Két pár szerelmének kibontakozását dolgozza fel eme írás. Köztük a távolság 200 év, a kapcsolat pedig a mese. Igen, egy mesés könyv fordítása kapcsán keverednek a szálak, mélyülnek az ismeretségek. Ez így túl kusza? Elmagyarázom.
Egy szinte ismeretlen német mesemondó asszony megjelent gyűjteményére talál rá a manapság ötvenes éveiben járó magyar nyelvtanárnő. Annyira megtetszik neki a történetek finom fogalmazása, árnyalt utalása, hogy szerez egy kiadót, mely hajlandó az ő általa létrejövő fordítást megjelentetni. A megérzései alapján egy pici német falucskához tartozó elvonuló kolostorban kívánja a szükséges fordítói munkát végezni. Egyébként is kapóra jön teljesen kiürült életének a változás. Elvonulását 2 nyári hónapra tervezte. Élvezi a magányt. egyre mélyebbre merül a történetekben és egyre kíváncsibbá válik a szerző iránt. Rákeres először a neten. Pont a helyszínen tartózkodik. Nem máshol, a munkája tárgyának szülőhelyén. Teljesen felvillanyozódik. Valódi nyomozói munkába kezd, hogy minden apró részletét megismerhesse az írónő életének. Ebben az elmélyült munkában lesz társa egy hasonló korú helyi férfi, aki a valamikori szerzői lak birtokosa. Számos kalandon keresztül tárul fel előttük egy múltbéli szerelem minden szépségével és kínjával. A morzsányi mozzanatok feltárása számos lelki folyamatot indít mindkettejükben, kik már ezelőtt lemondtak az érzelmek viharáról. Mire feltárják a régi mesét, felismerik a sajátjuk egyik talán legfényesebb folytatási lehetőségét.
Így talán nem túl spoileres, mégis kellően izgalmas részleteket hallgattam el.
A két idősíkot nagyon finom, szinte már idegfeszítő pillanatokban váltogatja a könyv. Könnyedén tartottam meg a figyelmet olvasás közben. Jól kezelte a fordulatokat és kerülte a szócséplést. Szereplői jelleme egyértelműen fogalmazott. Csak egyszer remegett meg a gyomrom. A kötet felénél a semmiből elém vágja az író az egyik szál végkimenetelét. Nem akartam még tudni. Úgy szerettem volna még izgulni kicsit, szurkolni a boldog holtomiglan, holtodiglan végkimenetelnek. Aztán, lehet célja volt a huszárvágásnak. A fókusz. A lényeg a sorok közé rejtett üzenetben van.
Számtalan gondolatom támadt közben. Először is, hogy felhívom Iványi Orsolya figyelmét a könyvre. A Neverordinary blog írója hasonló gondolatok ültetésén munkálkodik : az élet cseppet sem ér véget a miniszoknyás korszak végével. Aztán arra is gondoltam, hogy milyen érdekes, hogy saját életem talán egyik legnagyobb fordulópontján talált rám a történet. Mellesleg bátorságot nyertem belőle. Igaz, még van időm, de az üzenetet megkaptam. Utána meg azt találtam ki, hogy kölcsön fogom adni anyukámnak, meg még pár ismerősömnek, hátha megtalálják benne az inspirációt. Leporolhatják félve megálmodott vágyaikat és belevágnak a megvalósításba.
Szerettem, olvassátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése