Eddigi olvasmányaim mind felnőttek tollából származott. Anneról természetesen hallottam már, de még soha nem gondoltam, hogy érdekes lehet számomra. Majd egy délután tevékenykedtem a konyhában, nagylányom letelepedett mögém és megkért, hallgassam meg. Felolvasott nekem. Az irodalom tankönyvéből egy részletet. A napló írásáról tanultak. Beszélgettünk még kicsit, majd ment dolgára. Bennem viszont hagyott valamit a délután emléke. Egy hiányérzet növekedett és egyre erősebbé vált. Meg kellett ismernem a részleteket. Makacs is voltam ám. Nem lehet bármelyik megjelent kiadvány, nekem pont ez kellett. Nagyon türelmes volt velem a Mai-Könyv.hu csapata és addig kutakodtak, míg valahol rá nem leltek. Igazán hálás vagyok érte. Innen is KÖSZÖNÖM!
Az őszinte kiskamasz kritika tükröződik naplóbejegyzései lapjain. Elképzelhetővé vált szemeim előtt a szűk élettérben sínylődő lányka lelki válsága. Az, hogy olyanokkal osztozott a légtéren, melyekkel normális körülmények között még csak beszélőviszonyba sem lett volna. de volna sajnos nem létezett... Gondolom, nem lehetek benne biztos, hogy szerető szülei épp a stressz feldolgozása céljából ajándékozták az első füzetet. Talán nem is sejtették, hogy ezzel milyen remek menekülőkaput nyitottak az addig féktelen kislány számára. Csodás történeteiben mindvégig a szabadban járt. Az erdő képzeletbeli bejárása jelentette számára a megnyugvás lehetőségét. Megfeledkezhetett a szűk falakról és az életet jelentő szigorú napirendről. Történetei egyre sorjáztak és én arra gondoltam, hogy milyen nagy hasonlóságokat fedeztem fel magamban a szereplőkkel. Miszerint fiatal suhancként nekem is az erdő jelentette az igazi békét, mivel akkortájt nehezen boldogultam az emberekkel. A természet viszont mindig megértett és oltalmat adott. Ezekben a boldog emlékekben gyönyörködve olvastam sorról sorra Anne írásait.
Majd jött a kötet második része. Idegenek telerakták tudományos történelmi részletekkel. A szárnyló álomvilágból a földbe döngölt. Pontos képet adott az egész Frank család felmenőinek és tagjainak sorsáról. Felmerült bennem, hogy ez a rész talán kimaradhatott volna. Aztán meg az, ha kimarad, valószínüleg létre sem kelhetett volna. Nem is tudnék a sok idegen hozzáértő gondoskodása nélkül a túl fiatalon áldozattá vált író-zseni munkáiról.
Sok tanúlságos történetet kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel, Tiszavirág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése