképp érdekesnek találom. A kerettörténet nem tompítja e nagyszerű elme alkotásainak fényét.)
Szép napot és sok hasznos könyvet mindenkinek!