Ania Ahlborn: Vértestvérek

Eredeti címe: Brother (2015.)

Kiadta: Agave (2016.)

Oldalszám: 256

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem: 

Nagyot csalódtam ebben a könyvben. Sokkal, de sokkal többre számítottam a fülszövegét olvasva. Lényegében egy kis semmiség. Nem mondhatnám, hogy izgalmas, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Vérre számítottam, mocsokra, undorra. És bár persze, nem épp egy romantikus sztori, de ennél azért keményebb történetre vágytam a fülszövegéből és a borítóból is kiindulva. 

Nem egy tipikus rémtörténet, nem thriller, pszicho-thrillernek is gyenguska, krimi meg főleg nem, igazán azt se tudom hová lehetne sorolni azon kívül, hogy számomra a nem ajánlom kategória.

A világ végén van egy házikó, ahol apuka, anyuka él a három felnőtt gyerekükkel. Michael 19 éves, Misty 21, Rebel 23. 

A szerző nem sokat teketóriázott, egyből belevágott a sűrűjébe, már az első oldalakon sikítozik egy lány, akire a halál vár. Ugyanis ebben a sztoriban fiatal lányokat rabolnak el, ölnek meg, esznek meg, szóval azért megvan benne az undiság és az olvasóban motoszkáló gondolat: miért? Hát, számomra a kérdésre adott válasz nem éppen kielégítő.

A szülők-gyerekek és a gyerekek-gyerekek közti viszony sem épp egyszerű, ráadásul elég nagy titkot cipelnek magukkal a gyilkolászáson kívül.

Aztán egy napon a szellemileg picit elmaradott Michael megismerkedik egy fiatal lánnyal, aki felkelti az érdeklődését. A drága bátyus pedig ördögi és beteg tervet eszel ki. Olyat, amin igazán meg se döbben az olvasó majd.

"A stoppolásnak megvannak a maga veszélyei, és az, hogy valaki egy autó csomagtartójába zárja őket, az egyik ilyen veszély."

Valahol mélyen onnantól kezdve, hogy Alice felbukkan a színen, sejteni lehet, hogy mi a sztori lényege és mi lesz a vége. Nem döbbentem meg és csalódott is vagyok emiatt.

Milyen is akkor a Vértestvérek? Tipikusan egyszer olvashatós olvasmány, de szerintem inkább keressetek mást helyette, ha borzongani akartok, mert ehhez ez a könyv kevés. 

A bejegyzés megjelent a saját blogomon is!