Ákody Zsuzsa: Lélekrablók

Atlantic Press, 2018

Két gyermekkori traumával küzdő fiatal megrázó története. Egy fiú és egy lány. Vajon a sors és a döntéseik megengedik-e, hogy rátaláljanak a gyógyulásra, egymásra, a boldogságra? A fiú, Gyurka bizalma a felnőttekben akkor rendül meg, amikor fény derül születésének különös körülményeire. Ettől kezdve egyedül Istenben hisz, s a papi hivatásban látja kiteljesedni életét. Ötödéves szeminarista, amikor megmenti egy öngyilkosjelölt életét, s a katolikus kispap és a joghallgató között barátság szövődik.

A lány ugyanabból a kis faluból származik, mint a pap. Kunigunda még csak kilenc éves, amikor gyermeki ésszel felfoghatatlan szörnyűség történik vele. Agya amnéziával védekezik a lélekrablás ellen, de sérülése nem múlhat el nyomtalanul. A barátságos, szeretetreméltó kislányból hideg, számító nő lesz, aki vonzó külsejét kihasználva gázol át embereken és érzelmeken. Aztán mégis szerelmes lesz, s a szerelem felébreszti a lelkiismeretét, de lehet, hogy már késő...

A mű, Ákody Zsuzsa ötödik regénye, közel háromszáz pályázó közül első díjat nyert az Atlantic Press Kiadó országos női regénypályázatán.

Ismeritek azt az érzést, amikor elkezdtek olvasni egy könyvet és már első pár mondat után elkezd beszippantani magába? Miután befejeztétek, csak ültök tovább a becsukott könyvvel a kezetekben, és próbáljátok megfogalmazni magatokban, hogy milyen is volt? Milyen érzéseket váltott ki bennetek, de hirtelen semmi sem jut az eszetekbe, mert annyira a hatása alá kerültetek? 😱

Ennél a könyvnél én pontosan így jártam. Sőt, igazából már 2 hónapja azon gondolkodom, hogyan kellene elétek tárnom ezt a nagyon különleges történetet úgy, hogy ne csak annyit írjak: Olvassátok el! Őszintén szólva még most sem tudom pontosan, miképp is fogalmazzam meg a véleményemet, de megpróbálom...

Ákody Zsuzsa könyve a Libri egy régebbi akciójának köszönhetően keltette fel a figyelmem. Egyszerűen abban a pillanatban tudtam, amint megláttam a borítóját, hogy kell nekem. A kép teljes mértékig érzékelteti az ellentétes érzelmeket. Egyszerre éreztem nyomasztónak, mégis gyönyörűnek és szívfacsarónak, ellenben titokzatosnak. Az én lelki világomnak Tökéletes!

A megérzésem jónak bizonyult, mert nem csalódtam! Sőt! Új kedvencemmé avanzsálta magát az írónő, és nem csodálkozom azon sem, hogy ezzel a regényével Atlantic Press Kiadó Regénypályázat nőknek országos pályázatán első díjat nyert.

,,Először voltak a körök."

,,Aztán az arc."

,,Végül volt a hang. ... Majd a hangok összeálltak mondattá, csakhogy az értelmét még mindig nem fogta fel. - A kő! Ezt mondta a hang, s a kislány nem tudta, mit kezdjen vele. Csak annyit tudott, hogy hanyatt fekszik a réten, és az eget bámulja."

A fülszövegből kiderül, hogy egy testileg - lelkileg megtört kislány (Kunigunda) és egy Istenhívő fiú (Gyurka) felnőtté válásáról szól a regény. Az írónő zseniálisan mutatja be rajtuk keresztül, hogy egyes felnőttek cselekedetei mennyire tönkre tudják tenni, és mennyire meg tudják ingatni egy kisgyereknek nem csak önmagába, hanem másokba vetett hitét is. Már az első oldal elolvasása után érezzük, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. Ákody Zsuzsa rögtön beledob minket a mélyvízbe. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy mi fog ránk várni a történet során, de még így sem lehet teljesen felkészülni rá.

Egy lány, aki amnéziával védekezik a fájdalom ellen.

Egy lány, aki hirtelen másképp kezdi látni a világot.

Egy lány, aki érzéketlensége ellenére felnőttkorára az ország egyik leghíresebb színésznőjévé válik, akire végül rátalál a szerelem, majd egy pap segítségével visszatér az érző emberek sorába. De lehet, hogy már túl későn?

A történetet Kunigunda (a kislány), Gyurka (a pap) és Botond (a szerelmes) szemszögén keresztül követhetjük végig. Ez a könyv egy érzelmi hullámvasút. Három különböző ember megrázó sorsáról olvashatunk, amelyek más és más oknál fogva mégis egybeforrnak. Véleményem szerint igazán megrázó és lélekpróbáló, azonban a végén mégis valamiféle békesség és nyugalom érzése fogja el az olvasót.

Életem egyik legkülönlegesebb olvasmánya volt a Lélekrablók.😯