Könyvfalók: kortárs

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kortárs. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 14., vasárnap

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Kossuth, 2018

Képzeld el, hogy mész a városban és szívesen elszürcsölgetnél egy frissen lefőzött jóféle kávét, miközben megpihensz a nagy rohanás közepette. Tudom, hogy már beköszöntött az ősz, de próbáld meg ezt mind elképzelni a nagy nyári hőségben, méghozzá Japánban, ahol találsz is egy nagyon eldugott kis Funiculi Funicula nevezetű kávézót, amely egy alagsori pincében található. Miután beléptél, megcsap a hűvős levegő, a kávéillat, összesen három vendéget látsz és egy felszolgálót a pultban. Sikerül kicsit lehűlnöd, érzed, ahogy csukódnak le a szemeid, ezért úgy döntesz, ez a hely megfelelő lesz számomdra egy kis megnyugvásra. Kávéd iszogatása közben, eszedbe jut egy bizonyos legenda, miszerint ebben a helységben lehetőség van az időutazásra, egész pontosan addig, amíg ki nem hűl a kávéd. ,,Tuti egy nagy átverés!" - gondolod. Az utolsó kortyoknál azon kezdesz el gondolkodni, mi van, ha mégis igaz? Milyen lenne visszamenni a múltba? Melyik időpontot választanád és miért? Melyik az a legfontosabb pillanat az életedben, ahova, ha visszamehetnél, megtennéd? Mégis min változtatnál? Lenne-e egyáltalán értelme?

Mindenkivel előfordul az élete során, hogy számba veszi magában azokat a dolgokat és eseményeket, amelyeket szíve szerint, ha megtehetné, újraélné és megmásítaná. Kavagucsi Tosikadzu 1971-ben született japán szerző, egy nagysikerű színdarab alapján íródott, a Mielőtt a kávé kihűl című regényében 4 összefüggő sorsba és 5 alkalommal utazhatunk a szereplőkkel együtt az időben. Persze, mint minden időutazásnál, itt is vannak bizonyos szabályok, amelyek betartása kulcsfontosságú. Mert ha nem tesszük, felettébb borzasztó dolgok történhetnek velünk.

Lássuk, melyek ezek a szabályok!

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.

2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.

3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

A mű olvasása során négy történetet ismerhetünk meg a Funiculi Funicula kávézóban, amelyekben az elfogadásnak jelentőségteljes szerepe van. Először A szerelmesek címmel ellátott fejezetbe kapunk betekintést, amelyben (talán nem fogok nagy titkot elárulni) egy szerelmes pár legfájdalmasabb pillanatát olvashatjuk végig, amelyre ebben a kicsike kis kávézóban kerül sor. A hőn szeretett férfi több évnyi együttlét után egy másik államba megy dolgozni, és a nőt elhagyja. De miért? Talán nem is volt ez szerelem? Miért nem vitte magával? Miért nem mondta, hogy szereti és menjen vele? A második fejezetben egy házaspár komplikált házasságába nyerünk bepillantást, amelyben egy súlyos döntésnek lehetünk szemtanúi. Ennél a résznél világossá vált számomra, hogy ez a könyv könnyű olvashatósága ellenére, nem lesz egy egyszerű olvasmány. A férj egy súlyos betegségben szenved évek óta, viszont a felesége ennek ellenére nem hagyja el őt. Pedig megtehetné. Mégsem teszi! Ennek a betegségnek a következményei nagyon súlyosak, olyannyira, hogy a férj azon elmélkedik, mégis miért van még mindig vele a felesége? Lehetetlen, hiszen ő már nem tud elsőrangú férj lenni. Akkor mégis miért tart ki mellette ennyi időn át? Ezek után két nővér között zajló elromlott testvéri kapcsolatot követhetünk végig, amelyben erősen szerepet játszanak a családi hétterük által okozta problémák. Ennek a résznek meghatározó elemei a gyász és a testvéri szeretet. A húg hiába próbálja felvenni a nővérével a kapcsolatot. Viszont történik közben egy baleset, amely mindent megváltoztat. Egy ilyen előre meghatározhatatlan eseménynél a megbánás és lelkiismeretfurdalás kerekedik felül, amely szép lassan végigmarja az embert belülről. De meddig? Az utolsó fejezetben Anya és lánya, szülő-gyermek közti kapcsolatába kapunk betekintést, ahol talán az ember egyik legnehezebb döntését érezhetjük át az anya szemszögéből. Egy anya, aki szívbetegséggel küzd, mégis úgy dönt, hogy megtartja a babáját, amellyel nem csak a születendő gyermekét, de saját magát is veszélyezteti. Mégis úgy érzi, ez a helyes, ő élete értelme. De vajon túléli a gyermeke a szülést? Ő túl fogja élni? Ha nem, akkor a későbbiekben jó dolga lesz? Milyen lesz? Utálni fogja őt azért, amit tett?

