Jandy Nelson - Neked adom a napot

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Lehet nem leszek népszerű ezzel a bejegyzéssel, de több nappal az olvasás után is úgy érzem, ez nem az én könyvem volt. Nem mondom azt, hogy utáltam, és hogy megbántam hogy elolvastam, de azt sem érzem, hogy nekem íródott volna. Pedig nagy reményekkel vettem a kezembe, mert nagyon sok jót olvastam róla, és való igaz, voltak is benne olyan részek, amiket nagyon szerettem, amik meghatottak, de mégsem tudom azt mondani, hogy igen, ez volt A Könyv.

Egy ikerpár a főszereplő, és az ő szemszögükből követjük az eseményeket. Ami különlegessé teszi a könyvet, hogy Jude 16 éves, amikor elmeséli a történetét, Noah pedig 13-14 éves. Gyerekkorukban elválaszthatatlanok voltak, különleges kapcsolat volt az övék. De volt egy bizonyos buli, és egy tragédia, ami után ez a bizonyos kapocs elszakadt. Eltávolodtak egymástól. Szinte már alig beszéltek egymással. Noah a rajzaival, Jude pedig a szobrászattal igyekezett kifejezni és megtalálni önmagát.

A könyv nagyon nehezen indul be, igazából nem is nagyon akartam befejezni, de egy kedves könyvmoly társam meggyőzött, hogy adjak egy esélyt a könyvnek, mert minden értelmet nyer a végére. Ebben volt is valami, fejezetről fejezetre göngyölítettük fel a szálakat, ismertük meg a családot, és lettünk tanúi egy család széthullásának, egy tragédiának, és Noah lelki vívódásának. Noah ugyanis meleg. Ezt csak Jude tudja, de a szüleik előtt ez titokban marad. A szülőkre nagyon haragudtam, mert milyen szülő az olyan, aki elé nem tud odaállni a saját gyereke azzal, hogy a saját neméhez vonzódik, mert fél a fogadtatástól. 

A testvérek személyisége is merőben eltér egymástól. Noah a fejében egy festményként alkotja meg, és mondja el, hogy mit is érez, Jude pedig a szellemeihez fordul, és a babonáiban látja minden nehézségből a kiutat. Nekem úgy tűnt, hogy Noah 13 évesen érettebb volt, mint Jude 16 évesen, és talán ezért, vagy a meghozott döntéseikért, nekem Noah volt a kedvenc karakterem, még akkor is, ha a megfelelési kényszere sokkal nagyobb volt, mint azt egy 13 éves gyerektől "elvárható".

Az alap történet jól lett volna, csak sajnos úgy érzem, hogy nem volt tökéletesen megírva. 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)