Dan Brown : Angyalok és démonok

 

     A Hit rendkívül fontos szerepet játszik az ember életében. Hiszünk Istenben (legyen kultúránként más megnevezése) , a jóban, a  szerencsében, a felsőbbrendű lények létezésében, vagy ha semmi másban,önmagunkban. Cselekedeteink egyik mozgató rugója ez. Épp ezért kíváncsian foglalkozunk mások hitének vizsgálódásával is. Hasonlítjuk, elemezzük, sajnos sokszor kritizáljuk. Saját meggyőződéseinket viszont hajlamosak vagyunk rejtegetni, hogy ne váljunk célpontjává senkinek.
    Kimondottan érdekfeszítő könyvet forgathat a kezében e téma kapcsán az, aki belevág Dan Brownnal a világot átszelő utazásba. Évezredes hit és annak őrzői kerülnek szembe a sok évszázadon át rejtőzködő szkeptikusokkal. Már magában ez elég lenne. Viszont beillesztve az ellentétet a keresztény világ szívébe, talán a legfondorlatosabb cselekedet. Róma, az örök város. Aki már járt ott, visszavágyik. Aki viszont csak álmodik a látogatásról, annak ez a történet maga az ajzószer. Nem beszélve Vatikánváros csendes elzártságáról. A legalázatosabb ember is hajlamos elmerengni olykor, vajon mi mindent élnek át, gondolnak, vagy titkolnak e apró városállam lakói. Szóval az alaptörténet kellő feszültséget jelent. Időről időre fellebben egy-egy elmélet a földet átszövő titkos társaságról, az illuminátusok szövetségéről. Az átlag ember valójában semmit sem tud róluk. Tehát minden információ, vagy információnak szánt hír lenyűgözi egyszerű életünket.  Misztikus felhőjével beindítja képzeletünket. Pont a megfelelő mértékig manipulálja azt.
   Egy szó, mint száz nagyon tetszett az önmagának is ellentmondó történet. Örültem, hogy a megjelenő tudósok is megmutatták érzelmi kötődéseiket. Hiszen emberek ők. Sokszor a laborok mélyéről elborult fenyegetésként felvillanó fehér köpenyeikben száguldoznak végig az irodalom lapjain. Ezért megérdemelnek némi elégtételt, hogy hangsúlyozva legyen, főleg a fejlődés vezérli munkájukat. Melynek termékei néha pont az ellenkezőjével fenyegetik a világot. És itt most megállok....
    Számomra nagyon érdekes felfedezést tettem. Ugyanis előző olvasmányom A Pendragon legenda sorai közt találtam a következő mondatot:

  Minden jótett elveszi méltó büntetését.

   Majd egy héttel később ebben a könyvben szerintem ugyanez a mondat így jelenik meg:

           Minden jótett elnyeri méltó büntetését.

   Na kérem, ezzel tessék valamit kezdeni!
Nincsenek véletlenek? Az amerikai szerző Szerb Antalt olvasott? Egyszerűen a fordító csempészte bele a magyar szövegbe? Honnan származik az idézett szöveg?....
  Mindamellett, hogy jelen történetet a szerző extra csavarral zárta le és mindent visszaszívott, amit előtte a megtorlás eszközeként nyomott az elcsendesített szövetség kezébe. A tudomány képviselőinek visszaadta méltóságát. Ugyanakkor az utolsó fordulat újabb kérdést vet fel: vajon a Katolikus egyház képviselőinek vajon van-e lehetőségük megélni saját érzelmeiket?! Vitát tartanak e fölött elegen, nem tisztem feszegetni. Csak emberileg elgondolkodtató számomra, hogy mi, akik boldog családi életet élünk, napjában hány szívmelengető érzelemmel vagyunk gazdagabbak tőlük.
  Több gondolatébresztő témát is találtam a fordulatos kalandregényben, melyekkel már egy hete szórakoztatom rejtélyre szomjas képzeletem. A világ dolgait nem fejtem meg, de érdekes játék.

  Olvassátok egymás után a két könyvet és élvezzétek a titkokat! :-)