A 4 sors különböző, mégis mindannyiuknak egy célja van: Választ kapni a kérdéseikre, aggályaikra! Kétségbeesésükben mit sem törődve a kockázattal visszautaznak az időben és vállalják, hogy esetleg ott ragadhatnak, és átvehetik egy a kávézóban, fehér öltözékben ülő asszony helyét, aki egy szellem. Mindig ugyanott ül. A kávéját iszogatja és folyamatosan egy könyvet olvas. Ez a nő nem tudjuk pontosan kicsoda, csak annyit, hogy azon a bizonyos széken ül, amelyen időutazni lehet és csak egyszer megy ki a toalettre, és akkor, de csakis akkor foglalható el az a szék. Ő az, aki nem tért vissza mire kihűlt a kávéja. A könyv szereplői kockáztatnak, és már időérzéküket elveszítve is megvárják, hogy elfoglalhassák a helyét. Te is meg mernéd kockáztatni? Én biztosan. Össze sem tudom számolni, hányszor visszamennék a múltba, ha képes lehetnék rá.

Forráskép: Kitsune Japán Kávézó és Étterem

Kavagucsi Tosikadzu könyve igazán nagy hatással volt rám, és nem csak azért, mert kávé nélkül nem tudnék élni. A könyv borítója elképesztő, a fejezetek illusztrációja mutatós, és maga a történet is számomra nem csak szórakoztató volt, hanem egyben lehangoló is, de a maga szeretetreméltó módján. Minden időutazás végén attól függetlenül, hogy a múltunkat nem változtathajuk meg, a jelenünket igen. És ez, ez volt az, amely nem csak elgondolkodtatott, de magával is ragadott. Mert gondoljunk bele! Milyen lenne, ha a múltban akár csak egy szó, egy levél, egy ölelés által más lehetne a jelenünk, és ezáltal a jövőnk is?

Ajánlom minden olyan olvasónak, aki szeretne elveszni kicsit a múltban és egy könnyedebb olvasási élményre vágyik, de közben a nehezebb témák is foglalkoztatják! ;-)

Található a regényben pár ismétlés, amely véleményem szerint elhanyagolható lehetett volna, így 4,5 csillagot adtam ennek a könyvnek! 😍

Folytatás...

# kortárs

2020. április 28., kedd

Istók Anna: Semmiért egészen

Drajkó Beáta 9:00 0 Hozzászólás

Nagyon megörültem, amikor egy újabb hazai írónő keresett meg azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedvem elolvasni és véleményezni a 2019. decemberében a Könyvmolyképző Kiadónál az Aranypöttyös sorozatban megjelent második regényét. Miután mindig kíváncsi vagyok magyar szerzőinkre, szívesen elvállaltam. Köszönöm, hogy elküldték nekem. 😊

Könyvmolyképző, 2019

Az utóbbi időben rég találkoztam olyan kortársszerző által írt művel, amely ilyen nagy hatással lett volna rám érzelmileg és nem azért, mert ez egy silány regény lenne vagy mert halálra untatott volna. Ellenkezőleg! Istók Anna bizony feladta a leckét. Ez nem csak egy szimpla lektűr tele klisékkel. Ez nem csak egy szimpla történet a nagyvilágból. Ez egy kivételesen összetett és igényes írásmű, amellyel az olvasót egyszerre varázsolja el és tartja végig kellő tudatlanságban. Ezt a történetet nem elég elolvasni, értelmezni is kell. Az első fejezet elolvasása után úgy éreztem, mintha ezzel a történettel egyben egy rejtvényt is kaptam volna, amit meg kell fejtenem.

A könyv fülszövegének elolvasása után az olvasó nem is gondolná, hogy mekkora meglepetésben lesz része. Ez a regény összefüggések egész halmaza. Ennek a kötetnek minden apró részletének kidolgozása kulcsfontosságú jelentőséggel bír. Kezdve a borítón szereplő egyszerű, de annál nagyszerűbb motívum kiemelésével és a Szabó Lőrinc: Semmiért egészen c. versével megegyező cím kiválasztásával. Egy könyv, amely ,,a nárcisztikus személyiségekről és a virtuális kapcsolatainkról szól, az egész beleágyazva egy ókori görög dráma modern értelmezésébe" - árulta el az írónő és emellett Szabó Lőrinc versének mondanivalóját. Kétségbeesés a hűségért - szemlélteti egy hétköznapi példán keresztül. A cselekmény Gödöllőn játszódik, amelyet Istók Anna már-már festőien ábrázol nekünk, és középpontjában egy szerelmi háromszög áll, amely Emő, Nándi és Flóra között zajlik. A mű központi eleme a határtalan önzőség, annak negatív következményeit több emberi kapcsolat mindennapos problémáin keresztül mutatja be nekünk az írónő. Sokan lehetnek olyan helyzetben, akik a könyv olvasása során magukra ismerhetnek, egy tükörképet adhat az olvasó számára. A történet kezdetétől szemlélői leszünk egy bosszúnak, amelyet a rejtélyes narrátorral együtt követhetünk végig. A kérdés az: Mégis kinek a bosszúja ez? A könyv befejeztével úgy gondoltam, hogy akár egy thriller címkét is megérdemelne, amiért az olvasó folyamatosan kétségek között vergődik. Istók Anna nem könnyítette meg a dolgunkat a könyv befejeztével sem. Ha az olvasó járatos az ókori görög drámákban, temérdek utalást felismerhet a könyvben, ami sokban hozzájárul ahhoz, hogy jobban, más szemszögből is megérthesse a történet értelmét.

,, Jóvátenni a rosszat nem lehet.

Ha valakit megbántottál, az örökre seb marad. A harcban elesett katonák nem támadnak fel a jóvátételi pénztől, a felégetett, lebombázott városokat talán újra lehet építeni, de a megbecstelenített nőkön örök jel marad, és a bűn bűn marad akkor is, ha megbánták. Nem lehet jóvátenni semmivel. És akkor kérdezheted joggal, miért van mégis szükség rá?

Az én válaszom erre ismét csak az, hogy az egyensúly kedvéért."

Leírhatnám a könyv cselekményét, de azzal sok mindent elárulnék. Nem, nem fogom. Miért? Mert Istók Anna kevésbé ismert igazán kivételes hazai szerzőnőnk egyike, aki különleges témájú és zseniálisan megírt regényét érdemes megismerni. Engem teljesen levett a lábamról. Pár nappal a könyv elolvasása után említettem meg a páromnak, hogy pont az ilyen jellegű könyvek miatt érdemes olvasni. Könyvek, amelyek lázba hoznak, de mellette ezernyi érzelmet váltanak ki belőlünk, és amelyek még el is gondolkodtatnak olyannyira, hogy nem tudjuk kiverni a fejünkből és gyorsan túltenni magunkat rajtuk.

Én nem tudtam, hogy ki Istók Anna, mert még nem olvastam tőle, viszont a Semmiért egészen c. könyve elolvasása után már biztos voltam abban, hogy követni fogom az írónő munkásságát.

Ajánlom minden kedves olvasó figyelmébe, aki szereti a szerelmi drámákat és mellette értékeli a kihívásokat! 😉

,, Farkasszemet néznek.

Nem akar velük menni.

Az ember nem szívesen néz szembe a kudarcaival.

Nem szívesen ismeri be tévedését.

Ezért tart olyan sokáig a legtöbb kapcsolat."

Drajkó Beáta

Folytatás...

# kortárs

2019. december 20., péntek

Életem regénye? - Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Drajkó Beáta 16:00 0 Hozzászólás

Libri, 2019

Ahhoz, hogy most itt üljek és megírjam a 2019-es év egyik legolvasottabb könyvéről a véleményem, napoknak kellett eltelnie. Igazából úgy gondoltam, ehhez is legalább két hét fog kelleni, de arra jutottam, hiába húznám el az időt annak reményében, hogy egy jól átgondolt értékelésem legyen, nem lennék előrébb, mint ahogy jelenleg most állok Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek c. regényével. Kicsit zavarban vagyok, hiszen most kellene annak jönnie, mennyire csodálatos, különleges könyvről van szó és hogy, én is ajánlom mindenkinek a figyelmébe, mégis úgy érzem, ez nem fog sikerülni. Félreértés ne essék, tetszett a könyv, de valamiféle ürességet érzek vele kapcsolatban. Bevallom, nem mostanság terveztem elolvasni, viszont úgy alakult, hogy kölcsönkaptam egy kedves ismerősömtől (aki még nem olvasta el, úgyhogy ezért külön hálás vagyok) és ezen a héten volt időm kivégezni. Igen, most mondhatnátok sokan, hogy nem lett volna muszáj bevállalnom. Ebben igazatok is lenne, de ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy mindennek meg van az oka. Ennek a pillanatnak most kellett eljönnie, aminek örülök is, meg nem is. Örülök, mert legalább túlestem rajta, viszont nem örülök, mert a könyv olvasása közben végig az járt a fejemben, hogy akkor is így olvasnám, ilyen pozitív hozzáállással, ha előtte nem arról áradoztak volna sokan, hogy ez életük könyve? Kicsit haragszom magamra, mert az egyik legrosszabb (vagy nem) tulajdonságom olvasás szempontjából, hogy nem szeretem a mai szóval élve túlhypeolt könyveket, bár ez filmekre is igaz. Nekem ez hirtelen sok, és inkább elveszik tőle a kedvem az emberek, minthogy meghoznák hozzá azt. Egyszerűen eltaszítanak tőle. Úgy érzem, mintha megpróbálnák lenyomni a torkomon. Tudom, hogy ezzel a kijelentésemmel most sokan nem értenek egyet, de nem szeretnék hazudni, sem álszenteskedni. Emellett elég sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy csúnyán pofára estem pár túlimádott és reklámozott könyvvel, és egyszerűen nem értettem, hogy mire verik legtöbben a nyálukat. De aztán - és most jön a lényeg - mindig tudatosítom magamban, hogy nem szabad így hozzáállnom, mert mindenki mást szeret olvasni, más témakör érdekli és igenis és vannak olyan műfajok, ahol az olvasók többsége velem ellentétben ezeket a könyveket favorizálja, és én ugyanúgy közéjük tartozom. Furán érzem magam. A blogon most lesz az első olyan külön bejegyzésem, amely nálam nem a 4-5 csillagos kategóriába tartozik. Sőt, nem is csillagoztam, mivel semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem ez a regény. Vagyis, ez így nem pontosan igaz, voltak érdekes részek benne, mégis úgy érzem, nem érzek vele kapcsolatosan semmit. Nem ájultam el tőle, nem váltott ki bennem sajnálot, dühöt, izgalmat, lelkesedést, örömöt - semmit. A helyszíneket sem sikerült teljes mértékig elképzelnem. Most lehet azt gondoljátok, hogy érzéketlen vagyok, de ez nem igaz. Egyszerűen csak nem tudtam a saját érzelmeim, gondolataim által vezérelve elolvasni a könyvet.

Nem vagyok nagy kedvelője a tájleírásoknak, ezzel ellentétben a krimikért nagyon rajongok. A könyv elején olvasottak felkeltették az érdeklődésemet. Egy kislány, aki Észak-Karolina mocsárvidékén él a családjával az '50-es években, és egy 19 évvel későbbi gyilkosság, amelyhez szorosan hozzákapcsolódik a még mindig ezen a lápon élő Kya, akit mindenki csak Lápi lánynak hív. Ő az a kislány, akinek az életét, felnőttéválását végigkövehetetjük egészen a haláláig. Ez a Lápi lány az, akit nem csak a családja, de még a szerelmei is magára hagynak. Egyedül kell megküzdenie az életben maradásért, egy olyan helyen, ahol a többi ember nem fogadja el őt, és emellett próbálja megérteni, feldolgozni az ellene ,,elkövetett" bűnöket. Ezen felül bepillantást nyerhetünk a mocsári vidék rejtelmeibe, felfedezhetjük az ott élő állat- és növényvilágot. Miközben minél jobban belemerülünk Kya életébe, vele párhuzamosan próbáljuk kibogarászni a gyilkos kilétét. A krimiszál főleg a könyv végefelé kezd jobban kibontakozni, figyelemmel kísérhetjük a feltételezett gyilkos tárgyalását is, és ez volt az a rész, ahol kezdtem érezni némi izgatottságot. A kritikák alapján amit olvastam, eléggé gyengécskére sikeredett ez a rész, én viszont, úgy érzem ez volt a könyv csúcspontja. Egyértelműen átjött a regény olvasása során, hogy nem ez a leglényegesebb a könyvben, ez csak egy kis fűszerezése annak, amelyet szerintem az írónő szeretett volna megmutatni nekünk, ez csak egy kis plusz. Talán attól félt, hogy enélkül annyira nem lenne olvasmányos, túl szárazra sikerült volna. Meglehet. Tény, hogy ebben a regényben minden benne van: a lélek sérülése és gyógyulása, családi problémák, gyermekkori traumák, szerelem, szeretet, erőszak, elhagyás, barátság, gyilkosság, rejtélyek, tájleírások. Az érzelmi fejlődés kiemelkedő, míg egyes bonyodalmak részemről túlzásnak tűntek. A szereplők közül Tate volt az, akivel szimpatizáltam. Tate, Kya első szerelme. Ő az első aki elkezd közeledni hozzá, segíti a legszorultabb helyzetekben is. Mondhatni, ebben a ,,mesében" ő a lovag, a hős megmentő, még azután is, miután egyszer ő is elhagyta Kyát. Rajta kívül persze még egy idősebb pár is megemlítésre méltó, akik felismervén Kya szorult helyzetét, segítenek neki, és végül pótszüleivé válnak. Egész életén át mellete állnak, míg mások csak lenézik és megszégyenítik őt. A könyv végén pedig nagyon meglepődtem, olyan dolog került ki Kyáról, amelyet egész végig az olvasás során eszembe se jutott. Úgy gondolom számomra ez volt a történet fénypontja.

Egy szó mint száz ezt a könyvet a legtöbb embernek már nem kell bemutatnom, hiszen megjelenése óta már több ezren elolvasták, és megannyi blogbejegyzés is készült már róla. Sajnálom, hogy nem sikerült olyan nagy áhítattal megélnem ezt a könyvet, ettől függetlenül semmiképp sem gondolom, hogy rossz lenne. Egyszer valamikor tervezem újraolvasni, és remélem, hogy utána már másképp fogok tekinteni rá. Talán, akkor már én is elmondhatom magamról, hogy: Ez életem regénye!

,,Amikor leszállt az éjszaka, Tate visszagyalogolt a viskóba. De amikor a lagúnához ért, megállt a mélyülő lombok alatt, és nézte, ahogy sok száz szentjánosbogár villog hívogatóan a láp sötétlő mélyében. Ott, ahol a folyami rákok énekelnek."

Drajkó Beáta

Folytatás...

# kortárs

2019. június 8., szombat

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság

Drajkó Beáta 10:00 0 Hozzászólás

MAXIM, 2016

Három barát története, akik közül az egyik pánikbeteg. Történetük megrázó és felemelő, megmutatja, mit jelent az igaz barátság.

Nem sűrűn szoktam ilyenféle könyveket olvasni, de ennek a könyvnek nagyon megtetszett a borítója, a címe, és még a fülszövege is, ami nálam annyit jelent, hogy helye van a polcomon. Egy ifjúsági regényről van szó, viszont mivel a könyvben az egyik szereplővel kapcsolatban előkerül a ,,másság", így az LMBT műfajba is beletartozik. Kicsit elhúztam a polcról levételét (nem tudom, miért!?), de örülök, hogy végre eljutottam odáig, hogy elolvassam.

Kíváncsi voltam a rövidke fülszöveg alapján, hogy az író miképpen is akarja bemutatni, mi is az igazi barátság. Úgy gondolom, hogy a barátság, az IGAZ barátság, az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Főleg fiatalabb korunkban, amikor is megismerkedünk ,,barátokkal" és a Barátokkal. Legtöbb embernek van legalább 1 olyan barátja, akit még a középiskolában ismert meg, vagy méghamarabb. Mert igenis - és ez az a hely - ahol rálelhetsz arra az egy-két emberre, legyen az fiú vagy lány, aki elfogad, mindenben támogat és mindig melletted áll. Persze, néha előfordulnak összetűzések, de ha ezen átestek, akkor az egy örökké szóló barátság is lehet.

Ez a történet is erről is szól. Végigkövethetjük, hogyan nyit végül egy súlyos pánikbetegséggel szenvedő gimnazista meleg srác a teljes elzárkózottságtól újra a világ felé.

,,És ha csupán annyit kell tennie, hogy behunyja a szemét, aztán tesz egy lépést, amitől minden jobb lesz, akkor miért is ne tenné meg?"

Ebben segítségére van egy lány, és annak barátja. A lány először egyéb okok miatt kezd el barátkozni a fiúval, de végül megkedveli és egy nap csatlakozik hozzájuk a lány barátja is, aki szintén a fiú barátjává válik. Mindhárman más-más miatt lesznek fontosak egymás számára. A történet folyamán felmerülnek a szokásos tinis érzelmek, félreértések is, és hogy hogyan bírkóznak meg ezekkel a helyzetekkel és egyben sajátmagukkal is.

,,– De hiszen szeretted őt – mondta erre Solomon. – Miért beszélsz róla mindig ilyen undokul?
– Eláruljak neked egy titkot?
– Naná.
– Mert így könnyebb. Ha úgy teszek, mintha minden lépésével kiborított volna, nem hiányzik annyira."

Nagyon tanulságos kis történet, amiben megmutatkozik az, hogy mennyire fontos az elfogadás, a segítőkészség, a megbocsátás, a bizalom, a szerelem, a szeretet, és főként a barátság, nem csak a tini korszakban, hanem egész életünkben.

Sokszor találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ,,Melyik lenne az a könyv, amit kötelezővé tennél a középiskolában?,,. Mindig arra jutottam, hogy nem tudom. Viszont most már tudom. Ez az a könyv, amit a legtöbb 16-17 éves (sőt, a mai világban akár fiatalabbakkal is) ajánlanék, akár kötelezővé is tenném, mert szerintem tetszene a fiataloknak, fiúknak és lányoknak egyaránt - és nem csak azért, mert van benne szó Star Trek-ről is -, átérezhetik benne más diáktársának a lelki fájdalmát, ezáltal talán emberségesebbé is tudnának válni velük szemben, sokkal elfogadóbbak is lehetnének, és így talán újabb és újabb életre szóló barátságok születhetnének meg.

,,… bármennyire is szeretnél elbújni a világ elől, az úgy is megtalál téged, és jó okokat ad rá, hogy kijöjj az árnyékból."

Drajkó Beáta

Folytatás...

# ifjúsági # kortárs

2019. május 31., péntek

Rachel Hollis: Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!

Regi 7:00 0 Hozzászólás

Amikor szemügyre vettem ezt a könyvet, egy cseppet hosszúnak tartottam a címét. Szerintem még mindig nem tudtam megjegyezni. Ez annyira nem mérvadó az értékelés miatt, azaz úgy gondolom, hogy ez nem befolyásolja azt az érzést amit a könyv illetve az író iránt érzek. Le is írom hogy miért imádom, miért volt nagy hatással rám amit Rachel Hollis az egész élete folyamán tapasztalt a saját bőrén majd ezekből tanulva és tanítva, a hozzá hasonló nőknek és anyáknak mint egy igét ki kiabált a nagyvilágba. Könnyeivel küszködve írta le az olvasói számára a titkait. Hatalmas lelkierő kellett ahhoz, hogy akár múltbéli titkait akár intimebb családi, házastársi titkait kitárja elénk. Mintha egy naplóját olvashattuk volna el.

"Az összehasonlítgatás az öröm halála, és mindössze egyetlen embernél kell jobbnak lenned: tegnapi önmagadnál!"

A könyv szerkezetéről annyit árulnék ell (azon kívül hogy nagyon jó illata van), hogy több, azaz 20 fejezetre van osztva. Minden fejezetnek van egy címe ami egy hazugságot állít. Rachel amit hozzáírt az a saját története, amiből ő tanult és mi tanulhatunk. Bátorságra, magabiztosságra buzdítja az asszonyokat és tippekel is készült, tanácsokkal amivel jobbá, szebbé és boldogabbá tehetjük saját életünket minden külső negatív hatás ellenére. Rengeteg oldalnak a számát jegyzeteltem fel, ahol a jobbnál jobb idézeteket másolhatom ki.

Komolyan mondom, hogy amíg olvastam mintha egy másik énembe bújtam volna bele, annyira éreztem az erőt, az életkedvet, a pozitív hatást, már-már azt hittem, hogy valami hipnotikus hatása van a szövegnek amit olvasok és innentől kezdve csak is boldog lehetek, az életcéljaimmal a szemem előtt lebegve. Arra ösztönöz Rachel, hogy csináljuk azt amire nagyon vágyunk. Az egész könyvben azt bizonyítja, hogy 1-2-3-4 gyerek mellett, háztartás, férj mellett is élvezheti az ember azt a foglalkozást amire Isten teremtette. Mert mindenkinek van egy vágya, egy álma (sőt lehet több száz álmunk is) amire ha nagyon összpontosítunk és nem adjuk fel, akkor azok lehetünk akiknek születtünk.

"... érdemes az álmodért küzdened, és miközben az élet sokféle dolgot zúdít rád, amit képtelen vagy kezelni, a harcot csak te folytathatod! "

Rachel egy hívő ember, amit a könyvében is tudatosít az olvasóval. Sokszor támasztja alá a gondolatait bibliai idézetekkel, vagy a hittel teli mindennapjainak tapasztalataival. Amikor tudta hogy már csak Isten segíthet rajta, mert már annyira elhagyta az ereje, ő mindig tud valamibe kapaszkodni De azt tudja, hogy minden lépésért, tettéért ő a felelős igazán. Isten csak megmutatja az utat! Szinte minden fejezetben magamra ismertem, vagy ha nem is volt olyan tapasztalatom, akkor viszont tanácsaiban láttam némi segítséget.

Úgy érzem most, hogy letettem a könyvet, hogy hiányozni fog Rachel. Biztosan fogom még olvasni ezt a könyvet, ha magam alatt leszek akkor tuti. Az lenne a legjobb ha mindig a szemünk előtt lebegne egy olyan idézete, javaslata, amivel az adott helyzetünket, döntésünket tudjuk segíteni, az életünket jobbá tenni. Ami által a céljaim felé venném az irányt és nem térnék le az ösvényről.
Nagyon határozott, magabiztos, erős személyisége van neki. Ha tudnék angolul, biztosan írnék neki egy levelet, amiben a hálámat fejezném ki. Tudatnám vele, hogy szerintem sokak életét valtoztatta meg, de legalábbis tett hozzá egy olyan plussz felfogást amivel egy kicsit mássá változtunk. Olyan lépéseket fogunk tenni amivel boldogok leszünk. A céljaink eleréséhez rögös út vezet, de ott elér minket a határozott, csodálatos élet.
Szivesen összebarátkoznék Rachellel! :)

"Most minden a kezedben van. Ami mostantól kezdve történik, az kizárólag rajtad múlik. Most a nehéz rész következik: soha senkit nem fog olyan mértékben érdekelni az álmod, mint saját magadat. Soha. Hallod, mit mondok?"

A könyv csodálatos! Olvassa el minden anyuka, én azt ajánlom! Sokat segít lelkiekben!

Mindenféleképpen ötcsillag. Még Instagramon is megkerestem Rachelt. Egy csupaszív, boldog, mosolygós emberről van szó. Fogadjuk meg a tanácsát és érjük el a céljainkat! Nem vagyunk kevesebbek másoknál! Szabaduljatok meg végre a hazugságoktól!

"El kell döntened, hogy igenis előbbre valónak tartod a saját alkotói képességedet, és azt, hogy megmutasd másoknak, mint azt, milyen lesz a fogadtatása. Ezt persze sokkal könnyebb mondani, mint megtenni."